Mikulás nap Ivan Szmeljov-nál: a szentmisztikus vacsora mint a "Világisten nyara" megtestesítése

Ivan Szmeljov "Világisten nyara" című könyvében (1933-1948) a Mikulás napja vacsora nem egyszerű gazdag vacsora, hanem egy összetett vallási-kulturális univerzum, a liturgikus év anyagi megtestesítése, a családi emlékezet és a népi eschatológia. A vacsora leírásán keresztül Szmeljov újjáalkotja a forradalom előtti ortodox élet teljességét, ahol minden étel nem egyszerű étel, hanem szimbólum, jel, a szent rítus rész. Az asztal oltár lesz, ahol a Megtestesülés ünnepe történik, amely a íz, az orr és a látás számára elérhető.

Szent helyek és szimbólumok a vacsorákban

A készítés és a vacsora szigorú szabályok szerint történik, minden fontos.

Szécsi vacsora (24. december / 6. január) - várt vacsora.

A fő étel - a kenyérszörp (kutya):

Hozzávalók: Szüret (compot) szárított gyümölcsökből és bogyókból, amelybe hozzáadják a megpuhított búzamagot, mézet, makkot, diót.

Szimbólum: A magok - a feltámadás és az örök élet (mint a földbe vetett mag). A méz - a mennybéli királyság édesessége. A makk és a dió - a bőség és a boldogság. Ez a böjtös, de gazdag étel, amely előkészíti a testet és a lelket a ünnepre. "A első csillagig" nem lehet enni - ez a Vifléemi csillag emlékeztetése, és a csillag megjelenése után közös vacsora - a közösségi várakozás és találkozás aktusa.

A Mikulás napja ünnepi vacsora - a megtestesülés vacsora.

A éjszakai liturgia után következik a beszélgetés ideje, és az asztal megváltozik. Ez már nem böjt, hanem testvéri ünnep, amelyet Isten engedélyezett, mert Krisztus elfogadta az emberi testet.

Grillezett sertés/pulyka/nyul: Az asztal közepén. "A sertés rozsdás, hrenkkal, sós kenyérszörppel…". Ez a szentelés és a ünnepi teljesség szimbóluma. Az ő kötelező jelenléte - a legősibb hozzájárulási hagyomány visszhangja, amelyet a keresztény kontextusban átalakítottak.

Hűtött előételek és leves (leves): "A leves… hrenkkal, így és ragyog, kockákban". A leves - az egység szimbóluma (a különböző részek, amelyek egybeolvadnak), valamint a hosszú ideig készült étel, amely a ünnep előkészítésére szolgál.

Vzvar, szbiten, kvas: Az alkoholmentes italok, de melegítő és ünnepi italok. Ezek az alkohol ellenpontosítják, amely szinte nincs a Szmeljov szent vacsorájában. A boldogság tisztának kell lennie, "gyermekinek".

Sütemények: Pirogok különböző töltelékekkel (kål, gombák, hal, hús), kozuli (állat formájú édes sütemények) - ezek már nem egyszerű étel, hanem étel-játék, étel-szerencse, amely a ünnepet a gyermekvilág és a mesék világával köti össze.

Rítus és hierarchia: az asztal mint a világműködés modellje

Szmeljov azt mutatja, hogy a vacsora rendje olyan fontos, mint a tartalom.

Hierarchia és áldás: A vacsorát a család feje kezdeményezi, egy imát mondva. Ő az első, aki kipróbálja az ételeket. Ez a patriarchális rend és a isteni alapított rend visszaverődése. A gyerekek figyelnek és tanulnak.

Emlékezeti kenyérszörp: Az első kanállal a kenyérszörpet a holtak emlékére emlékeznek meg. Így a Mikulás napja vacsora összekapcsolja az élőket és a holtakat, és a család minden tagját a Krisztusban találkozik, a "szent" család.

A "kenyérszörp" osztása a függőknél: Egy rész kenyérszörpet és más finomságokat kötelezően el kell küldeni a szolgáknak, aőröknek, a szegényeknek. Az asztal nem zárt; az excesszisnek át kell haladnia a ház határain, összekapcsolva a családot a világgal a szegénység cselekedetében, amelyet a ünnepen kötelezőnek tartottak.

Szenzoros misztika: íz, szag, fény

Szmeljov a szenzoros írás mestere. A Mikulás napja vacsora nála nem absztrakció, hanem egy érzékelési folyamat, amely úttá válik a szent érzéshez.

Illat: "Szaglik… szmolinos fának, méznek, makknak… és még valami… ünnepi". Az ünnepi fenyőfa, a gyertyák gyanta, a készülő blúd illatai egybeolvadnak egy "ünnepi szag"ba, amely örökre beég a memóriába.

Íz: A kenyérszörp íze - "cukros, sűrű, illatos"; a káposztás pirog íze - "piros, pufók". Az ízes leírások nem egyszerű fiziológiák; érzik a "ünnep íze", az öröm íze, amelyet a böjt után megengedtek.

Látás: "A tálak aranyoznak… a málnás lekvárban a gyertyák… a leves ragyog". Az asztal egy ragyogó tér, az égi fény visszaverődése, amely a Vifléemben leereszkedett.

Szociális és nemzeti kontextus

Szmeljov asztala még egy ideális, a petrovichi Oroszország modellje. Ez a kereskedelmi, de mélyen vallásos Zamoszkorecsye életmód, amely az európai arisztokrata Szentpétervár ellenáll.

Minden termék orosz, helyi, saját: gombák az own erdőkből, méz az own méheiből, hal a Volgából. Ez az alapvető táplálkozás, amely az idegen delicatessenekkel szemben áll.

A bőség nem az önző étvágy miatt, hanem mint a Isten kegyelmének és bőségének szimbóluma, amelyet meg kell osztani. Ez a ajándék gazdaság, nem a megtakarítás.

Pozíció: előtt és után a forradalom
Az emigrációban írt könyv Szmeljov tele van tragikus nosztalgiával. A Mikulás napja vacsora a vesztes paradicsom szimbóluma, a teljes világ, amely soha nem oszlott szét. A szerző és olvasói emigránsok számára ezek az ismertetések nem egyszerű emlékezés, hanem újjáélesztés, a meghalt Oroszország liturgiája. Minden recept, minden szag - a felejtés elleni varázslat.

Záró gondolat: a házi oltár eucharisztája

Ezért Ivan Szmeljov Mikulás napja vacsora:

Liturgia folytatása: A házi vacsora, amely követi a templomi liturgiát, ahol az étel imával és rítussal szentelt.

Ruслán identitás enciklopédiája: A szimbólumok, ízek és szabályok összefoglalása, amelyek meghatározzák a "ruслán" az ortodox, forradalom előtti változatában.

Antitézis a modernitással: A XX. század érzéketlen, gyors, individualista étkezési kultúrájának kihívása.

Szmeljov azt mutatja, hogy a hagyományos kultúrában az étkezés nem egyszerűen a szomjúság elnyomása, hanem az életbe való beépítés, a bensőleges, a holtak emlékezése, a boldogság megosztása. Az ő Mikulás napja vacsora nem annyira a test számára, hanem a lélek, a memória és a nemzetség számára; ez a házi eucharisztia, ahol a poroszenk, a kenyérszörp és a pirog alatt örök életet, családi történetet és elveszett hazát részesülnek. Ez - az ő irodalmi és lelki csoda.

Permanent link to this publication: