24 december a lutherán és más protestáns egyházak hagyományában: szó, dal és otthoni tűz

Bevezetés: Az ünnepelt reformáció

A Karácsonyfa éjszakához (Heiliger Abend, Karácsonyfa éjszakája) való hozzáállás, amely a reformáció hagyományaiból származik (lutheránus, kalvinizmus/reformáció, anglikánus, metodizmus, baptizmus és egyéb), a katolikus gyakorlat elleni polemában és a kulcsfontosságú elvek hatására alakult ki: az Isten szavának prioritása (sola Scriptura), a liturgia egyszerűsítése, a családi vallásosság és az belső, nem külső vallásiasság hangsúlyozása. Ez nem a rendezvény megszüntetéséhez vezetett, hanem radikális újraértelmezéséhez, ahol a főszereplők nem a pap az oltár mellett, hanem a püspök a pódiumon, az orgonista a karokban és az apuka a családi oltár mellett lettek.

Lutheránus hagyomány: Christvesper és a karácsonyfa

A lutheránus vallás, amely a legközelebb áll a katolikus liturgikához, az egyik legbefolyásosabb modellt hozta létre.

Christvesper (Karácsonyfa éjszakai szentmise): A 24. decemberi fő szentmise napközben vagy korai este (gyakran 16-17 órában) zajlik. Ez nem éjféli mise, hanem szentmise, amely zene és prédikációval van tele. A csúcspontja a karácsonyi himnuszok (Weihnachtslieder) éneklése gyertyák fényében. A prédikáció a khristológia és a kegyelem ajándéka koncentrál.

Házszentmise (Hausandacht): A templomi szolgálat után vagy helyett (főként a skandináv lutheránus vallásban) otthoni szentmisét tartanak a karácsonyfa mellett. A család feje olvassa fel a Lukács evangéliumából a karácsonyi történetet (2:1-20), énekelnek himnuszokat ("Stille Nacht" gyakran itt énekelik), mondják el a könyörgéseket. Ez az "egyesülni mindenki szentsége" elv megvalósulása — minden családapa városa lelkésze lesz a családtagjai számára.

A karácsonyfa gyújtása: A lutheránus Németországban (Elszász, XVI-XVII. század) a karácsonyfa (Christbaum) protestáns jelentéssel bővült mint a paradiszi életfa és Krisztus — a világ fénye. A gyertyák gyújtása a karácsonyfaon a Söndögte Abendmahl helyett a központi családi misztérium lett. Ez helyettesíti sok katolikus szertartást.

Érdekesség: A híres himnusz "Négyzetes éj" (Stille Nacht) először 1818-ban adták elő az Oberndorf-i Szent Miklós templomban (Ausztria) a karácsonyi misében, de a egyszerű, lírai dallama és a szövege, amely személyes érzésekre összpontosít, tökéletesen illeszkedett a protestáns estetikához, és a protestáns közösségek keresztül terjedt világszerte.

Református és kalvinista hagyomány: az aszkézis hangsúlyozása a Szóra

A kalvinizmus, amely gyanakvóan állt a "papistikus" ünnepek és az externe szertartások iránt, eleinte tartózkodó volt.

Történelmi: Jean Calvin és az angol és amerikai puritánsok a Karácsonyfa ünneplését mint bibliai alap nélküli és szertartásokkal teli ünnepet tagadták. Skóciában és néhány új-angliai kolóniában a Karácsonyfa ünneplése a XIX. századig tilos volt.

Modernség: Ma sok református egyház 24. decemberen különleges szentmisét tart, de ez rendkívül szigorú: hosszú prédikáció-expozíció a karácsonyi szöveghez, zenei művek (eszközök nélkül) vagy jóváhagyott himnuszok éneklése. Az emphasis nem a csoda élményére, hanem a megtestesülés bогословi értelmezésére, mint Isten megváltási tervezetének részére. Nincsenek gasztronómiai és díszítési túlzások.

Anglikánus hagyomány: "Négy nyelv és himnusz" a királyi üzenetig

Az anglikánus vallás, mint a via media, sokat megőrzött a katolikus liturgiából, de protestáns tartalommal töltötte meg.

A "Négy nyelv és himnusz" szolgálat (Nine Lessons and Carols): 1880-ban Truro-ban kidolgozva és a Cambridge-i Királyi Kápolnában népszerűsítve, ez a szolgálat kulturális emlék lett világszerte. Ez napközben vagy este 24. decemberen zajlik. A felolvasások (a Teremtés könyvéből az János evangéliumáig) váltakoznak himnuszokkal és kórusművekkel. Ez egy drámai, egyre erősödő történet a megváltásról, ahol a zene ugyanolyan jelentős szerepet játszik, mint a szó.

A közéjszakai eucharisztikus szolgálat: Sok egyházban közéjszakai eucharisztikus szolgálatot is tartanak, amely a Karácsonyfa ünneplésének fő eucharisztikus ünnepe.

A királyi üzenet: Az Egyesült Királyságban egy különleges szekuláris vallási hagyomány — a király üzenete az országhoz, amelyet 15:00 órára terveztek 25. decemberre, de a felvételt előző nap készítik, ami a Söndögte Abendmahl számára ad egy nemzeti készülődési hangot.

Metodista, baptista és evangélikus hagyományok: közösségi ünneplés és "kanon"
A szabad egyházak (free churches) Söndögte Abendmahl időszaka intenzív közösségi tevékenység és evangéлизáció.

A karácsonyi előadások és koncertek (Christmas Pageant): A 24. decemberi este a színházi előadások csúcspontja, különösen a gyermekek által. Ez a karácsonyi történet színházi bemutatása, gyakran modern elemekkel. Célja nemcsak az egyház tagjai számára való nevelés, hanem a nem egyházi szomszédok vonzása is.

A gyertyás szentmise (Candlelight Service): Késő este zajlik. A csúcspontja a pillanat, amikor teljes sötétségben egy gyertyát gyújtanak (Krisztus szimbóluma), és a hívek a gyertyájukat a sorokban gyújtják, átadva a fényt. Ez egy erős vizuális szimbólum a személyes elfogadás és a "világ fénye" átadása. A prédikáció érzelmi, hívó jellegű.

A "kanon" mint családi idő: A szolgálat után a család hazatér a csomagok kinyitására. A hozományos hagyomány az angolszász hagyományban, ami tükrözi a szekuláris kultúra mély integrációját ezeknek a vallási közösségek életébe.

Általános teológiai és szociokulturális jellemzők

A hangsúly eltolódása a misztériumról a prédikációra és az énekre: A fő csoda nem a dárak transzsubstanciálása, hanem a Szó kijelentése és a közösség válasza a himnuszban.

A család emelése a kis egyházként (ecclesiola): A ház a központi ünneplési hely. A szertartások (Biblia olvasása, a karácsonyfa melletti ima) intimek és belső érzésekre irányulnak.

A zene mint új "liturgikus nyelv": A protestánsok, az oblaták egyszerűsítése után, a himnuszt, a kórust, az oratóriumot a dogmák és az érzelmek fő eszközévé tették. A Söndögte Abendmahl nélkül Bachtól, Händeltől ("A Messiás" gyakran előadva az Adventben) vagy Mendelssohn "A hangot halljátok" nélkül elképzelhetetlen.

A böjt és a vacsora kapcsolata: A böjt hiánya. A 24. decemberi vacsora egyszerű lehet (főként a lutheránusoknál — kárpi és káposztás saláta) vagy már ünnepi lehet (angol sült gágyszár vagy tyúk — de gyakrabban 25-én). Az özlibőség a kegyelem jele, nem pedig a böjt, amely előkészíti azt.

Záró gondolat: A kijelentett Szó ünnepe

Így a 24. december a protestantizmusban az a nap, amikor a reformáció teológiája testet ölt a hangban, a fényben és az otthoni melegben. Ez nem annyira misztikus várakozás, mint egy ünnepélyes és örömteli kijelentés a megtestesülés történt tényéhez.

Az első lutheránus este Bach kórusaival a Bach kórusaival, a baptista gyertyás szolgálatával és a királyi "Négy nyelv és himnusz" előadásával — mindenütt egy formula működik: "A Szó testet ölt" először a pódiumon, majd a kórusban, majd a prédikációval, majd a szívben a csendes otthoni imában, és végül a család körében mint ajándék, amelyet nem érdemeltek, hanem kegyelemmel adtak. Ez az alapvető különbség: a katolikus Söndögte Abendmahl az oltárhoz vezet, a protestáns Söndögte Abendmahl pedig a templomi pódiumtól a családi tűz elé vezet, minden házat hálás oltárrá téve.

Permanent link to this publication: