Számítási boldogság indexe és annak kilátásai az gazdasági növekedés serkentésére: az Istvánlin paradoxontól a jóléti politikaig

Bevezetés: A fejlődés paradigmájának újraértelmezése

A hagyományos gazdasági doktrína a bruttó hazai termék (BHT) növekedésének közvetlen függőségét állítja a társadalom jólétével. Azonban 1970-es évek óta, Richard Istvánlin gazdasági szakember munkája után, ez a posztulátum megkérdőjelezésre került. A „Istvánlin paradoxon” azt mutatja, hogy elérve egy bizonyos jövedelem szintjét az egy főre (kb. 20 000-25 000 dollár éves áron ma) a BHT további növekedése majdnem nem korrelál a szubjektív jólét (szubjektív boldogság) növekedésével. Ez az felfedezés elindította az alternatív fejlődési mértékek kifejlesztését, amelyek közül a „boldogság index” (például a Világ boldogsági jelentése, az ENSZ) került központi helyre. Az index boldogság használata gazdasági növekedés serkentésére és céljaként azt jelenti, hogy áttérünk az „ több” gazdaságtól az „ jobb” gazdaság felé.

1. Az index boldogság szerkezete és összetevői: mi számít igazán

A modern boldogság indexek (például a Bhutánban használtak — bruttó nemzeti boldogság index, vagy az ENSZ) összetett és mind objektív, mind szubjektív mutatókat tartalmaznak. A kulcsfontosságú összetevők általában a következők:

1. Gazdasági tényezők: BHT az egy főre, de csökkenő hozzáadással. Fontosabb a jövedelmek stabilitása, a munka biztonsága, a katasztrofális személyes kiadások hiánya (például orvosi ellátás).

2. Szociális támogatás: Azok jelenléte, akikre nehéz időkben számíthatunk. A kutatások szerint a erős szociális kapcsolatok egyike a legnagyobb boldogság és hosszú élettartam előrejelzői.

3. Elvárható egészséges életkilátások: Az egészség minősége, mint aktív élet lehetősége.

4. Életválasztási szabadság: Az érzett lehetőség, hogy döntéseket hozzunk a fontos életfontosságú kérdésekben (hol élünk, kivel dolgozunk, kivel alapítunk családot).

5. Altruizmus: A karitatív adományok és a ismeretleneknek nyújtott segítség gyakorisága. Ez a mutató tükrözi a társadalmi bizalmat és a kooperációt.

6. Korrupció érzékelése: Az intézmények iránti bizalom és az igazságosság érzése a társadalmi berendezkedésben.

7. Affektív egyensúly: A pozitív érzelmek (öröm, érdeklődés) dominanciája a napi életben a negatív érzelmek (fájdalom, szomorúság, düh) felett.

Érdekesség: Az országok boldogsági rangsorában (World Happiness Report) már több éve nem a leggazdagabbak, hanem a társadalmilag orientált északi európai országok (Finnország, Dánia, Izland) vezetnek. Sikereik a magas szociális bizalom, a alacsony egyenlőtlenség és az hatékony intézményekre épülnek, ami azt mutatja, hogy a alapvető szükségletek után a társadalmi környezet minősége kerül előtérbe.

2. A boldogság gazdasági növekedésre gyakorolt hatásának mechanizmusai: „boldog munkavállaló — hatékony munkavállaló”

A boldogság index növelésére való törekvés több csatornán keresztül is stimulálhatja az gazdasági növekedést:

1. Termelékenység növelése. A boldog és elégedett életű munkavállalók magasabb szintű elkötelezettséget, kreativitást mutatnak, ritkábban betegnek és ritkábban változtatnak munkahelyet. A pozitív organizációs pszichológia területén végzett kutatások (például Barbara Fredrickson munkája) azt mutatják, hogy a pozitív affektus bővíti a kognitív és viselkedési repertoárt, elősegítve az innovációkat.

2. Szociális tőke erősítése. A magas szintű bizalom és az altruizmus (a boldogság index összetevői) jelentősen csökkenti az gazdaságban a tranzakciós költségeket. A bizalom megkönnyíti a szerződések megkötését, csökkenti a költséges ellenőrzés és jogi viták szükségességét, elősegíti a kooperációt.

3. Innovációk és vállalkozások serkentése. Az életválasztási szabadság és a szociális biztonság (a szociális támogatás hálózata) csökkenti a sikertelenség félelmét — a vállalkozói tevékenység akadálya. Azok, akik biztosak abban, hogy a társadalom támogatni fogja őket a sikertelenség esetén, nagyobb valószínűséggel mennek kockázatos lépésekre.

4. Összehasonlítási költségek csökkentése. A magas szintű szubjektív jólét a jobb fizikai és mentális egészséggel korrelál, ami csökkenti a egészségügyi rendszer terhelését. Továbbá, kapcsolódik a bűnözés és a társadalmi feszültség alacsonyabb szintjéhez.

3. Politikai következmények: hogyan használhatják az államok ezt az eljárást

Az index boldogság irányelvei felé való áttérés szükségessé teszi a költségvetési prioritások és a kormányzati munka hatékonyságának mérőszámok áttekintését.

• Új-Zéland példája: 2019 óta az ország bevezette a „Jóléti költségvetést” (Wellbeing Budget). A minisztériumok finanszírozása és munkájának értékelése nemcsak gazdasági, hanem szociális és környezeti mutatókhoz is kapcsolódik: a nemzet psychológiai egészsége, a gyermekek jóléte, a társadalmi izoláció csökkentése. Ez egy közvetlen kísérlet a menedzsment eszközeinek használata a boldogság index növelésére.

• Az Egyesült Arab Emírségek példája: 2016-ban a kormány megbízott egy minisztert a boldogság és jólét kérdéseivel, whose task is to integrate this agenda into all state strategies. The focus is on improving public service efficiency and creating a positive environment in cities.

Érdekesség: 2008-ban Franciaország létrehozta a „Gazdasági mutatók és társadalmi fejlődés mérésének bizottságát” Joseph Stiglitz és Amartya Sen Nobel-díjasak vezetésével. A bizottság megállapításai az nemzetközi mozgalom alapját képezték a BHT elutasítására mint egyetlen sikermérőnek. A bizottság megerősítette, hogy a BHT növekedése egyidejűleg növelheti az egyenlőtlenséget és rombolhatja a életminőséget, ami rossz mérőjelzője a jólétnek.

4. Kritika és kihívások

1. Mérhetőség és szubjektivitás: A boldogság egy bonyolult struktúra, amely kultúrási különbségek és helyzetfüggő ingadozásoknak van kitéve. Létezik a valódi javulások helyettesítésének kockázata a felmérések manipulálásával.

2. Aggregációs probléma: A sokdimenziós jólét összefoglalása egyetlen indexbe szükségszerűen leegyszerűsíti a valóságot. Kinek a boldogsága fontosabb? Hogyan lehet összehasonlítani a szociális támogatást és az ökológiai fenntarthatóságot?

3. Pateralizmus kockázata: Az állam, amely a „boldogság mérnöke” szerepét viseli, elkezdheti a polgárok saját életminőségi megítélését erőltetni, korlátozva a választási szabadságot.

Összegzés: a termelés növekedésétől a lehetőségek növekedéséig

Az index boldogság használata gazdasági növekedés serkentésére való kilátások azt jelzik, hogy a fejlődés paradigmájában változás történik. A cél nem a termelés végtelen bővítése, hanem az emberi lehetőségek bővítése és az életminőség növelése (Amarтия Sen „fejlődés mint szabadság” koncepciója). Az a gazdaság, amely a boldogságra összpontosít, az emberi és szociális tőke, a minőségi közösségi intézmények, és a a prosperitás elősegítésére hozzájáruló környezet befektetése. Ez az eljárás nem tagadja a növekedést, hanem újradefiniálja annak motorjait és végcélját. Ez azt feltételezi, hogy a fenntartható és integratív növekedés hosszú távon csak olyan társadalomban lehetséges, ahol az emberek védelmet, szabadságot és egymáshoz való kapcsolatot éreznek — más szóval, boldogok. Ezért az index boldogság nem az gazdasági növekedés antitézise, hanem egy új, bonyolultabb és emberközpontúabb koordináta-rendszer.

Permanent link to this publication: