Mik az a csillag a csillagok között a Karácsonyi csillagként: vallás, asztrofizika és kultúra szinthese

A „Karácsonyi csillag”, amelyet a Máté evangéliuma említ mint jelet, amely a királyok bolygóit a Jézus Krisztus születésének helyéhez vezette, az egyik leg загадочнее и поэтический символ ünnepe. Az asztrofizikai szempontból nincs egyetlen, mindig is meghatározott csillag ezzel a névvel. Azonban az évszázadok során különböző égi jelenségeket kínáltak fel erre a szerepre, és a népi és kulturális hagyományban egy tartós kollektív kép alakult ki. A valódi Betlehem csillagának keresése egy multidiszciplináris utazás a teológia, a történelem és a tudomány határán.

1. Az evangéliumi elbeszélés és követelményei

Az evangélista Máté leír egy jelet, amelynek több kulcsfontosságú jellemzője kell, hogy legyen:

1. Ő volt a bolygók (Kelet délibábjai) számára észlelhető mint jel a „Júdai király” születésére. Ez utal az kapcsolata az asztrológiai és messiási várakozásokkal.

2. Ő volt időbeli hosszúságú: a bolygók a keleten látták a csillagot, elindultak az útra, majd ő „elhaladt előttük, és végül megállt a gyermek felett”. Ez az leírás egy mozgást feltételez, ami a mozdulatlan (az emberi időszakban) csillagok számára lehetetlen.

3. Ő volt elegendően világos és különleges, hogy felkeltse a figyelmet és interpretálható legyen mint különleges esemény.

Ezek a részletek arra késztetik a tudósokat, hogy ne egy statikus objektumot, hanem egy dinamikus asztrofizikai eseményt keressenek, amelyet a világ égen körül a korai évszázadok határán figyeltek meg (a Krisztus születésének általános dátuma 7 és 4 év előtt az i.e., ami kapcsolatban áll az Heródusz Nagy halálával).

2. A főbb tudományos hipotézisek

A kutatók több valószerűséges a régi asztrofizika és asztrológia szempontjából verziót kínálnak.

1. A ritka bolygókonjunkció:
Ez a legnépszerűbb és leggyőzőbb hipotézis. A bolygók összeülnek a csillagokon, hogy egy egyetlen fényes fényt jelenítsenek meg.

• Trójai konjunkció Júpiusz és Szaturnusz a Halak jegyében (7 év előtt az i.e.): A német asztrofizikus Johann Kepler kiszámította, hogy 7 év előtt az i.e. Júpiusz (a királyi bolygó, amely a uralkodót szimbolizálja) és Szaturnusz (a Júdét védő bolygó a korábbi megfontolások szerint) háromszor közelítettek egymáshoz a Halak szövetségében (szimbolikusan kapcsolódva Izráelhez). Ez az esemény a vaviloni vagy perzsa mágiás asztrológusok számára azt jelenthetette, hogy egy nagy király született a júdai földön. Ez a konjunkció nagyon fényes volt és „mozoghatott” a csillagokon (a bolygók a visszafelé mozognak), majd „megállt” (a mozdulatlan pontját a látható mozgásukban).

2. Gyorsan kialakuló vagy supernova csillag:
Az égen egy hirtelen megjelenő, korábban nem látható nagyon fényes csillag, amely aztán lassan elhalványodik. A kínai és koreai krónikák valóban rögzítik egy új csillag kialakulását a Sastár szövetségében tavasszal 5 év előtt az i.e., amely több mint 70 napig volt látható. Azonban ilyen fényes eseményről nincs említés a római vagy középső-keleti forrásokban, ami alárendeli ezt a hipotézist.

3. Komet:
A klasszikus kulturális kép (pl. Giotto „A királyok hódolása” falfestményén, ahol a csillag világos hosszú farkú): A legvalószínűbb jelölt a Gallai komet, amelyet 12 év előtt az i.e. láttak. Azonban ez a dátum túl korai. Emellett az antik hagyományban a kometeket általában a gonosz és a uralkodók halálának előjelnek tekintették, nem a születésnek.

4. A csillag heliacális emelkedése (a napkelte előtti megjelenése):
Az asztrofizikus Michael Molnar felvetett egy hipotézist, amely kapcsolódik az első századi asztrológiához. Ő úgy véli, hogy a bolygók a ritka eseményt interpretálhatják mint jel: Júpiusz (a reggeli csillag) emelkedése az Oroszlán szövetségében, amelyet a Hold elhalványít (2014. április 17.), amelyet a 6 év előtt az i.e. . Az ellinizmus asztrológiájában ez azt jelentette, hogy egy isteni uralkodó született Izráelben.

3. Kulturális szimbólum: az ikonográfiatól a zeneirodalmig

Függetlenül az asztrofizikai magyarázatoktól, a keresztény kultúrában egy erős ikonográfiai és liturgikus kép alakult ki.

• A festészetben: A Karácsonyi csillag egy nyolcszögletű csillagot ábrázol, amely a Betlehem jelét szimbolizál, gyakran egy sugaraccal, amely a gyermek ágyához mutat. Az nyolc sugarac a végtelenséget, a jövőbeli Nyolcadik Tisztítást (Isten Királysága) szimbolizál. Néha azt a két részből osztják meg: az égi (arany) és a földi (fényes) részből.

• A liturgiában: A híres tropár a ünnepen: „A Te születésedet, Istenünk, a világ világosságot ad az értelmes fény…”. Itt a csillag közvetlenül azonosul aisteni igazság fényével, amely megvilágítja a világot.

• A népi hagyományban és szokásokban: A csillag lett az ünnepi fa csúcsának kötelező attribútuma (a Betlehem csillagának szimbóluma, amely Jézushoz vezet), és a betlehemi játékok eleme.

4. A modern nézet: asztrofizika és teológia

Ma a legtöbb tudós és teológus egyetért abban, hogy a egyetlen „megfelelő” csillag keresése nem feltétlenül megfelelő.

• Astronomy javasolja a legvalószínűbb szcenáriót — Júpiusz és Szaturnusz nagy konjunkciója. Ez egy ritka, lenyűgöző esemény, amely tökéletesen illeszkedik az korai évszázadok asztrológiai kontextusába, és így a bolygók számára úgy lehetett interpretálni, ahogy leírva.

• Teológia kiemeli, hogy az evangéliumi szöveg teológiai-simbolikus jellegű, nem tudományos jelentéstartalmú. A „csillag” itt aisteni jelenlét és megnyilvánulás jelképe, amelyet nem lehet teljesen magyarázni természetes okokból. A hívők számára fontos nem az ő asztrofizikai azonosítása, hanem az ő jelentése: fény, amely vezet Istentől.

Érdekesség: 2020 decemberében a világ megfigyelte a Júpiusz és Szaturnusz nagy konjunkcióját, amelyek a legközelebb egymáshoz közelítettek az utóbbi 400 évben, és egy fényes „kettős csillagot” hoztak létre a csillagokon. Sok média azonnal nevezte el „a mi korunk Karácsonyi csillagának”, ami bizonyította a régi szimbólum élő erősségét.

Összegzés

Ezért a „Karácsonyi csillag” a csillagok között nem egy konkrét, folyamatosan világító csillag. Ez:

1. Történelmi és asztrofizikai hipotézis, ahol a leggyőzőbb jelölt a Júpiusz és Szaturnusz ritka triple konjunkciója, amelyet a vaviloni asztrológusok figyelték meg 7 év előtt az i.e.

2. Teológiai szimbólum, amely egy csodálatos égi jelet jelent, amelyet az electus számára jelentett, és vezet az isteni Istenhez.

3. Kulturális arketípus, amely az ikonográfiában, szertartásokban és a népi tudatban rögzült mint egy nyolcszögletű Betlehem irányjelző csillag.

Végül is, a Karácsonyi csillag nem él az asztrofizikusok katalógusában, hanem a hit, a tudás és az emberi kíváncsiság találkozásán. Emlékeztet arra, hogy a legpontosabb tudományos magyarázatban is maradhat hely a titok, és a legmélyebb titokban megtalálható a távoli múlt valódi eseményeinek visszhangja.

Permanent link to this publication: