Életmódus etika a buddhizmusban és az indúizmusban: a karma adósságától az öntudatos tételhez

A munka etikája a buddhizmusban és az indúizmusban, bár különböznek, alapvető konceptekkel van összekapcsolva, mint a karma (a okozati-következményi törvény) és a dharma (adósság, törvény, rend). Azonban az akcentusok és a végső célok ezekben a hagyományokban eltérnek, kialakítva két filozófiai modellt a szakmai tevékenységhez való viszonyulásra.

Indúizmus: a munka a dharma teljesítése és a szellemi evolúció

Az indúizmusban a munka etikája elválaszthatatlan a varnašrama-dharma-tól — a életmódok és társadalmi kötelezettségek rendszerétől, amelyeket a varna (nemzetiség) és az ászrama (életstádium) alapján rendeltek el.

A munka adóssága (dharma). A legmagasabb etikai érték a föltétlenül teljesített adósság, amelyet fölről rendeltek el. A "Bhagavadgita" (3. fejezet) szerint Krisna tanítja Ardzsuna-t: "Jobb a saját adósságának teljesítése, még akkor is, ha nem tökéletesen, mint más adósság tökéletes teljesítése". A brahmana (pap, tudós) számára a dharma az oktatás és a szertartások végrehajtása, a kszatria (katonának, uralkodónak) a védelem és a vezetés, a vajshi (mezőgazdálkodó, kereskedő) számára a gazdasági tevékenység és a kereskedelem, a szudra (szolga, munkás) számára a három magasabb varna szolgálatában. Az adósság teljesítése a saját varnában tisztítja a karmát és előrehalad a lélek fejlődésében a jövő életekben.

A munka célja: az arttha-tól a moksháig.

Arttha (nyereség, előny, gazdagodás) az emberi élet négy céljának egyike (puрушартха). A gazdagodás megszerzése az igazságos úton (főként a vajshi számára) törvényes és elismert törekvés. Kautilja "Arthasztro" (i. e. 4. század) műve — a klasszikus világosságos tudomány az irányításról és az gazdaságról, ahol a munka és a gazdaság racionalizálva van.

Azonban a legmagasabb cél a moksha (a születési körforgás megszüntetése). A munka, amelyet dharma-ként végrehajtanak, de nem kötődnek a gyümölcsökhöz (karma-jóga), szellemi gyakorlatként működik, amely megtisztítja az elmét az önzetlenségtől és előkészíti az elszabadulásra.

A karma-jóga (jóga tétel) konceptuma. Ez a központi etikai elv, amelyet a "Bhagavadgita" ismertet. Végezz előírt cselekedeteket (munkát), de ne kötődj a cselekedet gyümölcseinek, szentelve őket Istennek. Az állítás: "Te csak a cselekedet jogot vagy, de nem a gyümölcseinek". Így a munka elveszíti a karma sötétítését és átalakul a szellemi növekedés eszközévé. A modern példa a vállalkozók, akik követik a tirtankara Mahavíra (a dzsidizmus alapítójának) tirtankara elveit, amelyek a tisztességes kereskedelmet és a jótékonykodást az askézis formájaként látják.

Buddhizmus: a munka a Kiváló Nyolcas Út részét képezi és az öntudatosság

A buddhista munka etikája a Négy Kiváló Igazság és a Középutas Út tanításából származik, amely elkerüli az askéza és a testi élvezetek szélsőségeit.

A "Helyes életmód" (Samma Ajjiva). Ez a Kiváló Nyolcas Út ötödik eleme, amely vezet a szenvedés megszüntetéséhez. A munka nem okozhat kárt más lényekben. Buddha kifejezetten eltiltotta a "Helytelen életmódot" a laikusok számára: fegyverkereskedelmet, élőlények kereskedelmét, húst, alkoholt és mérgeket. Így a hivatás etikája elsődleges. A munka békés, tisztességes és hozzájárul mások jólétéhez.

Az öntudatosság (sati) a tételben. Bármilyen munka — a papmosás a szerzetesnél vagy a hozzájárulás a laikusoknál — teljesítve kell lennie teljes öntudatossággal, figyelemmel a jelen pillanatra. Ez az munkát meditációs gyakorlattá alakítja, amely fejleszti az elmét és megelőzi a "mérgeket" — a szenvedélyt, a gyűlöletet és a tudatlanságot. A japán dzsóen-buddhista gyakorlat "samu" — a szerzetesek fizikai munkája a kertben vagy a konyhában — egy kiváló példa.

Nem-keresettség és "helyes erőfeszítés". Ahogy az indúizmusban, a buddhizmus is hangsúlyozza a gyümölcsökhöz való nem-keresettséget. Azonban az akcentus nem a társadalmi adósság teljesítésére helyezkedik el, hanem a lelki szennyeződések eltávolítására. A munka a jótékonykodás (dāna), a morális viselkedés (śīla) és az elme kultiválásának (bhāvanā) gyakorlatának területe. A "helyes erőfeszítés" célja a hasznos állapotok fenntartása és a káros állapotok eltávolítása a munka során.

A szerzetesi és a laikus közösség munkája. A szerzetes (bhikkhu) fizikai munkája (kivéve a szanszárán) történelmileg korlátozott, hogy időt szenteljen a meditációnak és az oktatásnak. A "munkája" a Dharma gyakorlata. A laikus (upāsaka) köteles dolgozni, hogy magát, a családját és a szerzetesi közösséget (sangha) adományokkal támogassa, ami létrehoz egy kölcsönösen előnyös eredményeket körkörös áramlását (punya).

Vergyőzés és modern értelmezések

Indúizmus: A "társadalmi dharma" filozófiája és a "lokasangraha" (a világ fenntartása) koncepciója indokolja a társadalmilag felelős üzleti tevékenységet és a jótékonykodást a szolgálat formájában.

Buddhizmus: A nyugati értelmezések új konceptuálisakat hoztak létre, mint a "minden figyelemmel tartó üzlet" (minden figyelemmel tartó üzlet) és a "helyes életmód" az ökológiai és társadalmi szempontból (zöld technológia, etikus banki tevékenység, társadalmi vállalkozás). A dzsóen hatása a japán gyártási kultúrára (például a "monodzukuri" filozófiájára — az áruk készítésének művészete) bemutatja a munka, az estetika és a meditáció ötvözését.

Összegzés: a munka útja

Az indúizmusban és a buddhizmusban egyaránt a munka meghaladja a kizárólag gazdasági dimenziót, és belső munka eszközévé válik. Azonban az indúizmus a dharma ötletén keresztül a munkát a kosmikus és társadalmi rendbe illeszkedi, és a helyes cselekvés útját látja az elszabaduláshoz, míg a buddhizmus a tevékenység etikai tisztaságát és az elme állapotát a munka során hangsúlyozza mint közvetlen tényezőt, amely vezet a szenvedés megszüntetéséhez.

Mindkét hagyomány az önzetlenséget, a gyümölcsökhöz való kötődést és a kárt okozó munkát kritizálja. Alternatívát kínálnak a protestáns etikának: nem a munka a munka vagy a megszerzés mint kiválasztottság jele, hanem a munka öntudatos, etikus és szellemi átalakító gyakorlat, amely hozzájárul a személyes fejlődéshez és a társadalmi harmoniához. A modern világban, amely a kimerültség, az ökológiai krízis és a munka jelentéktelenségének érzésével küzd, ezek az ókori paradigmák új aktualitást nyernek, és modelleket kínálnak értelmes, egyensúlyozott és felelős szakmai tevékenységhez.

Permanent link to this publication: