Memória szent Nikolajról Törökországban: történelmi szülőföld, turisztikai márka és interkonfessziós dialógus között

Bevezetés: A memória paradoxona a történelmi szülőföldön

Törökország számára, amely laikus állam és a muszlim népesség dominanciájával rendelkezik, szent Nikolaj Mirlikijsz-i szent figura egy egyedi és sokoldalú történelmi memória fenomén. Egyrészt egy keresztény szent, amelyet főként a történelmileg összetett, gyakran konfliktusos kapcsolatokkal rendelkező kultúrák (Bizánc, Oroszország, Olaszország) tisztelnek. Másrészt az Anatólia helyi történelmi örökségének része, a kultúra és turizmus területén működő állami igazgatás objektuma, valamint a keresztény-musulmán dialógus potenciális hídja. A szent emléke a modern Törökországban komplex egyensúlyban létezik a feledés, a megemlékezés és a kommercializáció között.

1. Történelmi helyszín: a Liki szent helyei (Démre/Kále)

Az óváros (a mai Démre, Kale kerületében Antalya tartományban) a szent Nikolaj püspöki székhelye és temetkezési helye volt. Itt történtek el a szent maradványai 1087-ben a bariai tengerészek titokban. Ez az esemény meghatározta a török memória kétszínűségét: a keresztény világ számára Démre elveszett szentélye, a «lopás» helye; a török történelmi tudomány és kulturális politika számára egy archaeológiai emlék és az Anatólia ősi kulturális rétegeinek tanúja.

A Szent Nikolaj-templom Démreb: Ez a memória fő anyagi hordozója. A templom, amelyet főként az 800-as években építettek egy régebbi IV. századi templom helyén, amelyben a szent szolgált, ma múzeum (Antalya Múzeuma, Démre Noel Baba Kilisesi). Ez a státusz meghatározza működését: nem működő templom (bár ritka esetekben engedélyezik a szertartásokat), hanem kulturális örökség, amelyet díj ellenében látogathatnak meg.

2. A memória állami politikája: a feledéstől a márkaépítésig

A török állam hozzáállása Nikolaj Cudás örökségéhez több szakaszon ment keresztül:

A korai köztársasági időszak (1920-1950-es évek): A szigorú secularizmus és a nemzeti identitás építése, amely a török és muszlim komponenseken alapul, a keresztény örökség gyakran perifériára helyezésre vagy elhallgatásra került. A Démre-i templom elhagyatott és részben romos állapotban maradt.

A turizmus iránti fordulat (1960-as évektől): A tömeges turizmus kezdete óta az örökség gazdasági erőforrásnak tekintendővé vált. A templomban restaurációs munkálatokat végeztek (1980-as években részben szovjet restaurátorok). Született meg a «Noel Baba» jelensége (turk. Noel Baba — «Karácsonyfiú apó»), amely a szent alakjának nyugati, santa-klaus-i formájú adaptációja a külföldi, különösen az európai turisták vonzására.

A mai szakasz: Ma a szent emléke Törökország hivatalos kulturális márka része, amelyet a Kulturális és Turizmus Minisztérium promozál. Két fő aspektusra fektetnek hangsúlyt:

«Noel Baba — török Santa»: A propaganda célja, hogy a Santa-Klaus (szent Nikolaj származéka) «született» Pataiban (a szent szülővárosa, is Liki-ben) és püspök volt Mirában, tehát történelmi török «márka». Ez egy puha erő eszköze és a karácsonyi turizmus vonzása.

A tolerancia bemutatása: Hangsúlyozzák, hogy Törökország óvja az összes civilizáció emlékeit, amely Törökország kulturális hídja mintájának imázsát szolgálja.

Fontos tény: 1993-ban a török hatóságok egy bronz «Noel Baba» szobrot állítottak a Démre-i templom előtt, amelyet a klasszikus nyugati formában ábrázol, piros ruhában, a hátán egy ajándékcsomaggal, és gyerekek körülvevője. Ez a szobor, amelyet sok ortodox zarándok kitch-ként és profanációként értelmezik, egy nyilvánvaló példa a kulturális transzferre és a szent alakjának kommercializációjára.

3. A zarándoklat és jellemzői

Az ellenére, hogy nincsenek maradványok, Démre maradt egy fontos központ a pravoszláv és római katolikus zarándoklat számára. Azonban ez a zarándoklat specifikus jellemzőkkel rendelkezik:

A «üres sír» zarándoklat: A központi objektum a déli oldalon található fehér márvány sarkofág a templom déli oldalon, amelyet a szent eredeti temetkezési helyének tekintenek. A zarándokok számára ez a hely emlékeztető és imádkozási állomás, bár a relikvia hiányzik.

A múzeumban végzett rítus: A zarándokok kénytelenek imádkozni a múzeum területén, a laikus turisták között. Ez egy különleges, keveredett atmoszféra, ahol a szent művelet a nyilvános, részben profanált kontextusban történik.

A Russia szerepe: Az Orosz Ortodox Egyház és az orosz turisztikai ügynökségek kulcsfontosságú szerepet játszanak a zarándoklatok szervezésében. Ez egy jelentős jelenség az 2000-es évek óta.

4. A memória konfliktusai: a maradványok visszaadása, a restitúció, az interpretációk

A memória nem mentes a feszültségtől.

A maradványok visszaadásának kérdése: Időnként (főként egyes közösségi vezetők vagy alsó szintű szinten) hallhatóak a maradványok visszavonására irányuló felhívások a Bari-ból Démre-be. Az állami török hatóságok nem támogatják ezt az ötletet, mert megértik annak politikai és diplomáciai bonyolultságát. A számukra fontosabb a kép és a turista áramlás, mint a konkrét relikvia.

A narratívák versengése: Létezik versengés:

A keresztény narratíva: A püspök és csodás szent szent helye.

A turisztikai márka narratívája: «Santa-Klaus szülőföldje».

A tudományos-archaeológiai narratíva: Egy értékes bizánci építészeti emlék.

5. Az interkonfessziós vonatkozás: Nikolaj a muszlim hagyományban?
A szent Nikolaj közvetlen tisztelete nincs az iszlamban. Azonban a török folklórban és néhány helyi lakos között létezik tisztelet, amelyet a «Noel Baba»-ként, az történelmi személyiségnek, a «saját» anatóliai igazságoskodónak adnak. Néha ennek az alakját enyhén beépítik az általános próféták (a Korán említi a prófétát Izsá/Jézust és tanítványaikat), bár ez nem egy általánosan elfogadott teológiai állásfoglalás.

Összefoglalás: A memória mint sok rétegű paliipszest

A szent Nikolaj emléke a modern Törökországban egy paliipszest képvisel, ahol a régi keresztény szöveg felett a secularizmus, a turisztikai gazdaság, a nemzeti márkaépítés és az nemzetközi dialógus rétegei kerültek felírásra.

Ez nem élő vallási hagyományként létezik, hanem kulturális-történelmi konstruktumként, amelyet az állam és a piac irányít. A templom Démreb nem liturgikus élet központjaként működik, hanem múzeum-emlékményként és turisztikai látnivalóként, ahol a zarándoklati fájdalom, a tudományos érdeklődés és a laikus érdeklődés motivációi találkoznak, de nem mindig keverednek.

Ez az példa arra, hogyan alakítható át a világméretű örökség a nemzeti állam céljaira: gazdasági (turizmus), imázs (tOLERÁNSI DEMONSTRÁCIÓ) és ideológiai (a nemzeti történelem integrációja). Törökország számára szent Nikolaj egyszerre saját anatóliai szent, idegen keresztény püspök és globális «Noel Baba». A komplex egyensúly fenntartása és azzal való folyamatos újraépítés a modern török memória lényege — egy pragmatikus, sokrétegű és folyamatosan újraépített emlékezet, amely a külső világ dialogusában létezik.

Permanent link to this publication: