Français nyelv kölcsönzései a russz nyelvben a 1812-es háború után: Kultúrái befolyás paradoxona

Bevezetés: Antagonizmusból adaptációhoz

A 1812-es háború, amelyet nemzeti felszabadító és patrióta eseményként értelmeznek, erős ideológiai trendet hozott létre a francia mindennemű dolog elutasítására, mint idegenellenes. Azonban a nyelvi folyamatok paradoxonát mutatták be: bár az állami és a közösségi francofóbia ellenére a francia nyelv és annak lekszikai befolyása nem tűnt el, hanem adaptálódott, mélyebben ágyazódott a russz beszéd szövetébe. A háború utáni időszak nem a kölcsönzések megszakításának időszaka lett, hanem minőségük átalakulásának, az egyetemes etikett területéről a mindennapi élet, az irodalom, a politika és a társadalmi gondolkodás területére való áttérésének időszaka: gyakran elveszítették a nyíltan "gallus" jellegüket, és elnyerték a közvetlen vagy akár magas szintű szókincset.

1. Történelmi kontextus: kulturális paradigmák változása

1812 előtt a francia a nemesi nyelv volt, a felső társadalmi réteg "latinja". Az orosz háború hevesen megváltoztatta annak státuszát: a nyilvános használat rossz ízlésűvé vált, sőt néha nemzetellenesnek is. Azonban a 1820-as években, a külföldi hadjáratok befejezése után a nemesi társaság (főként az officier) újra találkozott a francia kultúrával, de már nem mint példa, hanem mint kritikai megértés tárgya. Ez kétféle viszonyt hozott létre: nyelvi elutasítás a nyilvánosságban és folytatódó magánéleti és intellektuális elsajátítás a magánéletben és a irodalomban.

2. A háború utáni kölcsönzések fő témakörei

A kölcsönzések inkább a salónjargontól, mint a háború utáni és a decembrista társadalom számára releváns területekből származtak.

A) Hadügy és adminisztráció:
Oroszország, amely a vezető európai hatalommá vált, kölcsönzött terminusokat a új hadi és polgári valósághoz kapcsolódva. Például:

«Эшелон» (фр. échelon — уступ, ступень) — eredetileg katonai kifejezés a hadsereg építéséhez, később a vasúti szerelvényekhez.

«Сапёр» (фр. sapeur), «мина» (фр. mine) — mérnöki hadsereg kifejezései, amelyek különösen fontosak lettek a háború után.

«Режим» (фр. régime) — államrend vagy meghatározott rendszert jelent.

B) Politika és társadalmi gondolkodás:
Ez a periódus volt azoknak a kifejezések elsajátításának kezdeti szakasza, amelyek a forradalmi és liberális gondolatokhoz kapcsolódnak, és a század közepére érnek el csúcsot.

«Парламент» (фр. parlement), «буржуазия» (фр. bourgeoisie), «пролетариат» (фр. prolétariat — a francia szocialista irodalomból származva).

«Интеллигенция» — bár a szó latin eredetű, a rusz nyelvbe a lengyel nyelvön keresztül került, amely, saját részéről, a francia nyelvből vette át (intelligentsia).

«Коммунизм» (фр. communisme), «социализм» (фр. socialisme).

В) Irodalom, művészet és divat:
Franciaország maradt a ízlés szabályozója. Az új terminusok leírják a kulturális élet valóságait:

«Водевиль» (фр. vaudeville), «репертуар» (фр. répertoire), «пьеса» (фр. pièce).

«Авангард» (фр. avant-garde) — eredetileg katonai kifejezés, de az 19. században már átvitt értelemben is használták.

«Бульвар» (фр. boulevard — széles sétány a volt erődítmény falain), «тротуар» (фр. trottoir).

«Модель» (фр. modèle), «манекен» (фр. mannequin), «корсет» (фр. corset).

Г) Mindennapi nyelv és gasztronómia:
Ezek a szavak gyorsan oroszosodtak, és többé nem voltak idegeneknek érzékelve.

«Мармелад» (фр. marmelade), «майонез» (фр. mayonnaise), «омлет» (фр. omelette), «бульон» (фр. bouillon).

«Мебель» (фр. meuble), «гардероб» (фр. garde-robe), «туалет» (фр. toilette — eredetileg "mosás", "rendben tartás").

3. A kölcsönzések nyelvi sorsának története: asszimiláció és szemantikai mozdulatok

1812 után a kölcsönzések szigorúbb szűrőn mentek keresztül a nemzeti tudatosságban.

Szemantikai adaptáció: A szavak gyakran új, specifikusan orosz jelentést kaptak. Például, "шаромыжник" — a francia cher ami ("kedves barát") kifejezésből származik, amelyet a visszavonuló orosz hadsereg francia katonái használtak a helyi lakosságtól ételért, és a szó "popos" megalázó jelentést nyert.

Fonetikai és morfológiai oroszosodás: A szavak aktívan alárendelődtek a rusz grammatikai szabályoknak: "ресторан" (фр. restaurant) orosz alakban van, "кофе" (фр. café) nőnemű, ellentétben az eredeti középpel.

Funkcionális változás: Ha a háború előtt a gallikizmusok a társadalmi státusz jelzőjeként működtek, akkor a háború után gyakrabban nomina蒂v szükségszerűséggé váltak, kitöltve a új fogalmak hiányosságait.

Érdekes tény: A "gallicizmus" (фр. gallicisme) szó, amely a francia kölcsönzést jelenti, a rusz tudományos nyelvbe az első felében az 19. században került, amikor az ezen nyelvi jelenség aktív megértése zajlott.

4. A irodalom szerepe: Karamzinól Gogolyig

A rusz írók kulcsfontosságú szerepet játszottak a francia szavak sorsában. Ha N.M. Karamzin a 18. század végén szándékosan francia eredetű kalkiákat vezetett be ("érzékeny" a touchantból, "ipar" az industrieből), akkor a háború után a hozzáállás kritikusabb lett. A. S. Griboedov a "Gyötrelem a tudatlanságból" (1824) parodizálta a "francia és a nizsnyegori" keveredését. Azonban a komédia nyelve sok átvett francia kölcsönzést tartalmaz ("restauráció", "publikum", "kalambjur"). A V. G. Belinskij a 1840-es években aktívan használt és népszerűsítette a új társadalmi-politikai francia nyelvű szókincset, látva benne az előrehaladás gondolatainak kifejezésének eszközét.

Összefoglalás: Az új imperialismus korszak következményei

A 1812-es háború nem állította meg a kölcsönzés folyamatát, hanem radikálisan megváltoztatta annak jellegét és ideológiai árnyalatát. A francia nyelv, amely a idegen, bár tiszteletben tartott kultúra szimbólumaként működött, a modern európai politikai, társadalmi és tudományos konceptuák egyik kulcsfontosságú csatornája lett Oroszországba. A legtöbb kölcsönzés ezen időszakban nem volt felszínes divat; azok a valóságokat jelölték, amelyeknek a rusz nyelvben nincs ekvivalense, és ezért állandóvá váltak, és lettek az orosz szókincs részévé.

Ezért a háború utáni kor azt mutatta be, hogy a nyelvi folyamatok jelentős inerciával rendelkeznek, és követik a kulturális-intellektuális szükségesség logikáját, amely ellentmondhat a pillanatnyi politikai trendeknek. A 1812 után történt francia kölcsönzések egy nyilvánvaló példája a kulturális rezilienciának és a nyelv gazdagodásának képességének, még akkor is, ha az forrás "megvert" az ideológiai ellenállásban.

Permanent link to this publication: