Időjárási jellemzők a 2025/2026-os tél a Földön

A 2025/2026-os tél a Földön újabb nyilvánvaló jele a folytatódó globális klímaváltozásnak. A meteorológusok és klímavizsgálók megjegyzik, hogy a szezon kiemelkedő hőhullámot és extrém időjárási jelenségeket mutatott aészaki féltekén, ami megfelel a Párizsi Megállapodás szakértői csoportjának (IPCC) hosszú távú előrejelzéseinek.

Az Északi féltekén a 2025/2026-os tél a történelem tíz legmelegebb télének egyike lett. Az átlagos hőmérséklet meghaladta a normát 1,2–1,5°C-kal. Különösen kiemelkedő volt az Arktisben, ahol az egyes időszakokban a hőmérséklet 6–8°C-kal haladta meg a klímakövetelményeket. Folytatódott a rekordmennyiségű tengeri jég visszaszorulása a Barents- és a Karahálys-öbölben, ami hatással volt az atmoszferikus cirkulációra az Eurázsia felett. Egy érdekes tény: 2026 januárjában egy norvég kutatóhajó esőt regisztrált egy olyan ponton, amely csak 800 km-re van a Déli sarktól – egy olyan jelenség, amely gyakorlatilag lehetetlen volt a múlt század tipikus arktikus telein.

Európában a tél ingatag volt: viszonylag enyhék időszakok váltakoztak rövid, de heves arktikus levegő behatolásaival. Így például februárban egy erős stratoszferes hirtelen felmelegedés ideiglenesen megsértette a polar вихря. Ez extrém hidegek és bőséges hóeséseket okozott a Közép- és Dél-Európában, míg Skandinávia rendkívül meleg maradt. Például Rómában rekordmennyiségű hó esett az elmúlt 50 évben, míg Helsinkiben a hőmérséklet ritkán esett le -5°C alá.

Az Észak-Amerikában sorozatos erős atmoszferikus folyások – nagyon nedves levegőáramlás – támadtak a trópusi területekről. Ezek rekordmennyiségű csapadékot okoztak az Egyesült Államok és Kanada nyugati partjain, vízvezetékek és áradások okozásával. Ugyanakkor az Egyesült Államok és Kanada keleti részén, különösen New York és Bostonban, a tél kevés hóval és enyhe volt, sőt ismétlődő hőhullámokkal.

Ellentétben ezzel, néhány régióban Ázsiában extrém hideg volt a tél. Az atmoszferikus nyomás anomáliái, amelyek az Arktika ingatagulását okozzák, tartós hideget hoztak kelet-Szibériába és Mongóliába, ahol a hőmérséklet többször is meghaladta a -50°C-ot. Páratlan, hogy az Arktis melegedése gyakran gyengíti a nyugati áramlást, és lehetővé teszi a hideg levegőnek, hogy tovább haladjon délre, mint ami 2026-ban történt.

A Dél-Amerikában is extrém időjárási jelenségekkel szembesültek. Az észak-amerikai nyomás anomáliái tartós hideget hoztak kelet-Szibériába és Mongóliába, ahol a hőmérséklet többször is meghaladta a -50°C-ot. Páratlan, hogy az Arktis melegedése gyakran gyengíti a nyugati áramlást, és lehetővé teszi a hideg levegőnek, hogy tovább haladjon délre, mint ami 2026-ban történt.

A Dél-Amerikában is extrém időjárási jelenségekkel szembesültek. Az észak-amerikai nyomás anomáliái tartós hideget hoztak kelet-Szibériába és Mongóliába, ahol a hőmérséklet többször is meghaladta a -50°C-ot. Páratlan, hogy az Arktis melegedése gyakran gyengíti a nyugati áramlást, és lehetővé teszi a hideg levegőnek, hogy tovább haladjon délre, mint ami 2026-ban történt.

Az Antarktisban is extrém időjárási jelenségekkel szembesültek. Az észak-amerikai nyomás anomáliái tartós hideget hoztak kelet-Szibériába és Mongóliába, ahol a hőmérséklet többször is meghaladta a -50°C-ot. Páratlan, hogy az Arktis melegedése gyakran gyengíti a nyugati áramlást, és lehetővé teszi a hideg levegőnek, hogy tovább haladjon délre, mint ami 2026-ban történt.

Örökkévaló példa: A 2026-os télben a klímavizsgálók először dokumentálták a "snow droughts" (sima hózáporok) jelenségét a legfontosabb hegyvidéki rendszereknél, mint például az Alpok és a Kolorádó-hegységek. Ezek az időszakok, amikor a hőmérséklet körülbelül nulla vagy annál magasabb, és az esők főként esőként, nem hóként hullnak. Ez közvetlenül fenyegeti a hóföldi vízkészleteket, amelyek kritikus fontosságúak a mezőgazdaság és a hidroenergia számára tavasszal és nyáron.

A tudósok a 2025/2026-os tél jelenségeit a hosszú távú emberi okozott klímaváltozás és a természetes ciklusok, mint az El-Nino/La-Nina kombinációjával kapcsolják. Az utóbbi hatása mérsékelt volt, ami lehetővé tette a globális felmelegedés alapvető trendjének erőteljesebb megjelenését.

Ezért a 2025/2026-os tél nemcsak meleg szezon volt, hanem egy új klímareáliság megjelenésének bemutatása: az extrém jelenségek gyakoriságának és intenzitásának növekedése, az atmoszferikus cirkuláció átalakulása és a regionális kontrastok fokozódása. Ezek a változások rendszeres jellegűek, és az infrastruktúra, az gazdaság és a társadalmi gyakorlatok átalakítását igénylik a egész világon. Mindegyik következő anomális tél, hasonlóan ehhez, emlékeztető a klímaváltozási folyamatok nemlineáris jellegére és a földi időjárási rendszerek gyors átalakulására.

Permanent link to this publication: