A sólyom víz hatása a tengerbe süllyedt hajók aranykincseire izgalmas történet, amelyben helyet kapnak a mitikus történetek és a kemény tudományos valóság is.

Röviden: a arany maga szinte nem szenved a sósvíztől, de az, ami körülöleli, radikálisan elpusztul.

Tegyük ezt részletesebben.

1. Az arany: "A király", aki nem félel a víztől

Az arany egy nemesfém. Ez a tudományos terminus azt jelenti, hogy rendkívül inaktív és nem lép reakcióba a legtöbb kémiai elemmel.

• Sóállóság: A nátrium-klorid (só) és az oldott oxigén a vízben nem gyakorol korrosziós hatást az aranyra. Semmi sem történik vele, amit "rágcsálásnak" vagy "oxidálásnak" nevezünk.

• Extrém megjelenés: Egy 300 éve az óceán fenekén fekvő aranypengő vagy szobor szinte ugyanolyan állapotban lesz, mint a hajók elsüllyedése napján. Elég csak lemosni őket tiszta vízzel, és visszakapják az eredeti ragyogásukat. Éppen ezért az arany volt és marad a végtelen érték szimbóluma.

2. Mi történik a "kincsekkel"? A fő veszélyek

A probléma nem az aranyban van, hanem a körülötte lévő dolgokban és a tárolási körülményekben.

Ügyleg #1: Elektrolitikus korroszió (Galvánikus pár)

Ez a legnagyobb és legérdekesebb probléma. Amikor különböző fémek találkoznak az elektrolitban (és a tengeri víz kiváló elektrolit), közöttük elektromos áram keletkezik.

• Hogyan működik: A "több aktivitású" fém (anód) elkezd lebomlani, áldozza magát a "nagyobb nemesességű" fém (katód) védelmére.

• Példa: Ha egy aranypengő egy vasas szekrényben vagy szilvérisz aranypengők és rézpuskák mellett fekszik, galvánikus pár keletkezik. A vas és a réz aktívan korrodálódik, az arany viszont sértetlen marad. Azonban a következmény az, hogy az arany tárgyak szinte "hegeszthetők" a beszáradt rágcsálás és a kőzet réteggel, és a szomszédaikhoz. Azok kinyerése egy bonyolult régészeti feladat lesz.

Ügyleg #2: Kőzetképződés

Ez egy természetes "sarkofág", amely köré épül a tárgyaknak a tengerfenéken.

• Eljárás: A vízben oldott sók (főként kálium-karbonát) és a rozsdásodó vas oxiddal való egyesülése fokozatosan leülepedik minden kemény felületre. Idővel ezek ötvöződnek egy monolitikus, kőből álló blokkba — kőzetképződésbe.

• Eredmény: Az aranypengők és ékszerek teljesen beburkolhatók ilyen többtonnás gombolyagban. A kincs eléréséhez gondosan fel kell törni ezt a konglomerátumot.

Ügyleg #3: Mechanikai hatás és biológiai tényezők

• Tömlők és homok: A víz állandó mozgása és az abrasív hatása fizikailag kopaszítja és károsítja a vékony tárgyakat (például az aranykötél), bár nem rombolja le a fémet.

• Élőlények: Bár az arany nem ehető, a korall, a gombák és a mohák képesek ráépülni a felületére, és egy réteg élő anyagot és kalcium-karbonát lerakatot fednek le.

3. Mi történik más kincsekkel?

Itt a következmények legkatasztrofálisabbak:

• Ezüst: Sötétedik és kloridkorroszió alá esik, vastag réteg fekete vagy szürke-ezüst-klorid képződik rajta. A pengők gyakran monolitikus gombolyagokká olvadnak.

• Fém és acél: (Puskák, árbórok, hajótest). Teljesen lepusztulnak, és csak a rozsdásodás formájában maradnak rükkelőként, amelyek a formájukat követik.

• Értékes kőzetek: (Zöldkagylók, rubinek, gyémántok). Általában kémiai szempontból ellenállóak, de az organikus anyagok, mint a perli és a korall, teljesen elpusztulnak.

Összefoglaló táblázatban:

Összegzés: A tengerfenéken található, ragyogó aranykincsek sündörmei — mítoszok. A valóság az, hogy az arany valóban túlélhet évszázadokat szinte tökéletes állapotban, de annak "kinyerése a világba" egy titán munka az archeológusok és a restaurátorok számára, akik évtizedekig küzdenek az elektrolitikus korroszió és a konkreciák következményei ellen, hogy megszabadítsák az örök metált a kői börtönéből.

Permanent link to this publication: