Rózsaszál és Újév ünneplése a világ történelmében a fronton álló katonáknál

A kápolnai ünnepek jelensége: a mindennapok és az existencia között

A fronton való Rózsaszál és Újév ünneplése egyedi szociokulturális jelenség volt, ahol az archaikus szertartások összefonódtak az extrema kápolnai élet körülményeivel. Ezek az ünnepek pszichológiai kompenzációs funkciót láttak el, átmenetileg visszatérítve a katonákat a «normál» világba, és egyszerre erős eszköz volt a propaganda számára. Történészek, mint például Jay Winter, megjegyzik, hogy a kápolnai ünnepek a háború abszurdjának ellenállásának formája lettek a közös emberi értékek kiállítása által.

1914. évi «Rózsaszál-szünet»: a világháború anomáliája

A legismertebb eset a 1914. évi Rózsaszál előtti szünet a első világháború nyugati frontján. A német és brit katonák az Ypernál kimentek az árokból, cserélték a souvenirt (pajzsokat, kenyérből készült csomagokat, dohányt), énekeltek karácsonyi dalokat (főként a «Stille Nacht»), és még labdarúgást is játszottak.

Érdekes tény: Megtartottak egy «impromptu mérkőzést» a holdfényben, ahol a kapuk kaszkik voltak. A labdarúgás történetiségét vitatják, de a kép kulturális aranykor lett. Ez a szünet, amely néhány helyen az Újévig tartott, nem volt hivatalosan engedélyezve, és hevesen elítélte mindkét oldalon a parancsnokságot. A háború következő éveiben ilyen nagy léptékű testvériség már a ünnepek előtti artilleriás obuszlatással és a csapatok átcsoportosításával lett megállítva.

A ünnep rítusosítása extrém körülmények között

A hiányosságok ellenére a katonák rendkívüli kreativitást mutattak:

• Díszítés: A kápolnákat lőtt golyókból készült gyertyákkal, csipkebokrokkal és fűzfaágakkal, rózsaszál szövegekkel, amelyeket a háborúzó országok tömegesen kiadtak, díszítették.

• Pazarló asztal: A standard katonai kenyértartalmat kiegészítették otthoni csomagokkal (német «Liebesgaben» — «szeretet ajándékok») vagy győztes termékekkel. A Orosz Cár hadseregében, a parancsok szerint, extra hús és «bor adag» lett kiadva.

• Szimbolikus gyakorlatok: Az égbe lőtt lövések a harci lövések helyett, levelezés, közös éneklés. Ezek az akciók létrehoztak egy ideiglenes «ünnepi közösséget», amely áthidalta a hierarchikus rendszert.

Az Újév mint határ a múlt és a nem definiált jövő között

Az Újév ünneplése a fronton inkább világias, de nem kevésbé mély karakterű volt. Gyakran kísérte őket a múlt átgondolása és a jövőre való aggodalom. A Vörös Hadseregben a nagy háború éveiben a katonák számára szánt karácsonyfák (például a búnkokban vagy a földárokban) a politikai tisztviselők által engedélyezett mint pszichológiai támogatás formája. A híres 1942-es plakát «Harci Újév» című, amelyen a katonák a Mikulással láthatók, aki egy tankon ül.

Érdekes tény: Az Keleti fronton a második világháborúban a német katonák otthoni csomagokban kaptak «Mikulás pulóvereket» (karácsonyi pulóvereket), és a szovjet katonák kiseleteket kapnak a «Szeretet Üdvözlése a Szentpétervári Uralból» vagy «A fasizmus halálát!». Ezek a anyagi kultúra tárgyai tükrözik a ünnep különböző szimbolikáját: a családi otthon iránti szomorúság vs. mobilizáló ideológia.

A propaganda dimenziója: a háború képei

A ünnepi napok aktívan használták a propagandát. A vezetők rádióbeszédei (például Roosevelt elnök vagy Goebbels kancellár beszéde), a fronti újságok külön kiadásai, a patrióta témájú képeslapok (angolok — király-katonával, oroszok — mondák hősivel) — mindez a mobilizációra működött. Azonban a katonák leveleiben és naplóiban is áthatol a másik: a világ iránti szomorúság és a következő ünnepig való túlélés reménye.

Antropológiai jelentés: a szertartás védelemként

Antropológiai szempontból (itt megfelelőek Viktor Turner liminalitásának konceptusai), a kápolnai ünnep egy «liminalis szertartásnak» tűnik — átmeneti állapot a «világok között» (világ és háború, élet és halál). A közös vacsora, az éneklés, az ajándékok cseréje szimbolikusan helyreállította a társadalmi soliditást, amelyet a háború rombol. Ez volt egy emberiesség megerősítésének aktusa a totalitárius dehumanizáció előtt.

A Rózsaszál és az Újév ünneplése a kápolnában a történelemben nem mint kuriozitás maradt, hanem mint egy világos tanú, hogy az ember a kaotikus közepén is képes normális szigeteket találni. Ezek az események emlékeztetnek arra, hogy még a legkegyetlenebb körülmények között is a kulturális kódok és az együttélés igénye meghatározza az emberek viselkedését, létrehozva húsvéti pillanatokat a háború közepén.

Permanent link to this publication: