Szökészet a szeretet hitvallásában Pjotr Sorkin: a krízis szociológiájától az altruista etikáig

Bevezetés: A katasztrófák elemzésétől a konstruktív erőhöz

Sorkin késői alkotói korszakában (1950-1960-as évek) Pjotr Sorkin, a哈佛ád szociológiai karának alapítója és a "Szociális és kulturális dinamika" alapmű szerzője, radikális intellektuális fordulatot tett meg. A globális krízisek diagnosztikájától és az új típusú kultúrák váltakozásától a megmenekülő szeretet erőjének prédikátorává és kutatójává vált. Ez a "szeretet hitvallása" nem érzelmi robbanás volt, hanem egy tudományos és filozófiai alapon álló projekt, amelynek célja az emberiség kibúvása a sensuális (materialista) kultúra válságából, amelyet ő a saját pusztulásához vezetőnek tartott.

Teoretikai alapok: a sensuális kultúra válsága és a "tesztelési kúra

Sorkin úgy gondolta, hogy a nyugati civilizáció (és a szovjet blokk materialista komponense) elérte a sensuális superszisztéma fejlettségének határát. Jelvényei: az empirizmus dominanciája, az utilitarizmus, a hedonizmus, a morális relativizmus. A válság kioldásához, ciklikus teóriája szerint, a transzcedentalista (lelki) vagy, ami előnyösebb, az integrális kultúrához való áttérés lehetne, amely szintheszizálja mindkét legjobb tulajdonságát. A szeretet, a megértésében, a kulcsa ennek a átmenetnek. Sorkin személyes élménye (börtön a cári rendszert, halálbüntetés a bolsevikoktól, emigráció) meggyőződésére hozta, hogy a történelem nem csak konfliktusokkal, hanem szolidaritási és önfeláldozási cselekvésekkel is mozog, amelyeket "kreatív altruista szeretet erőinek" nevezett.

Szeretet definíciója és osztályozása: a transzcedentalishoz való tudományos hozzáállás

Sorkin szigorú szociológiai és fenoménológiai definíciót adott. Az altruista szeretet:

"Csendes vagy tudatos törekvés mások jólétének növelésére, bármilyen jutalom nélkül, és saját jólétéért való áldozatvállalás céljából".

Részletes osztályozást dolgozott ki, leírva a szeretetet:

1. Intenzitás (gyenge szimpátiatól a teljesen elnyelésig).

2. Extenszív (saját magához, családhoz, nemhez, emberiséghez, minden élőléthez).

3. Hosszúság (pillanatnyi — állandó).

4. Aspektus (vallási, etikai, kognitív, esztétikai).

5. Forma (hatékony, érzelmi, intellektuális, akarati).

A legmagasabb formának a hatékony, intenzív, extenzív és állandó szeretet, amely az egész emberiségre irányul, tartotta.

Harvard kutatóközpont: a szeretet mint tudományos tanulmány tárgya

1949-ben Sorkin alapította a哈佛ádban a "Konstruktív altruizmus kutatóközpontot" — egy precedens nélküli tudományos projekt. A központ gyűjtötte és elemezte az empirikus adatokat, hogy bizonyítsa, hogy a szeretet nem absztrakció, hanem egy erős társadalmi erő. Tanulmányozták:

• A "szentek" és az altruisták biográfiái: Franicszka Assiszitól Albert Schweitzerig és a mai névtelen hősökig. Sorkin keresett közös mintákat és körülményeket, amelyek elősegítik az altruizmus fejlődését.

• A szeretet terápiás hatása: Az jóindulatú kapcsolatok pozitív hatásának tanulmányozása a mentális és fizikai egészségre, a bűnözők rehabilitációjára, a házasság sikerességére.

• A szeretet amplifikációjának technikái: Sorkin biztos volt benne, hogy az altruizmust lehet tanítani és kultiválni konkrét gyakorlatokon keresztül.

A cinco módszerek az altruizmus amplifikálására: a gyakorlati hitvallás

Sorkin egy gyakorlati programot javasolt a "morális felfegyverzésre":

1. Szeretet energikus mintáinak létrehozása: A társadalomnak nem kell hősöket és gazdagokat heroizálnia, hanem az igazi altruistákat, és az ő példáikat ismertté kell tenni.

2. A szeretet alapú kreatív csoportok méretének és minőségének növelése, amelyek a család, a vallási testvériségek, a tudományos közösségek, a jótékonysági szervezetek.

3. A világi és vallási intézmények használata (iscola, egyetem, egyház, média) a kölcsönös segítségnyújtás és együttműködés normáinak rendszeres oktatására.

4. A társadalmi mechanizmusok fejlesztése a társadalmi jólétek és a igazságosság megfelelő elosztására, hogy csökkentse a gyűlölet alapját.

5. Az altruista szeretetről szóló ismeretek rendszerének létrehozása — annak természetéről, tulajdonságairól, generálási és alkalmazási technikáiról.

kritika és egyediség

Sorkin projektje utópista és a tudományos szociológiaba való bevezetett nem tudományos, értékterheltséggel rendelkező kategória miatt kritizálás alatt állt. Azonban az ötletei innovatívak voltak:

• Az elsőként beszélt az akadémiai közösségben a pozitív szociológiáról, amely a problémákról a konstruktív erőkre összpontosít.

• Előrejelözte a pozitív pszichológia (Martin Seligman) fejlesztését néhány évtizeddel.

• Megpróbálta létrehozni az tudományos ismeret és az etikai követelmények közötti hidat.

Érdekességek és példák:

• Az önéletrajzában, a "Távoli út" című könyvében Sorkin leírta, hogy a 1922-es évi éhezéses Petrográdban, a halálbüntetés várása közben, egy ígéretet tett: ha túlél, életét az emberiség szolgálatára és a legmagasabb értékek tanulmányára fogja szentelni. A "szeretet hitvallása" az ezzel kapcsolatos ígéret végrehajtása lett.

• Sorkin gyűjtötte a tízezer történetet az altruizmus megnyilvánulásairól a háborúk és katasztrófák idején. Például elemzette a száműzetés felfedezését, amikor az emberek a saját utolsó adagját adták mások gyermekeinek, mint az ultra-individuális szeretet valóságának empirikus bizonyítéka.

• Az ötletei befolyásolták a konfliktusmegoldási programok és a nem erőszakos kommunikációs gyakorlatok kialakulását (Marshall Rosenberg).

Záró gondolat: A szeretet a legmagasabb gyakorlati bölcsesség

Sorkin "szeretet hitvallása" nem egy szentimentális prédikáció, hanem annak az eredménye, hogy hosszú ideig szociológusként és a XX. század legdurvább katasztrófáinak tanújaként dolgozott. Megállapította, hogy a technológiai fejlődés, a politikai forradalmak és az gazdasági reformok önmagukban nem képesek megoldani az emberi lét alapvető ellentmondásait. Csak a rendszeres, ésszerű és nagy léptékű altruista szeretet amplifikációja lehet az emberiség túlélése és fejlődésének alapja. A projektje nem fejeződött be, és sokáig maradt a mainstream szociológia peremén. Azonban manapság, az új globális válságok, a digitalizáció dehumanizálása és az existenciális veszélyek korában, Sorkin ötletei újra aktuálisaknak tűnnek, mint egy merész kísérlet, hogy létrehozzon egy tudományt, amely nem csak arról beszél, ami van, hanem arról is, ami lennie kell, és ajánljon egy gyakorlati utat a "konstruktív altruizmus" felé, mint az egyetlen valós alternatíva a pusztulás számára.

Permanent link to this publication: