Lehet-e ma helyettesíteni a "lovaserő" fogalmát a " emberi erőforrás" fogalmával?

Előszörre a kérdés technikai vagy nyelvészeti kérdésként tűnik fel. Azonban mögötte mély filozófiai, gazdasági és történelmi probléma áll a energia, a munka és az emberi potenciál mérséklésének kérdésében. Az ezek közötti közvetlen helyettesítés lehetetlen, mivel ezek alapvetően különböző rendszerekhez tartoznak: a "lovaserő" egy konkrét mérési egység a teljesítmény mérésére, míg a "emberi erőforrás" egy menedzsment és gazdasági absztrakció a munkaerő potenciáljának leírására. De a kérdés produktív, mivel lehetővé teszi, hogy nyomon kövessük, hogyan mérik az élőlények munkáját a társadalom, és hogyan tükrözik ezek a méretek az időszak értékeit.

1. Lóerő: a biológia és a gép közötti történelmi átmenet

A "lovaserő" (l. s., horsepower, PS) fogalma a XVIII. század végén skót mérnök, James Watt bevezetésével jelent meg. Ez volt egy geniális marketing és fogalmi lépés az ipari forradalom korában. Wattnak szüksége volt arra, hogy világosan megmutassa a saját gőzgépeinek előnyeit a hagyományos vontatóerővel szemben, az állatokkal, amelyek a szénbányákban működő csapokat hajtották.

• Techничes lényeg: Watt tapasztalati alapján meghatározta, hogy mennyi munkát képes elvégezni egy erős ló egy adott idő alatt, amely a szénbányában forgatja a kaput. Meghatározta, hogy egy ló egy perc alatt 33000 fontfont-nyi métert (vagy 550 fontfont-nyi métert másodpercenként) képes mozgatni. Ez a mennyiség lett elfogadva 1 lovaserőként (≈ 735.5 watt).

• Kulturális jelentés: Watt nemcsak egy mérési egységet talált ki. Létrehozott egy hidat az öreg, agrár és az új, ipari kor között. A vásárlók (gyakran a szénbányák tulajdonosai) könnyen megértették, hogy hány "virtuális lovat" helyettesítenek, amikor megvásárolták a gőzgépeit. A lovaserő egy fejlődés mértéke lett, amely lehetővé tette, hogy mennyit értékeljenek a gépet a biológiai lényektől.

Fontos tény: Ma a lovaserő egy elavult, de fennmaradó mérési egység. A tudomány és a technika már régóta a wattot (az SI-rendszer mérési egysége) helyettesítette. Azonban a mindennapi életben (autók, mototechnika) hagyományból megőrizték, mint a történelem tiszteletben tartása és a marketing kényelme.

2. Emberi erőforrás: az emberi potenciál gazdasági szempontú értelmezése

A "emberi erőforrás" (Human Resources, HR) fogalma a XX. század menedzsmentelméletében jelent meg. Ez az gazdasági szemléletet tükrözi az emberre nézve, ahol a munkavállalót nem személyként, hanem a termelési rendszer elemeként tekintik, amely meghatározott ráfordításokat, potenciált és megtérülést birtokol.

• Fogalom lényege: Ez egy forrás, amely hozzájárul a pénzügyi, anyagi és információs erőforrásokhoz. Fejleszthető, optimalizálható, átcsoportosítható és csökkenthető. A "Az emberek a legfontosabb erőforrásunk" mondat egy vállalati klisé, amely egyszerre leértékeli az emberi szubjektivitást, amelyet az gazdasági hasznosságra csökkent, és kiemeli annak stratégiai fontosságát.

• Mérési probléma: Azonban a lovaserőhöz képest a "emberi erőforrás" nincs univerzális mérési egységgel. Próbálják értékelni KPI-k (kulcsfontosságú teljesítménymutatók) segítségével, kompetenciák, munkaerő produktivitása, a bevonottság szintje. Azonban ezek a mértékek feltételesek, szubjektívek és nem tükrözik olyan minőségeket, mint a kreativitás, az érzelmi intelligencia, a morális lelkesedés - az, ami az ember valódi értékét képezi a modern piacokon.

3. Miért lehetetlen és akár veszélyes is a közvetlen helyettesítés?

1. Ugyanazon a mennyiség különböző természete:

   • Lovaserő egy fizikai teljesítmény (munka végrehajtásának sebessége). Mérhető, állandó (a konkrét motor esetében) és nem függ a kontextustól.

   • Emberi erőforrás egy potenciál, amely függ a motivációtól, az egészségtől, a társadalmi környezettől, a vállalat kultúrájától. Előfordulhat, kontextuális és nem egyszerűsíthető mechanikus analógiává.

2. Ethikai csapda: Az ember mértékkel való kiszámítása "lovaserő" vagy hasonló egységekben a "emberi erőforrás" ötletének logikus következménye. Ez a teljes emberi degeneráció útja. A történelem ismert olyan példákat, mint a náci koncentrációs táborokban lévő "museImann" kifejezés, amelyet egy teljesen kiéhezett, apatikus fogolyra használtak, aki már nem tudott dolgozni és mint "kimunkált erőforrás" kezeltek. A mai teljes digitális ellenőrzési rendszerek (például a logisztikai óriásoknál, ahol minden kurír cselekvését egy algoritmus időzíti) ennek enyhébb, de aggasztó formája.

3. Gazdasági inadéquate: A mai tudás gazdaság és kreatív iparágak alapja nem a testi erő vagy annak ekvivalense, hanem az intelligencia, a együttműködés és az innováció. Az akadémikus, a tervező vagy a orvos hozzájárulásának mérése "forrás" egységekben értelmetlen. Az értékük a minőségben rejlik, nem a végrehajtott műveletek számában.

4. Mi lenne a modern hasonlat? «Emberi potenciál» és «neurális hálózat»

Ha egy modern, humánusabb és pontosabb metafórára keresünk, akkor a "lovaserő" a digitális korban inkább a "számítási teljesítmény" (teraflappy, gigaHz) vagy a kapcsolat áteresztőképessége. A gépek már nem versenyeznek egymással, hanem más gépekkel vagy az aggyal (az mesterséges intelligencia területén).

Az emberi hozzájárulás esetében helyesebb nem a "forrás", hanem a "potenciál" vagy a "kaptál" beszélni:

• Emberi kaptál (human capital) egy gazdasági fogalom, amely az oktatás, az egészség, a készségek befektetéseit jelenti, amelyek növelik a jövőbeli produktivitást.

• Collektív intelligencia / neurális hálózat egy biológiai és computer science metafora, amely jobban leírja a modern csapatok működését: nem a lovaserők összegzése, hanem egy bonyolult, öntanuló rendszer, ahol a kapcsolatok és a szinergia fontosabb, mint az egyéni teljesítmény.

Érdekes tény példa: A 1960-as években a NASA szembesült a programozók teljesítményének mérésével kapcsolatos problémával. A "naponta írt kód sorozat" metrikájának bevezetése abszurditást eredményezett: a legjobb programozók kevesebb, de elegánsabb és hatékonyabb kódot írtak. Ez jól mutatja a mechanista egységek alkalmatlanságát az intelligens munka mérséklésére.

Összegzés: nem helyettesítés, hanem paradigmaváltás

Tehát a "lovaserő" helyettesítése "emberi erőforrással" nem lehetséges és nem szükséges. Ez egy konceptuális hibát jelentene, amely egyesíti a fizikai állandót a szociális-gazdasági absztrakcióval, és egy veszélyes lépést tesz egy leegyszerűsített, mechanista nézet a emberre.

A helyes út az, hogy el kell mondanunk a "forrás" paradigmáját az emberek esetében. Nem élünk többé Watt korában, ahol a gőzgépek versenyeztek az állatokkal. Élünk egy korban, ahol a érték a ember és az mesterséges intelligencia együttműködésében, a kreativitásban és a komplex problémák megoldásában történik.

A technika modern válasza a "lovaserő" a "wattok és gigaflappy". Az ember számára a modern válasz a "potenciál", a "kaptál" és a "szinergia" fogalmai. Ne mérjük az embereket feltételes "erők"ben, hanem teremtsük meg a feltételeket az egyedi képességeik kibontakoztatására - ez az a kihívás, amely mögött ez a, elsőre egyszerű nyelvi kérdés áll. Watt feltalálása tanít minket, hogy a metaforák mozgósítják a fejlődést. Ma egy új, humánusabb metaforára van szükség a munka és a létrehozás terén.

Permanent link to this publication: