Szilveszter a Dél-Európában és Görögországban: agorastikó, kalda és családi kronotóp

Bevezetés: A ünnep mint antitеза a mediterrán életmódhoz

A Szilveszter a Dél-Európai országokban (Olaszország, Spanyolország, Portugália, Görögország) egyedi kulturális szintézis, ahol a katolikus és az ortodox rítusok ötvöződnek a mediterrán kultúra alapértékeivel: családi szolidaritással, a vacsorázás kultuszával (konvívium) és a közösségi öröm kifejezésével. Az északi modellhez képest, amely intimitásban és otthoni kényelemben rejlik, a déli Szilveszter (Nochebuena, Vigilia di Natale, Consoada, Κουτούκια) egy esemény, amely a magánélet otthoni térét és a közösségi tér utcáját, a szigorú böjtöt és a következő bulit ötvözi.

Religiós keret: a szigorú böjtől a hajnali liturgiáig

A vallási diszciplína egyértelmű ritmust ad a napnak, különösen Görögországban és a katolikus országokban a XX. század közepéig.

Szigorú böjt (Νηστεία / Vigilia): December 24-e a legnagyobb böjt napja a karácsony előtti időszakban. Görögországban ez az utolsó nap a 40 napos Karácsonyi böjt (Φώτα). Nem fogyasztanak húst és tejtermékeket, gyakran nem halat sem olajjal. Spanyolországban és Olaszországban is hagyományosan böjtölnek az este csillagáig, csak kenyér, zöldségek és halat fogyasztanak. Ez a böjt nem csak önkéntes böjt, hanem szent üresedés, amely a testet és a lelket készíti elő a megtestesülés ünneplésére.

A hajnali liturgia mint csúcspont: A katolikus országokban a hajnali Misa del Gallo («Petuhi mise») a központi esemény. Görögországban a «Τахیا Μитали» (Μεγάλη Όρθρος) — a Nagy Újszülöttek Liturgiája, amely a késő este kezdődik és a 25-ére virradó reggelre folytatódik. Görögországban a liturgia után a hívek üdvözlik egymást a «Καλά Χριστούtföldet» szavakkal, és a falvakban még mindig fennmarad a hagyomány, hogy a gyerekek karácsonyfa helyett triangle (trioga) segítségével járnak a házak körül, és pénzt vagy ajándékokat kapnak.

Gastronomikus átmenet: a böjtös vacsorától a bőség szimbólumaiig

A Szilveszter vacsora egy rítus, ahol minden étel szimbolikus jelentést hordoz.

Olaszország (Cenone della Vigilia): Az «Ünnepi vacsora» sok böjtös ételből áll, gyakran halból (il cenone di magro). A hagyományos ételek száma 7, 9 vagy 13 (a 7 szentség, a 9 angyali hierarchia vagy a 12 apostol Jézussal), kötelezőek: a «capitone» (sült anguilla, a rossz szimbólumának győzelme a sárkány formájában), a «baccala» (tőkehal), a tengerészeti saláták. A desszertek (panettone, pandoro) később jelennek meg.

Spanyolország/Portugália (Cena de Nochebuena / Consoada): A vacsora a tengerészeti termékek uralkodása alatt áll. Spanyolországban sokféle garnélarák, garnélarák, hal. Portugáliában a északi részén a «bacalhau» (tőkehal) káposztával, a déli részén a tyúk. Kötelező a «turron» (nuga) és a «polvorones» (poros sütemény). Kataloniában hozzáadják a «can d’Ore»-t — a kenyérből készült leves, amelyben kenyérlisztek vannak.

Görögország (Νυχτερινό γεύma): Az vacsora szegényebb, szigorú böjtös. A hagyományos étel a «χριστόψωμο» (христопсомо — «Христus kenyere»), édes kenyér dióval és szárított gyümölcsökkel, valamint a «φρουτόσουπα» (фруктовый компот из сухофруктов — чернослив, инжир, изюм). A központi helyet foglalják el a «κουλουράκια» (κουλουράκια) — fonott sütemények, amelyek Jézus keresztje szimbólumait jelentik. Sok régióban készítenek «ревьифа» (ревьифада) — töltött tyúkot vagy sertést, de ezt az ételt csak a 25-én eszik meg.

Érdekes tény: Görögországban létezik a «καλόγερος» (кало́герос — «jó öregember») hagyománya. A legtiszteltebb családtag vagy baráti társaság tagja a vacsora után elmenik a erdőbe, hogy «hozzanak egy fát a kandallóhoz» — egy nagy szilvafát vagy olíva fát. Azt ünnepélyesen hozzák be a házba, bort, olajat és mézet öntözik rá, és meggyújtják. Ez a fa a Keresztelő napjáig (január 6-ig) égni kell, és a hamut otthon és a mezők védőjeként tartják meg.

Szociális szervezés: a bővített család és a közösségi tér

A család mint klán: A Szilveszter vacsorájára a bővített család összegyűl, beleértve a nagybátyákat és nagynéniket. Ez nem csak egy vacsora, hanem egy éves megerősítés a rokonkapcsolatokban, az új hírek cseréje és az egység bemutatása. Görögországban ezt a原理 nevezik «οικογένεια» (ikonéia) a legteljesebb értelmében.

A ünnep nyilvánossága: A családi vacsora után sok spanyol és olasz városban a fiatalok és az idősek kijönnek az utcákra, a főbb területekre. Ez egyfajta «kiválás» a családi intimitás után. Az emberek sétálnak, találkoznak barátokkal, látogatják a vásárokat. Görögországban a este inkább zártkörű, a ház körül és a hosszú éjszakai szolgálat előkészítése körül összpontosít.

Görögország jellemzői: христопсомо, kalanda és a Χριστόξενός várakozása

A görög Szilveszter (παραμονή των Χριστουγέννων) különleges jellemzői kapcsolódnak az ortodox hagyományhoz és az agrár múltra:

A «χριστόξυλο» (χριστόξυλο) díszítése: Különben is a fa mellett, egy hajót (кара́ви) is díszítenek — a tengeri hagyomány tisztelete, amelyet most gyakran egy fával helyettesítenek. Az óceáni falvakban még mindig egy díszített hajót állítanak a központi téren.

A kalanda: nemcsak a karácsonyi hajnalon, hanem a karácsony éjszakáján is énekelik. A gyerekek és a felnőttek házról házra járnak, énekelve a Jézus születéséről szóló imákat, egy triangle (trioga) és dob kíséretében. Ez nem csak a támogatás kérése, hanem a közösség rítusos értesítése a nagy eseményről.

A «Χριστόξενός» (Győző Hristus) várakozása: Létezik egy hiedelem, hogy Hristus egy idegenként látogathatja meg bármelyik házat ezen az éjszakán. Ezért aasztal nem takarítanak, és az ajtó előtt hagyják a táplálékot és az bort a váratlan vendég számára — közvetlen utalás a bibliai vendégszeretetre.

Záró gondolat: A vacsora mint a sötétség elleni ellenállás aktusa

Ezért a Szilveszter a Dél-Európában és Görögországban egy ünnep, amely a kontrasztok és átmenetekre épül:

A böjtől a buliig: A testi diszciplína helyett a testi öröm a bőségben váltakozik.

A családtól a közösségig: Az intimitásos családi kör este felbomlik a városi tér közösségi térébe (a romanus országokban) vagy a közösségi rítus koládázásába (Görögországban).

A várakozástól a megjelenésig: Az egész nap a hajnali liturgia előkészítésére szolgál, amely nem zárja le, hanem megnyitja az ünnepet.

Ez nem csendes otthoni este, hanem dinamikus, hangos, ízekkel és hangokkal teli közösségi bejutás a szent időszakba. Itt az ünnep nem a világ elhagyása, hanem ünnepi átalakulása: az utca a ház folytatása, és a családi asztal az oltár, ahol a böjtös étel a jövő örömének szimbólumává válik. Görögországban ez a nap, amely hiányzik a húsi bőségnek, emlékeztet az ünnep első, szent dimenziójára, ahol a legfontosabb nem a anyagi telítettség, hanem a szent várakozás, amelyet a христопсомо illatában, a triangle zöngéjében és a gyulladt «кало́герос» fényében fejeznek ki, amely a karácsonyi ünnepeken a házat melegíti.

Permanent link to this publication: