A kontinensek száma a Földön a modern tudományos viták tükrében

Bevezetés: A universalis modell mítosza

A kérdés, hogy hány kontinens van a Földön, első pillanatban egyszerűnek tűnik. Ellentétben a laikusok által elfogadott nézettel, nincs egyetlen "tudományos" vagy "hivatalos" szám. Az válasz négytől hatig és többig változhat a használt kritériumoktól függően - földrajzi, geológiai, kulturális és történelmi. A modern tudományos viták elárulják, hogy a "kontinens" fogalma nem annyira természeti jelenség, hanem kulturális-történelmi struktúra, amely együtt fejlődik a tudománnyal.

A kontinensek kiemelésének kulcskritériumai

A viták alapja a többféle megközelítés közötti konfliktus:

Földrajzi (fizikai-geográfiai): A kontinens egy nagy szigetnyi terület, amely vízi térrel van elválasztva másoktól. Ez első pillanatban egyszerűnek tűnik, de azonnal felmerülnek ellentmondások. Például a Dél- és Észak-Amerika összekapcsolódik a Panamai csatornával, míg az Eurázsia és Afrika a Suez-csatornával. Miért számítanak ezek különböző kontinensek? Itt segítenek más kritériumok.

Geológiai (tektonikus): A kontinens egy nagy kontinentális földkőzetterület (25-70 km vastagságú), amely egy külön litoszférás lemezen helyezkedik el és közös geológiai történettel rendelkezik. Ez a megközelítés, amely a modern tudományban uralkodó, radikálisan megváltoztatja a képet.

Történelmi-kulturális: A kontinens egy nagy régióként van tekintettel, amely közös történelmet, kultúrát és politikai megítélést tartalmaz. Pontosan ez az megközelítés magyarázza, miért tekintik hagyományosan Európát és Ázsiát különböző kontinenseknek, amelyek azonos litoszférás lemezen helyezkednek el.

A főbb modellek és indoklásuk

Módell 1: 4 kontinens (Afroeurázsia, Amerika, Antarktisz, Ausztrália).
Ez a legstrogább fizikai-geográfiai modell. Minden kapcsolódó szárazföldi hídot egyesít:

Afroeurázsia: Eurázsia + Afrika (kapcsolat a Sinaï-félszigeten keresztül).

Amerika: Észak-Amerika + Dél-Amerika (kapcsolat a Panamán keresztül).
Ez a modell ritkán használják, főként néhány földrajzi áttekintésben.

Módell 2: 6 kontinens (számos változatban).
Itt merül fel a kulcsfontosságú kulturális különbség:

Az oroszországi, kelet-európai, Japánban népszerű modell: Az Eurázsia mint egyesült kontinens. Összesen: Eurázsia, Afrika, Észak-Amerika, Dél-Amerika, Antarktisz, Ausztrália. Ez egy kompromisszum a földrajz és a geológia között.

A Latin-Amerikában elfogadott modell: Az egyesült Amerika. Összesen: Amerika, Európa, Ázsia, Afrika, Antarktisz, Ausztrália/Oкеánia. Az alapja az történelmi megítélés "Új Világ" mint egyesült egység.

Módell 3: 7 kontinens (a világszerte elterjedt anglo-szász modell).
A legelterjedtebb modell a világon (USA, Egyesült Királyság, Kína, India, Pakisztán és mások) tartalmazza: Európát, Ázsiát, Afrikát, Észak-Amerikát, Dél-Amerikát, Antarktiszat, Ausztráliát. A legnagyobb mértékben figyelembe veszi az történelmi-kulturális megoszlást, és azzal a rangot adja, hogy azt földrajzként tekinti.

Módell 4: 8 és több kontinens (a modern geológiai modell).
A platók tectonikájának fejlődésével a besorolás még bonyolultabbá válik:

Zelanda: 2017-ben egy geológus csoport bemutatta a bizonyítékokat, hogy Új-Zéland és Új-Kaledónia nem szigetek, hanem külön kontinentális kőzetterület felszíni részei, amelyek 4,9 millió négyzetkilométeres területűek, 94%-uk víz alatt van. Zelanda 85 millió évvel ezelőtt vált el a Gondwanától.

A Kerguelen-plateau, egy nagy vízi plató az Indiai-óceánban, néha potenciális "mikrokontinensként" vagy kontinentális kőzetterület részeként is tekintendő.

Néhány tudós javasolja, hogy Arábiát (az Arab-félsziget egy külön tectonikus lemezen) és India-t mint külön kontinenst kellene kiemelni a geológiai múltban és részben a jelenben.

Érdekességek és példák, amelyek illusztrálják a vitát

Az Európa és Ázsia geológiai sorsának kérdése: Az Urál-hegység, amelyet az Európa és Ázsia határaként tekintenek, egy ősi és nem aktív tektonikus repedés. A modern tektonika szempontjából ez nem a lemezek határa, hanem az Eurázsiai plató belső része. Így az Európa-Ázsia határát a történelmi, nem a természeti konvenciók alapján határozzák meg.

A "Vesztes" határ példája: A Suez-csatorna - a modern ember által létrehozott határ, amely Afrika és Ázsia között van. A csatorna építése előtt (1869) létezett szárazföldi kapcsolat. Ha szigorúan a földrajzi elvet követjük, Afrika és Eurázsia egyetlen egység.

A politikai kontextus: A különböző országok iskoláiban oktatott kontinensszám gyakran tükrözi a kulturális-politikai világciklust. Az külön Európát modell hangsúlyozza történelmi és kulturális különbségeit Ázsiától. Az egyesült Amerika modell a latin-amerikai országokban a kontinentális egység ideáját szimbolizálja.

A jégtakaró alatt lévő kontinens: Az Antarktisz - a legegyszerűbb kontinens bármely szempontból. Van egy külön kontinentális kőzetlemeze, el van választva az óceánoktól és saját tektonikus lemezen helyezkedik el. Érdekesség, hogy a jégtakaró olyan masszív, hogy megnyomja a földkőzetet alatt.

Záró gondolat: A fogalom evolúciója a 21. században

A modern tudomány inkább úgy véli, hogy a "kontinens" fogalma polietetikus - azaz azok az objektumok, amelyeket ez a kifejezés egyesít, nem feltétlenül felelnek meg egyetlen jellemzőknek, hanem "családi hasonlósággal" kapcsolódnak. A kontinensek számának számlálása helyett a több szintű besorolás válik produktívvá:

Kontinensális platformák (kratónok) - a legrégebbi geológiai magok.

Kontinensális tömegek (matrek) a fizikai geográfiában.

Történelmi-kulturális világok (például Európa vagy Délkelet-Ázsia).

A Zelanda felfedezése egy kiváló példa arra, hogy a tudomány hogyan változtatja meg, úgy tűnik, megszilárdult kategóriákat. A jövőben, a tengeri alj kutatási technológiák fejlődésével a "kontinensek" listája valószínűleg újra áttekintésre kerül a bonyolultabb geológiai modellek javára. Így a kontinensek száma nem egy szám, amelyet meg kell jegyezni, hanem egy élő vita a földtudományok, történelem és kultúra határán, amely világosan bemutatja, hogy a Földünkről alkotott megértésünk folyamatosan bonyolódik.
© elibrary.at

Permanent link to this publication: