A bolygók forgácsolása körül a saját tengelyükön, vagyis a csillagközi napok, alapvető jellemző, amely megmutatja a csodálatos sokféleséget a Naprendszerünkben. Ez a paraméter nem véletlen; függ a bonyolult összefonódó tényezőktől, beleértve a bolygó képződésének történetét, a tömegét, a gravitációs kölcsönhatásokat és a fizikai állapotot. A bolygók osztályozása a forgási sebesség alapján lehetővé teszi néhány különböző csoport kijelölését, a gyorsan forgó gázbolygóktól kezdve a lassan forgó, egy oldalra fordult bolygó kisbolygókig.

A gyors forgó gázbolygók csoportja: Jupiter és Szaturnusz

Az abszolút rekordok a gyorsan forgó gázbolygókban vannak. Bár hatalmasak a méretükben, a legkisebb csillagközi napokat mutatják. A Jupiter, a rendszer legnagyobb bolygója, egy forgást 9 óra 55 perc alatt végez el. Az ekvatoriális övezete kicsit gyorsabban forglik, mint a pólusok, ami a gázbolygók jellegzetes differenciált forgását mutatja. Ez a magas sebesség erős atmoszferikus jelenségeket eredményez, mint például a stabil sávok és a híres Nagy Vörös Folt – egy évszázadok óta tomboló hatalmas vihar. A Saturnusz a következő, amelynek forgási periódusa 10 óra 33 perc. A ritkább szerkezet és a híres gyűrűrendszer, amelyet milliárd jégesőcsepp alkot, is érezni a hatalmas sebesség hatását, amely hozzájárul a bolygó északi pólusán kialakult egyedi hatagonális szerkezethez.

Jégbolygók és kőzetbolygók: mérsékelt forgás

A következő csoportot a jégbolygók és a kőzetbolygók alkotják, amelyek csillagközi napjai több órából vagy egy földi nappalból állnak. A Úrano és a Nepturn hasonló forgási periódussal rendelkeznek – 17 óra 14 perc és 16 óra 6 perc. Azonban az Úrano egyedi azzal, hogy az axisa majdnem 98 fokkal van eltolva az orbitális síktól, így gyakorlatilag "oldalra fordul". A Földi csoport bolygói közül a Mars és a mi Földünk a legközelebb állnak a forgási sebességhez. A marsi napok 24 óra 37 percig tartanak, ami "solam"-nak hívták őket. A Föld forgási periódusa 23 óra 56 perc, ami a mi időérzékünk alapja.

Lassan forgók: Vénusz és Merkúr

Ez a sorozat különleges helyzetben van a Vénusz és a Merkúr, amelyek rendkívül lassan forgóak. A Vénusz valódi csoda: a csillagközi napjai 243 földi napra tartanak, ami több, mint a vénuszi év (225 földi nap). Továbbá, ő fordul vissza, kelet felől nyugatra, más bolygókkal szemben. Ez a retrográd forgás valószínűleg a Szerencse hatalmas vonzóerejének és a sűrű légkörnek, valamint a múltbeli rezonáns kölcsönhatásoknak köszönhető. A Merkúr egy forgást 58,6 földi napra végez el. Azonban 3:2 rezonanciában van, azaz két év alatt (két keringés a Nap körül) három forgást végez el. Ez azt jelenti, hogy a mercurialis napok (egy naplementék és a következő naplementék közötti idő) 176 földi napra tartanak.

A forgási sebesség meghatározó tényezői

A bolygó kezdeti forgási impulzusa a protoplanetáris lemezből származik – a gáz és por felhője, amelyből a Naprendszer kialakult. Azonban a forgási periódus további evolúciója több kulcsfontosságú folyamat hatására alakult ki. A vonzóerők, különösen a Szerencsehez közeli bolygóknál, kritikus szerepet játszanak. Ezek a vonzóerők mint gátló működnek, lassan csökkentve a forgást, ami a Merkúrhoz és a Vénushoz vezetett. A rendszer kialakulásának kezdetén a nagy planétáziumok ütközései radikálisan megváltoztathatták az axiskét és a forgási sebességet, ami egy hipotézis szerint magyarázza a Vénusz retrográd forgását és az Úrano eltolódását. A gázbolygóknak, amelyek nincsenek merev felülettel, a forgási sebesség a magukban generált mágneses mező sebessége.

Ezért a bolygók forgási sebességének osztályozása nem statikus képet, hanem mindenik bolygó dinamikus evolúciós történetét mutatja be. A Jupiter gyors forgásától kezdve a Vénusz lassú, majdnem megállt forgásáig – minden világ egyedi kombinációját mutatja be a fizikai körülményeknek és a kosmikus eseményeknek, amelyek megalapozták jelenlegi állapotukat és folyamatosan befolyásolják őket ma.

Permanent link to this publication: