Mikulás humor G.K. Chestertontól: paradoxus teológia a boldogságban

Bevezetés: A humor megtestesülése

A Mikulás téma különleges helyet foglal el G.K. Chesterton (1874–1936) művészetében – angol író, újságíró és keresztény apologetikus. Humora, amely gyakran paradoxonokra épül, tökéletes talajt talál a Karácsonyban, mivel az Isten megtestesülése az Emberekben az érme szempontjából a legnagyobb paradoxon. Chesterton ezt a teológiai paradoxont életadó, meleg és mély nevetés forrásává alakítja, amely nem tagadja a szentességet, hanem megvilágítja az emberi dimenzióját.

Paradoxus alapja: nevetni, mert hihetetlen

Chesterton úgy gondolta, hogy a kereszténység nem egy unalmas doktrína, hanem egy "heves és szenvedélyes üzenet", tele csodákkal és meglepetésekkel. Az "Ott, miért hiszek a kereszténységben" című esszében közvetlenül összekapcsolja a humorérzéket a hittel: "A világegyetem nem egy szigorú börtön, hanem egy bolondos ház, ahol aőr – Isten, aki szereti minket". A Mikulás számára a Karácsony az e "bolondság" világának fő bizonyítéka, az világ véletlenszerű jóságának.

Érdekesség: Chesterton rózsaszín történeteiben gyakran megjelenik az "égből a mindennapokba" ötlet. Például a "Főnök Brawn atyának különleges menekülése" című törtéletben a bűnözők elrabolják a Mikulás tyúkát, és ez a kicsi mindennapi bűncselekmény meglepően nagy összeesküvés felderítéséhez vezet. A főnök Brawn atya ezt a tipikus chesterton-i humorral kommentálja: "A gonosz mindig elkövet egy hibát – mindig túl komolyan. Nem értenek ahhoz, hogy Isten játsszhat rejtőzködő játékot, és a legnagyobb titkot a Mikulás pudingjában rejti el".

"A józan ész védelme" és a Mikulás csoda

Chesterton magát "a józan ész védőjének" nevezte, de a józan ész alatt nem a sznob racionálisitást értette, hanem az egyszerű dolgok meglepetésének képességét. A Mikulás számára a Karácsony az ilyen meglepetés csúcsa. Az "A Mikulás" című esszében ír: "Az emberek azt mondják, hogy a csoda ellentmond a természetnek. De csak annyiban ellentmond a természetnek, amit mi ismerünk a természetről. Isten megszületik a szarvasbőrben – ez nem ellentmond a természetnek, csak annyiban, hogy ellentmond a királyok és paloták képzetünknek".

A humora gyakran a magyarságos szkepticizmus megdöntésére irányul. A "Királyok" című versében ironizál a kortársak felett, akik hisznek az asztrológiában, de elutasítják az Evangéliumot: "Mi keleti bölcsők vagyunk, mi túl okosak vagyunk, hogy hitem legyen. / Mi hoztunk sokféle és nagyon drága ajándékot. / Mi okosak vagyunk, és szükségünk van bizonyítékra. / De adjunk nekünk egy boldogabb csillagot".

Szociális nevetés: A Mikulás ünnepe a szegények számára

Chesterton Mikulás humorában erős szociális árnyalat van. Ő a Mikulást a megalázottak és egyszerű emberek ünnepének látta, "a szegények lázadása a hatalmasok büszkesége ellen". A "Őszi szállás" (The Flying Inn) című regényében egy Mikulás ünnepi vacsorát ír le egy kocsmában, amely a népi, zúgó, kicsit durvább mulatságot ábrázolja a valódi élet megtestesüléseként. A humora itt demokratikus és antiklerikális.

Példa: Egyik újságírói esszéjében Chesterton leír egy képzeletbeli beszélgetést egy modern progresszistával, aki javasolja, hogy "javítsa" a Mikulást, eltávolítva belőle az excesszív boldogságot és misztikumot. Chesterton válasza: "Ön csak a Mikulás humánus etikáját szeretné megőrizni? De ez ugyanolyan, mint ha egy gombolyagot csak a csontjait hagyná meg. A legjobb az a paradoxon, a nevetség, a csoda. without them the Christmas would become a boring gathering of noble people, which is the worst thing that can be".

A humor a szomorúság ellen: a nevetés mint hit cselekedete

Chesterton filozófiájában a humor a legnagyobb bűn: a szomorúság (acédia) elleni fegyver. A történeteiben (beleértve a Mikulás történeteit) a gonosz gyakran sötét, önző és nevetés nélkül. A jó – vidám, gyakorlatlan és paradoxonális. A Mladenc születése a jászlókban Isten válasza a világ sötét és súlyos szépségére, a szenvedésre és a nemfairnessre. Ez a "nevetés a mennyből".

A "Znamenie razrusheniya" című törtéletben a gonosz varázsló megpróbálja megsemmisíteni a hitet, megmutatva az embereknek a világ brutalitását, de vereséget szenved, mert nem vette figyelembe az emberek képességét a boldogságra és hálára, amelyet a Mikulás szimbolizál.

Hagyomány és hatás

Chesterton Mikulás humorának hatása volt sok keresztény íróra a 20. században, például C.S. Lewisre, aki is használt paradoxont és egyszerű meglepetést műveiben. Chesterton helyreállította a "szent nevetés" hagyományát, amely a középkori misztériumokhoz és Szent Ferenc Assisziójához vezet, aki, a hagyomány szerint, először rendezte el a Mikulás jászlókat.

Érdekesség: Chesterton szerette rajzolni a karikaturekat, és sok rajza a Mikulásnak volt szentelve. rajzaiban gyakran megjelennek pofás, vidám angyalok, akik a tetőkön táncolnak, vagy a hercegek, akik nehezen haladnak át a modern városi negyedeken. Ez a vizuális humor folytatása a irodalmi stílusának.

Zárás: Nevetés a jászlókban

Chesterton Mikulás humorának nem egyszerűen a vallási témájú tréfákról van szó. Ez egy teljes bогословi és filozófiai álláspont. Ő a nevetést, különösen a Mikulás vidámságát, a bожествes boldogság tükrének látta, a világon kívüli tréfára adott válasz, amikor Isten bejött a világba egy gyengéd csecsemőként. A paradoxonjai (" hogy valami igazán szerethető legyen, először látni kell, ahogy meghal") a Mikulásban találják a csúcspontját. Chesterton számára a nevetés a jászlókban a jelzés, hogy a világ nem a kemény erővel, hanem a szeretettel van megmentve, amely erősebb a halál, és ez a szeretet olyan hihetetlen lehet, hogy csak egy mosollyal lehet találkozni. Ez a mély tudományos tény a művészetében: a humor a transzcendens megismerés eszköze, amely a meg nem érthetőt közelíti, és a szentet emberivé teszi.
© elibrary.at

Permanent link to this publication: