Dickeens műveiben a gyermekek és sorsuk

Bevezetés: A gyermek mint objektum és szubjektum

A gyermekség témája központi szerepet játszik Charles Dickens művészetében, amely messze túlmutat a szentimentális ábrázolás határain. Dickens számára a gyermek egy összetett szociokulturális konstruktum, amely háromfunkciós: a szörnyű társadalmi kihasználás objektuma, a tisztátalan erkölcsi tisztaság szimbóluma és egy olyan szubjektum, akinek a szenvedése egyetemes mércéje a felnőttek világának igaztalanságának. A gyermekek sorsai a regényeiben a viktoriánus társadalom betegségeinek közvetlen megjelenítése: szegénység, jogtalanság, intézményes brutalitás és erkölcsi elhanyagolás.

1. Gyermekáldozatok: a társadalmi kritika a szenvedésen keresztül

Dickeens, aki saját gyermekkora is a cserépfúvógyárban dolgozásával és apja adósságtartozásából származó börtönléttel volt megterhelve, egy olyan gyermekportrét hozott létre, amelyek sorsai vádiratnak minősülnek.

Olivér Twist — az archetipikus gyermekáldozat, egy passzív objektum, aki kézről kézre kerül: munkaügyi ház, temető, bűnöző banda. Sorsát a szegények ellátási rendszere (Poor Law) teljes kudarcának mutatja be. Az ő csodásul megőrzött ártatlansága és nemes származása nem annyira pszichológiai valóság, hanem erkölcsi allegória: a jószándék veleszületett és nem pusztítható el még az ördög poklában sem. Ez egy szükséges mítosz, amely a remény megerősítésére szolgál.

Smollett ("Hideg ház") Olivér tragikus antipoda. A fiatal tus, akinek az intelligenciája és energiája teljesen megzavarodott a Kancellária és annak szolgái (mester Cenci) rendszere alatt. Sorsát a lelki és fizikai degeneráció, amely a halálhoz vezet. Ő az a példa, hogy a rendszer nemcsak kihasználhat, hanem aktívan elromolhatja a gyermeket.

A "Domby és Fia" áldozatai: Pol Domby, aki a szeretet hiányában halt meg a gazdagban, és Florence, aki az apai közömbösségre ítélt. Itt Dickens már nem a szegénységet, hanem az érzelmi szegénységet kritizálja a burzsoá családban, ahol a gyermek a vállalkozás folytatásának vagy a társadalmi kiegészítő eszköze.

2. Gyermekek mint erkölcsi ítélők és megmentők

A dickeens-i világban a gyermekek gyakran különleges erkölcsi érzékenységet kapnak, és felnőttek ítélőiivé válnak.

Ester Sammerson ("Hideg ház") és Amy Dorrit ("Kis Dorrit") az "érzelmi gyermekek", akik gyermekkori érzékelése (modóság, jóság, hűség) gyógyulási eszköz a körülöttük lévő káosz számára. Ők nemcsak passzívan szenvednek, hanem aktívan enyhítik a világ szörnyűségét.

A kis Nell ("Régi bolt") a viktoriánus olvasók számára kultikus alak, aki őrizetlenül hozza őket a könnyekhez. A sorsa egy menekülés a bűnös világból egy idealizált, paraszti halálba. Nell egy kizárólag szimbolikus alak: az ártatlanság testesítése, amely nem tud megélni a bűnös felnőttek világában. A halála nem társadalmi tiltakozás, hanem Dickens korai periódusának metafizikai axiómája.

3. Gyermekmonstrok és környezet termék: a romlás elemzése

Dickeens úgy érzi, hogy a környezet nemcsak megrongálhat, hanem monstrok is teremthet.

Olivér és Dóger (Jack Doc). Ezek a két fiú, akik ugyanabban a társadalmi pokolban élnek, két lehetséges útvonalat képviselnek: a csodásul megőrzött ártatlanság (Olivér) és a kriminel környezet teljes asszimilációja (Dóger). A gátlástalan, cinikus Dóger egy valóságos portréja annak a gyermeknek, aki az utcákon nőtt fel, whose "gonoszsága" és életkedv az alkalmazkodás formája.

"Oktatott" monstrok: Pip ("Nagy remények") és a Gradgrind gyermekei ("Súlyos idők"). Itt Dickens a racionális, utilitarista nevelést kritizálja, amely elvonja a gyermekektől a képzelőerőt, az érzelmeket és az etikát. Tom Gradgrind, aki tolvaj és hazugságos ember lett, és Louise, aki mély depresszióba esett, a rendszer közvetlen áldozatai, amely tagadja az emberi emberben már a gyermekkortól kezdve.

4. Sorsok mint társadalmi diagnózis és utópiai projekt

Dickeens gyermekek sorsainak tipológiája pontos diagnózist nyújt a társadalmi intézményekről:

A munkaügyi ház és a szegények ellátási rendszere — szenvedést termel (Olivér).

A bíróság és a bürokrácia (Kancellária) — elhanyagolást termel (Smollett).

A racionális iskola — erkölcsi sérüléseket termel (Gradgrind gyermekei).

A pénz alapú burzsoá család — érzelmi üresjáratot termel (Domby).

A kriminel gettók — mind áldozatokat, mind hódítókat termelnek.

Az általa javasolt megmentés gyakran egyéni és szentimentális: egy jószívű jótékonyság beavatkozása (mester Brownlow), a menekülés egy idillikus vidéki területre vagy a kolóniákba (Ausztrália mint újjászületés helye az "Emily és Martha" című "David Copperfield"ben). Ez tükrözi az időszak hitét a személyes jótékonykodásban és a koloniális utópiaban. Ez tükrözi az időszak hitét a személyes jótékonykodásban és a koloniális utópiaban.

5. Az alak képének evolúciója: a szimbólومtól a karakterig

Nagyon észrevehető az evolúció a szimbólumoktól a fejlett, növekvő karakterekig:

Pip ("Nagy remények") már nem egy statikus szimbólum, hanem egy fejlődő karakter. Látjuk az útját a gyermekkori félelmektől a gazdagok és snobizmus kísértéséig, majd a fájdalmas megvilágosodásig és a felnőtté válásig. Sorsa egy személyes felelősség és erkölcsi választás, nemcsak a környezet hatása.

Ester és Amy is összetett alakok, amelyek kombinálják a gyermekkori tisztaságot az felnőtt erővel és reflexióval.

Záró gondolat: A gyermek mint a nemzet lelkiismerete

Dickeens számára a gyermekek nem egyszerű karakterek, hanem erkölcsi követelmények. Szenvedésük egy segítségkérő kiáltás, amely nemcsak a regények hőséhez, hanem az olvasóközönséghez és az egész társadalomhoz fordul. A gyermek sorsa a műveiben egy univerzális kritérium a társadalom egészségének vagy betegségének. Dickens által a gyermekek ábrázolása révén hívja fel a figyelmet a fundamentális, abszolút érzelmi érzésekre — a szomorúságra, a rémültségre, a szomorúságra, hogy megkönnyítse a kortársakat, hogy meglássák a szokványos szocializációs gyakorlatok cinikus természetét. Ez az ő hatása forrása, amely nemcsak írót, hanem a viktoriánus kor lelkiismeretét is tette, amely jelentős társadalmi reformokat (a szegények törvényeinek megváltoztatása, a gyerekek munkajogi szabályozása) hajtott végre. Dickens megmutatta, hogy a gyermek sorsa a legpontosabb tükör, amelyben a társadalom megtekintheti valódi arculatát.

Permanent link to this publication: