Поколиás és Karácsony: a csoda másik oldala

A pokoliás és a Karácsony kapcsolata első pillanatban profán paradoxonnak tűnik. Azonban a mitológiában, a népi hagyományban, különösen a irodalomban és a filmművészetben ez a pár mély dialitikus kapcsolatot mutat. A Karácsony időszaka a maximális feszültség ideje a két pólus között: a Megváltó születése és az ellene álló erők aktivizálódása; a közös irgalom és az egyéni bűn súlyosbodása; a családi tűzhely idillje és az existenciális magány hidege. A pokol a karácsonyi kontextusban nemcsak a halál utáni szenvedés helye, hanem a lélek állapota, a társadalmi valóság és a csoda elkerülhetetlen árnyéka.

Mitológiai és népi hagyományos gyökerek: megszakítatlan határok

A népi európai hagyományokban a Karácsony és a Keresztélytisztelet közötti időszakot (a Karácsonytól a Keresztélytiszteletig) az idősek lelkei és a gonosz erők közötti határ elvékonyodásának idejének tekintették. Ez nemcsak a hozzátartozók lelkeit, hanem a gonosz erőket is érintette.

A „Vadvadás”: Sok kultúrában (német, skandináv, szláv) pontosan a napfordulóhoz és a Karácsonyhoz közeli éjszakákon a gрешők vagy harcosok szellemei vonulnak át az égen, démoni alakok vezetésével (Odin, Hörn, Perun). Így a Karácsony még egy olyan időszak is, amikor a pokol „kihullik”, és erősségét mutatja a született Megváltó előtt.

A Kárpátok Kárpátos és hasonlói: Az alpesi Kárpátos, a Szent Miklós rózsaszínű társa és ellenpola, a klasszikus pokoli alak, amelyet integráltak a karácsonyi szertartásokba. Ő bünteti a nem engedelmeskedő gyerekeket, míg Miklós jutalmazza a jókat. Megjelenése 5-6 december 5-6 december — a büntető, „pokoli” kezdetek beáramlása a ünnep térbe, a visszatérő emlékeztető a megtorlásról.

Irodalom: a pokol mint belső állapot és társadalmi valóság

A költők gyakran használják a karácsonyi kontextust, hogy kinyilvánítsák az emberi lélek és társadalom „pokolát”, amely különösen fájdalmasan kontrasztos az általános szeretet várakozásaival.

Charles Dickens, „Karácsonyi dal” (1843): A pokol itt nem a kályhák formájában jelenik meg, hanem az existenciális, abszolút izolációban. A közelgő karácsonyi lélek megmutatja Scrooge lehetséges jövőjét: senki nem bánja őt, a dolgai eladva, a sír elhagyatva. Ez Dickenstől a pokol — teljes emberi kapcsolatok elvesztése, haszontalanság és elfelejtettség. A Karácsony itt a legutolsó esély arra, hogy elkerülje ezt a személyes pokolot.

Fyodor M. Dostoevsky, „A gyerek Jézusfa alatt” (1876): A pokol a Pétervári tél valósága egy védtelen gyerek számára. A hideg, a szegénység, a járókelők közömbössége, a vitrinben látható gazdagság, amely számára elérhetetlen. Halála az utcán és a „Jézusfa” látomása — nem a pokol feletti győzelem, hanem a pokolból a halálba való menekülés, amely a életnél milder. A karácsonyi mesék fordulata a társadalom ítélete, amely engedte, hogy ilyen pokol legyen a földön.

C.S. Lewis, „Narnia krónikái” (főként „A farkas, a boszorkány és a ruhadoboz”, 1950): A Fehér Boszorkány a Narniára helyez egy varázslatot, hogy ott legyen „örök tél, de soha nem lesz Karácsony”. Ez egy zseniális metafora: a pokol egy olyan világ, ahol megvonják a csoda, a remény és a Megváltó (Aslan) érkezésének lehetőségét. Az örök tél és a Karácsony hiánya egy fagyott, reménytelen pokol. A Santa Claus (a Karácsony Atyja) megjelenése és a varázslatos ajándékok átadása a gyerekeknek — az pokoli uralom vége első jele.

M.A. Bulgakov, „Mester és Margarita” (publikálva 1966): A Sátán Woland nagy bálja a 25. december éjén (a régi stílus szerint). Ez egy közvetlen fordított: míg a keresztény világ készül a Krisztus születésének ünneplésére, Moszkvában a Sátán saját pokoli ünnepséget rendez. Ez az anti-Karácsony, ahol a ajándékok helyett a hibák felismerése, a boldogság helyett az исzéret és a megtorlás. A pokol itt aktív és áthatolja a valóságot, különösen a szentek időszakában.

Film: a pokol mint műfaj és metafora

A film, különösen a horror és a sötét fantasy műfajokban, explicitten megmutatja a pokol és a Karácsony kapcsolatát.

A pokol helye: „A karácsony előtti rémálom” (1993) Tim Burton. Jack Skellington, a Halloweent városának (a szürrealista monstre pokol) királya, szenved az existenciális vágytól és megpróbálja elfoglalni a Karácsonyt. A film egy dichotómiát épít: Halloweent (halál, szépség, félelem) vs. Karácsony (élet, szépség, szerelem). A pokol itt nem gonosz, hanem idegen a ünnep világos örömétől, és a megszerzése kudarcra van ítélve a csoda természetének alapvető megértése hiányában.

A pokol mint büntető alak: „Kárpátos” (2015). A film legitimizálja a népi démonot, amely egy családot büntet, amely el van ágynál a fogyasztói szokásokban, az önzésben és a családi konfliktusokban. Kárpátos a pokoli büntetés testesítése a Karácsony igazi lelkének elvesztése miatt. A játékok táskája az embereket rémes bábokká változtatja, és elviszi őket a jégeső mélyére. A pokol itt egy méltányos büntetés az belső elhaltásért.

A pokol mint pszichológiai állapot: „Egyedül otthon” (1990) — a másik oldalon. Bár a film komikus, Kevin helyzetét, aki a Karácsonyban egy nagy, üres házban maradt, egy gyermek számára a legtisztább otthoni pokol, a magány és elhagyatottság. A gázolók elleni küzdelem szimbolikus ellenállás a káosz külső erőinek, amelyek behatolnak a személyes pokoli magányába. A győzelemük és a család visszatérése a pokol kiűzése és a rácsodálkozás helyreállítása.

A társadalmi pokol: „A nyugati varázslók” (1987) és „A karácsonyi ünnepek” (1989). Az első esetben egy kisváros a dьvьlő alakja alatt egy pokoli szexualitás és erőszak birodalommá válik, amelynek csúcspontja a karácsonyi party. A második esetben Clark W. Griswold sikertelensége az ideális Karácsony megszervezésében egy komikus, de ismert családi pokol, a pénzügyi problémák és a megszakított remények.

Filozófiai és existenciális dimenzió

A pokol és a Karácsony kapcsolata több mély paradoxont jelez:

A közelség paradoxona: A legfényesebb ünnep az legmélyebb sötétség érzését erősíti. Az általános szeretet várakozása az életben hiányának érzését teszi érzékenyebbé. A karácsonyi depresszió a klinikai bizonyíték erre: az egyedüllét és a vágy pokola elviselhetetlen a kötelező boldogság színe előtt.

A remény paradoxona: A Megváltó születése a kereszténységben egy a halál és a pokol birodalmába való behatolás cselekménye. Ezért a Karácsony a pokol végének kezdete. A pokol aktivizálódik éppen azért, mert veszélyt érez. A kapcsolatuk a harcoló erők közötti kapcsolat.

A választás paradoxona: A Karácsony a mennyiség irgalom ideáljai mint tükör, amelyben különösen jól láthatók a saját bűneink és a társadalmi sebek. Ez nem vonja vissza a körülöttünk lévő pokolt és a belül lévőt, hanem láthatóvá teszi, és kényszeríti a választást.

Összegzés: a fény árnyéka

Ezért a pokol és a Karácsony nem véletlenül, hanem mély logikai kontraszt és harc miatt kapcsolódnak egymáshoz. A Karácsony:

A pokoli erők legnagyobb sebezhetőségének ideje (népi hagyomány).

A személyes és társadalmi pokol látványának élesítése (kritikus realizmus irodalom).

A élet és a halál, a remény és a reménytelen közötti harc területe (fantasy, mesék).

A pokol archetípusos büntető alakjainak vonzereje a Karácsony lelkének megsértése miatt (modern horror).

A pokol a karácsonyi történetekben nem egyszerűen az ellenpár, hanem az egyik oldalon, amely a legfényesebb fény árnyékát veti. Ez emlékeztet arra, hogy a csoda ünnepe még mindig egy ítélet ideje (akár Dickenstől az ironia formájában, vagy Kárpátostól az őrült formájában). Az igazi karácsonyi csoda nem a pokol (egyedüllét, igazságtalanság, rossz) elutasítása, hanem a bátorság, hogy szembenézzen vele, akár Scrooge vagy a Narnia hősjei, és a fény választása, még akkor is, ha ez a fény a legmélyebb éjszakában születik. A pokol és a Karácsony két oldal egy aranyérmén, amely az emberi szabadságot veri.
© elibrary.at

Permanent link to this publication: