R adventi szagok a irodalomban: a szensoros kódtól a metafizikáig

A szag az adventi irodalomban nem egyszerű atmoszferikus részlet, hanem egy erős szensoros kód, amely képes azonnal emlékezetünkben teljes világokat idézni, aktiválni archetípusos asszociációkat és átadni az ünnep metafizikai lényegét. Az érzékszerv, amely a legrégebbi és legérzelmiileg legterheltebb érzék, a szerzők számára egy eszköz a "r adventi kronotóp" létrehozásához — egy emlékezettel, nosztalgiával és szent jelentéssel teli tér-idő.

1. A szag mint vezető gyermekkorba és nosztalgiás paradicsomba

A legáltalánosabb funkciója az adventi szagoknak, hogy kulcsot nyújtanak a személyes és kollektív memóriához, visszahozva a hősét (és az olvasót) az ártatlanság és egység állapotába.

Ivan Szmeljov, "Az Úr nyara": Itt egy egész "obonális liturgiát" hoztak létre az ünnep alkalmából. A szagok egy összetett akkordot alkotnak: "Párolog a csiszolt padló, a gyanta, az égfa… a fafekete, és a myrrha, és méz, és még valami… ünnepi". Ez nem egyszerű lista — ez egy szentesség és otthoni kényelem szinfonikus. A fafekete (fába) és a myrrha szaga köti össze a földi ünnepet a vallási misztériummal, a méz a jövendő királyság szépségére és örömére utal. Szmeljov számára a szag egy út a megsemmisült forradalmi Oroszország, az ő teljes ortodox életmódja újjászületéséhez.

Dylan Thomas, "Az walesi gyerek adventje" ("A Child's Christmas in Wales"): Ez a poétikus emlékezés a szagok által létrehozott varázslatos, kicsit elmosódott gyermeki valóság érzését kelti: "A hideg tenger szaga és az öreg, nedves, szőrmés kesztyűk… a sült kacsa és a sonka szaga… és az apák pipájának dohányos szaga". A szagok itt nem szentek, de végtelenül drágák, mint a személyes, védett gyermeki világ jelei, amelyet az "idegen és ijesztő" felnőtt világ ellenáll.

2. A szag mint társadalmi jelző és kontraszt

A irodalom gyakran használja a szagokat, hogy kiemelje a társadalmi kontrasztokat, amelyek az ünnep során fokozódnak.

Charles Dickens, "Az adventi dal": Dickens mesterségesen állítja szembe a szagokat. Scrooge házában hideg és penészes, poros és acélos (számlák) szag uralkodik — ez a szag a szívesség és a megtakarítás szaga. Bob Cratchit házában, bár szegény, a kacsazsír, az alma és a családi tűz meleg szaga van. A Jelenlegi Szentek Lélekje körül a környező levegő tele van ünnepi ételek szagával, amelyek önmagukban is szimbólumok a szélesség és a bőségnek, amelyet a szegények számára elérhetetlen. A sült kacsa szaga az utcán a szomjas gyerek számára nem csábítás, hanem a társadalmi igazságtalanság szimbóluma.

Hans Christian Andersen, "A gyertyatartó lány": Itt az obonális képek tragikus szintre emelkednek. A fagyott lány hallucinációiban a sült kacsa szagát látja, amely a valóságban elkerüli őt. Ez a varázslatos, elérhetetlen szag a teljes élet, az ünnep és a meleg teljes egészében odalett szimbóluma. A szag itt egy kínzó eszköz, amely kiemeli a szegénység mélységét.

3. A szag mint metafizikai jel és misztikus élmény

A bonyolultabb szövegekben a szag a túlvilági jelenlét, a csoda vagy a lelki átalakulás jele.

F.M. Dostojevszkij, "A fiú Christus fájánál": A fagyott fiú "Christus fájánál" látomásában a szagok átalakulnak. Elveszíti a földi, anyagi konkrétságukat és jelzi az egyéb, paradicsomi létet: "És hirtelen úgy tűnt, hogy… szaga van, mint egy fánál, az ünnep előtt…". Ez nem egy konkrét fenyőfa szaga, hanem az ünnep, a megmentés és a szerelem ötlete szaga, amely csak annak érhető el, aki a halál határán áll. A szag egy útvezető a transzcendensbe.

Terry Pratchett, "Santa-Hrjakusz": A parodisztikus-fantasy stílusban Pratchett leírja a "Santa-Hrjakusz" (a Santa Claus karakter-ábrázolása, de az ősi, keresztelő előtti tél varázslatát testesíti meg) szagát. Tőle szagolni a havat, a fenyőt és valami mélyen vadat. Ez egy kellemetlen, ősi, természetes szag, amely szemben áll a szüntelen, kommerzialisált modern adventi szaggal. Ez emlékeztet az ünnep ősi forrásaira, mint a vad, nem uralt természet találkozására.

4. A "modern" advent szaga: kereskedelem és szimulákok

A 20-21. századi irodalomban megjelenik a kritika az ipari, standardizált ünnepi szagokkal szemben.

Thomas Pynchon, "Küldetés 49": A posztmodern stílusban Pynchon leírhatja az adventi atmoszférát, mint egy műanyag fenyőfa, szintetikus hó és a hálózati étteremben sült csirke szagának koktélt. Ezek a szagok szimulákok, helyettesítések, amelyek utalnak az eredetiség elvesztésére, az ünnep átalakulására termékvé.

Donna Tartt, "A szégyen": A regényben egy megrázó jelenet van, ahol a főszereplő a személyes tragédia után érezze a félrevezető, elnyomó adventi szagok félrevezető, elnyomó édességét a bevásárlóközpontban — fahéj, gyömbér, mesterséges fenyőfa. Ők számára ezek a szagok az elszigeteltség és a fájdalom szaga, egy durva kontraszt az ő belső állapotukkal. Az ünnep szaga itt nem összehoz, hanem eltaszít, kiemelve a társadalmi normák és az egyéni szenvedés közötti szakadékot.

5. A kanonikus "palindromos" szagkészlet

Bár minden változatban, a nyugati és a russian irodalomban kialakult egy kanonikus adventi szagkészlet, minden egyes szagja saját szemantikával:

Fenyő (fenyő, fenyő, pihca): Az örök élet szaga (évszázadokon át zöld fa), tisztaság, természetes csoda, emlékeztető a leszbusról és a vad természetről.

Mandarinok, narancsok (a russian/szovjet hagyományban): A hiányos ünnep szaga, exotikum, a napfény szaga a téli közepén. A Szovjetunióban a mandarinok lettek az újév fő olfaktorikus szimbóluma, helyettesítve a vallási szagokat.

Fahéj, gyömbér, szegfűszeg (pralinék, glühwein): A meleg szaga, a családi tűz, a kézi munka, amely szemben áll a gyorséttermekkel. Egy olyan szag, amely időt igényel a készítéséhez.

Olaj/paraffin (cserép): A csend szaga, a misztérium, a koncentráció. Az elektromos fény ellenpontosítása. Kapcsolatot létesít a vallási rituálék és a csendes családi este között.

Sült kacsa/nyúl, sütemény: Az áldozat szaga, a anyagi öröm, a családi vacsora. Gyakran válik a társadalmi feszültség csúcsponjává (azok számára, akik számára nem elérhető).

Összefoglalás: az aroma mint jelentés

Tehát az adventi szagok az irodalomban olyan funkciókat töltenek be, amelyek messze túlmutatnak a dekorativitáson:

Proust-i madeleine funkció: Indítja a véletlen memória mechanizmusát, újraéleszti a személyes és kulturális múlt teljes rétegeit.

Társadalmi diagnózis funkció: Elárulja a társadalom sebeit — az egyenlőtlenséget, a hazugságot, a kommerzialisációt.

Dуховный ориентир funkció: Utal a szent ünnep dimenziójára, szolgáltat egy hidat a mindennapi és a metafizikai között.

Kulturális kód funkció: Megengedi, hogy azonnal azonosítsuk a szöveget "adventi"ként és meghatározzuk annak hangulatát — nosztalgiás, kritikus, misztikus.

A szagokon keresztül a szerzők arról beszélnek, amit közvetlenül nem fejezhetnek ki: a rácsodálkozásra a rácsodálkozásra, a társadalmi elszigeteltség fájdalmára, a gyermeki hitre és a felnőtt csalódására. Az adventi aroma az irodalomban az ünnep koncentrált lényege, az ünnep lelke, amelyet a legrégebbi és leghitelesebb emberi érzékszerv fogott meg. Ez bizonyítja, hogy az advent nem csak az, amit látunk és hallunk, hanem elsősorban azt, amit a szaglás szintjén érünk meg, amely megelőzi a szót és a gondolatot.

Permanent link to this publication: