Rossziák képzetének alakulása az európai tömegszenvedélyben 1917-ig: a "barbár" veszély és a "lelki" remény között

Bevezetés: Az ambivalencia mint megfigyelési konstans

Az Orosz Birodalom képzetének az európai tömegszenvedélyben 1917-ig soha nem volt monolitikus vagy statikus. Egy bonyolult, gyakran belső ellentmondásokkal teli struktúrát képviselt, amelyet politikai propaganda, utazási naplók, irodalmi művek és újságcikkek hoztak létre. Ez a képzet két szélsőség között ingadozott: Oroszország mint barbár, ázsiai, diktatórikus veszély ("Európa gendarme"), és Oroszország mint lelki mélység, misztikus bölcsesség és felhasználatlan erőforrások forrása ("szent grál" a politikusok és üzletemberek számára). Az alapvető "szállítók" az elitek (politikusok, írók) voltak, whose concepts were transmitted to the masses through the education system, the press and popular culture.

1. A képzet kialakulásának tényezői: az információcsatornák

A tömegszenvedély (főként a városi rétegek) kialakulása az alábbiak hatására történt:

Politikai retorika és karikatura: A Napóleon veresége után, különösen a Magyar Lázadás (1849) leverése után II. Miklós erősen meggyőződött az európai sajtóban mint "Európa gendarme". A karikaturák Oroszországot medvének ábrázolták, aki szabadulást nyomott, vagy kettősfejű oroszlánnak, vérrel tele szemekkel.

Útlevélleírások (travelle writing): A franciák Astolphe de Custine ("Oroszország 1839-ben") és gróf de Custine, az angolok George Cattermole és később Maurice Baring könyvei. A legfontosabb de Custine volt, whose work, despite its subjectivity, became an encyclopedia of anti-Russian sztereotípiák for generations of Europeans: általános rabszolgaság mentalitása, átható diktatúra, a valódi civilizáció hiánya.

Híres művek: Oroszország képzetét olyan idegenek (Jules Verne "Mihail Sztrogovban" — varázslatos ország, börtön) és saját orosz írók is alkották, whose translated prose from the middle of the 19th century kultúrhavarányt okozott. I. S. Turgenev Oroszországot egy finom, reflexív, "túlzott" országként mutatta be; F. M. Dostojevszkij és L. N. Tolsztoj megnyitotta Európának a "zagadékos orosz lélek" — érzelmi, szélsőséges, az abszolút igazság után kereső.

2. A képzet evolúciója: kulcsfontosságú szakaszok és fordulópontok

A Просвещение korának (18. század): Az európai просвещett monarchák Oroszországot egy exotikus "félbarbár" projektnek látták, amelyet a bölcs uralkodók (Péter I., Katarina II.) vezetésével civilizálhatnak. Az képzet inkább politikai és távoli volt.

A Napóleoni háborúk és utána (19. század eleje): Egyoldalúan az Európa megmentője, másoldalúan "barbár" kazakok forrása, akik megragadták a párizsiakat. Az erős, idegen hadseregek képzetét erősítették meg.

A 19. század közepén (II. Miklós): A reakciós, diktatórikus birodalom képzetét dominálta, amely a szabadság és a haladás ellensége. A Krím háború (1853-1856) Európában a civilizáció (Anglia, Franciaország) és a barbár (Oroszország) közötti harcnak adták át.

A 19. század végén – a 20. század elején: A legnehezebb és legambivalensebb időszak.

A francia-orosz szövetség (1890-es évek): Az állami propaganda Franciaországban romantikus képet hozott létre a hűséges szövetségesről, a "északi nővér". Minden dolog orosz lett divatba jött: balett (Dyagilev), zene, irodalom.

A rusz-japán háború (1904-1905): Oroszország veresége Európában a "rusz kolosz" mítosza összeomlását jelentette, az impérium gyengeségét és elmaradottságát. Az képzet a buta óriás irányába tolódott.

A első világháború (1914-1917): A szövetségesek (főként Anglia és Franciaország) Oroszországot "gőzmozdonyként" ábrázolták, amely a keletről a Németországot kell, hogy legyőzze. Azonban az orosz hadsereg gyors visszavonulása és a belső válság frusztrációkat és egy nem megbízható, gyengülő partner képzetét eredményezte.

3. A képzet sztereotípiás komponensei

A tömegben kialakult egy hosszantartó, gyakran ellentmondó klisék halmaza:

Földrajzi és etnikai képzet: "Csendes hóval borított síkvidékek", "határtalan tájak", "zagadékos Kelet". Oroszországot egy Európa és Ázsia hibridjeként értékelték, ahol az ázsiai komponens gyakran a diktatúra és elmaradottsággal volt azonosítva.

Politikai képzet: A cárság az abszolút, ellenőrizetlen önkény szinonimája, amely egy hatalmas bürokráciára és titkos rendőrségre (őrizet, gendarmeria) támaszkodik. "A russian bunt, a jelentéktelen és vérengző" (Puskin, az európai megfigyelésen keresztül) – a diktatúra fordított oldala.

Szociális képzet: Két szélsőség: az arisztokrácia – franciaul beszélő, elegáns, de felszínes (a "sibarita" képzet); a nép – csendes, türelmes, sötét, de potenciálisan erős és lelki ("bogonosz" Dostojevszkijben).

Kulturális képzet: Egyoldalúan "elmaradottság", a fejlett civilizációs hiánya. Másoldalúan a 19. század végétől növekvő tisztelet a rusz művészet iránt, mint érzelmi, lelki, "igazi" a nyugati racionalizmus és kereskedelmi szellemben szemben. A "Ruszin szezonok" Dyagilev sikere – ennek tiszteletének csúcspontja.

Érdekes tény: A brit sajtóban, különösen a konzervatív körökben, a 19. század végén egy állandó félelem volt a "orosz veszély" (The Russian Bear) előtt a Közép-Ázsiában, amely fenyegeti az indiai brit érdekeket ("A Nagy Játék"). Ez a képzet aktívan kihasználták az kolonialista politika és a militarizmus magyarázatára.

4. Nacionális különbségek a megfigyelésben

1917-re az Oroszország képzetének az európai tömegszenvedélyben egy varázslatlan takaróként jelenik meg, amely tele van félelmekkel, előítéletekkel, őszinte csodálattal és geopolitikai számításokkal. Ez nem annyira a valós ország adекватis megismerésére szolgált, mint az Európa saját identitásának szelfi: a civilizált, haladó, szabad Nyugat a "barbár", diktatórikus, de lelki potenciálisan gazdag Kelettel szemben konstruálta önmagát.

Ez az ambivalens képzet – egyszerre veszély és remény, elmaradottság és lelkiesség – tette Oroszországot Európának "nagy másodikként", akivel a dialogus (és a konfliktus) során kialakult saját identitása. A 1917. évi februári és októberi forradalmak radikálisan felrobbanták ezt a kialakult struktúrát, és előállítottak egy új, ijesztő és ismeretlen képet – a Szovjet Oroszország képet, amely már egy teljesen más történelmi és ideológiai narratívát jelentett.
© elibrary.at

Permanent link to this publication: