Az erdei bagoly, a legismertebb állatok egyike a kultúrában, különleges szemantikai sokoldalúsággal rendelkezik. A irodalomban és a filmművészetben ritkán marad közömbös, gyakorlatilag mindig szimbólumként lép fel, hordozva bizonyos archetipikus vagy társadalmi jelentéseket. Az ő evolúciója a folklóros tricsérától (cselször) a bonyolult existenciális karakterig a kulturális kódok és filozófiai igények társadalmi változásának tükrözése. Archetipikus mag: tricsér és bűbájos A legtöbb interpretáció alapja a legrégebbi tricsér (cselször, tricsér) archetipusa, amely a világ összes mitológiájában és folklórjában gyökerezik. Mitológia és fable: Az ókori Ezópusz és későbbi La Fontaine meséiben a bagoly a hosszú élettartam, a változás és a gyakorlati intelligencia megtestesítése, amely legyőzi a nyers erőt (például a "Korona és a Bagoly" mesében). Itt ő egy ambivalens hős: a cselszerűsége elítélhető a moralista számára, de a nézőt lenyűgözi hatékonysága. Középkori eposz: A "Rózsafa" (Roman de Renart, XII-XIII. század) — a kulcsfontosságú szöveg, ahol a bagoly Rénar (franciaul Renard, amelyből számos nyelvben a bagoly neve származik, amely a latin vulpes helyére került) a parodisztikus eposz főhőse. Ő parodizálja a feudális hierarchiát, megcsalja a királybagoly Nóblét, a farkas Isengrimet és más "világ urait". Rénar már nem egyszerű tricsér, hanem a burzsoá szellemesség szimbóluma, amely megdönti az arisztokratikus társadalom alapjait, és a karneváli, a világ megfordítója. Irodalmi evolúció: allegóriától a pszichológiáig Ahogy a irodalom bonyolultabbá vált, a bagoly képzet is bonyolultabbá vált, kikerülve az allegória keretei közül. "Kicsi herceg" Antoine de Saint-Exupéry (1943): Itt a bagoly minőségi ugrást tesz a tricséről a filozófus és tanítónő irányába. A nevezetes beszéde a "megszelídítés" („Mi felelősünk azokért, akiket megnyugtunk”) átalakítja őt az existenciális bölcsesség hordozójává a kapcsolatok, a felelősség és az egyediség között, amelyet a rítus és a megszokás révén ismerünk meg. A cselszerűség helyett a mély érzelmi intelligencia kerül előtérbe. "Izoldal" István Fekete (1965): A magyar író regénye teljes mértékben natúrális antropomorfizációt képvisel. A bagolycsalád életét a tudományos pontossággal bemutatott viselkedési részletekben mutatják be, de az emberi érzelmek és társadalmi struktúrák (család, felnőttkor, konfliktus az emberekkel) tükrében. A bagoly itt nem szimbólum, hanem "másik", akinek a világa megérdemli a tiszteletet és megértést. Modern próza: Yann Martel "Pi élet" című regényében az orángután, a zebra, a hiéna és a bengáli tigris a központi allegóriák. Bár a fő hívő a tigris, az képzet logikája visszavezethető ugyanahhoz az archetipikus mezőhöz, amely más kontextusokban a bagolyt tölti be, de a veszély és a lenyomott ösztönök hangsúlyozásával. Film: az archetipus vizualizációja és új kontextusok A film, a vizuális erővel, új széleket adott, gyakran használva a bagolyt más világokba vezető útitársként vagy a hős alter egojaként. Disney klasszikus és animáció: A "Róbin Herceg" (1973) című Disney rajzfilmjében a bagoly Róbin Herceg és barátnője, Marian, Rénar közvetlen újjászületése: vonzó külsőségekkel rendelkező, a nem fair hatalommal (a bagolyprínc Jón és a farkassheriff) küzdő kívülállók. Az ő bagoly természete hangsúlyozza a társadalmi peremállapotok státuszát, akik az ésszel és a gyorsasággal élnek. Stúdió Ghibli és Hayao Miyazaki: A "Pumpi bagoly" című film (1994, rendező: Isao Takahata) talán a legmélyebb bagoly-kineművészeti emlék. Ez egy környezetvédelmi és existenciális mondakát. A bagolycsalád és az érkező emberi civilizáció közötti konfliktus nem egységes. A baglyok, különösen a főhős, bonyolult pszichológiával rendelkeznek - félelemmel, szomorúsággal a veszített vadon iránt, büszkeséggel, reménytelenséggel. A kumikina képességei (kumikina) nem trükkként, hanem tragikus ajándékként jelennek meg, amely fokozza az ő világuk közötti megosztottságot. Európai art house film: A "Bagoly" című filmben (1967) a rendező, Mark Allen, egy fiú felnőttkorának történetét meséli el a faluban, története az ő dühös odüsszeiája egy vad bagolyval kapcsolatban, amely metaforává válik a felébredő szexuális érzékenység, a szabadság iránti vágy és a nem uralkodó természet (kívülről és belül) találkozásának. Modern blockbusterek és sorozatok: A "Very Strange Matters" sorozatban a bagoly egy kulcsfontosságú epizódban jelenik meg a pszichoterápiában, a tizenegy (Ella) mint traumás emlék, amelyet a laboratóriumból való meneküléssel kapcsolatban hoznak fel. Ez a saját vad, elnyomott, de túlélő lényiségének szimbóluma, a szabadság iránti ösztön. Az állatkapcsolati képzet itt a mély lélektan szintjén működik. Speciális kulturális kódok: kumikina és kumihó Különösen fontosak azok a bagolyképzetek, amelyek az észak-ázsiai folklórban vannak, és aktívan használják őket a modern filmművészetben és anime-ben. Japán kumikina: A bagoly lélek, amely bölcsesség, varázslat, változás és hosszú élettartam birtoklója. A kumikina lehet a jóslatú isteni küldött (Izumo istennő szolgálatában), de lehet egy kовар tricsér. Az anime és játékokban (például Naruto-ban, ahol a bagoly-bidzsu a romboló erő és annak megnyirbálása szimbóluma), ez az képzet folyamatosan kihasználja a kapcsolatot a túlvilággal, az illúzióval, az ösztönzéssel és a rejtett erővel. Koreai kumihó (kilencfarokú bagoly): Gyakrabban egy veszélyes démoni lélekként jelenik meg, amely az embereket csapja meg és eszi őket, de a modern interpretációkban (például a "My Beloved Gumiho", "Gumiho: The Beautiful Fox") ez az képzet emberiesedik, tragikuságot és az emberré válás vágyát kapja. Záró gondolat: miért marad aktuális a bagoly? A bagoly képzetének állandósága és változatossága annak ideális archetipikus formájának köszönhető, amely magában foglalja a kulcsfontosságú kulturális dichotómiákat: Természet vs. Kultúra: A bagoly él a erdő és a mező határán, a vad és az emberi között. Intelligencia vs. Erő: Az örök vitában a bagoly az intelligencia és az alkalmazkodóképesség szimbóluma. Cselszerűség vs. Bölcsesség: A cselszerűsége lehet alacsony kovárasság, de lehet a világ hiányosságairól való legmagasabb tudás. Szabadság vs. Tulajdonosság: Mint vadállat, szimbólum a függetlenségnek, de a megnyugtatás történetei ("Kicsi herceg") szimbólum a mély kapcsolatoknak. Ezért a bagoly a irodalomban és a filmművészetben egy univerzális projekciós vetítővászon a emberi félelmek, csodálkozás és reflexió számára. A Rénar-tól, aki a hatalommal szaraz, a Pumip bagolyig, aki a veszített természetet sírja, ez az képzet együtt fejlődik velünk, maradva az egyik leggazdagabb eszköznek a saját és a világ elbeszélésére.
© elibrary.at

Permanent link to this publication:

https://elibrary.at/m/articles/view/A-nyúl-képzet-a-irodalomban-és-a-filmművészeten