Szociológia a gyűlöletről: a test, a társadalom és a morális határok

Bevezetés: A biológiai-tól a társadalmi rendig

A gyűlölet, amely gyakran alapvető biológiai érzésként kerül ábrázolásra, véd a mérgektől és patogénektől, a szociológiai perspektívában kulcsfontosságú mechanizmusként jelenik meg a társadalmi határok konstruálásában, a rend fenntartásában és a nemegyenlőség legitimálásában. A szociológia azt tanulmányozza, hogyan alakul át az egyéni fiziológiai reakció kulturális kód és társadalmi ellenőrzési eszközvé, amely meghatározza, mi (és ki) számít „tiszta” és „elfogadható”nek, és mi „szennyezett”, „alsóbbrendű”nek és kizárásra ítélhetőnek.

1. Teoretikai alapok: Durkheim-tól Douglasig és az elitteoriákig

A szociológia gyűlöletével kapcsolatos alapvető munka klasszikus példája Mary Douglas „Tiszta és veszélyes” (1966) című vizsgálata. Ő megmutatta, hogy a szépség és a szennyezettség fogalmai nem univerzálisak, hanem rendszerezetten szervezettek a társadalmi rend szerint. Az, ami „szennyezett” vagy „gorcslatott”, Douglas szerint „a helytelen helyre került anyag” (orrfolyás aorrában – normális, orrfolyás a papírzsebkendőben – hulladék, orrfolyás a szárnyasban – gorcslatott). A tabu és a tisztítási rítusok a társadalom szimbolikus határainak fenntartására szolgálnak.

Émile Durkheim a vallásról szóló munkáiban utalt a szent és a profán szerepére a közösség összetartásában a kollektív elutasítás révén. A modern szociológusok, mint például Norbert Elias a civilizációs folyamat elméletében, megmutatták, hogy a társadalom fejlődésével a gyűlölet határa csökken, és a testi funkciók (étel, testi ürítés, szexuális élet) ellenőrzése belsővé válik, és a társadalmi státusz jelzőjeként jelenik meg.

2. A gyűlölet társadalmi funkciói: határok, hierarchia, ellenőrzés

A szimbolikus határok végrehajtása: A gyűlölet jelöli a „mi” és „ők” közötti határokat. A táplálkozási tabuk (ne egyél sertést, rovarokat, kutyákat) egy jól ismert példa. Az, ami egy csoport számára étel, a másik számára gyűlöletet okoz, erősíti a csoport indentitását. Ez a logika kiterjed a társadalmi csoportokra is: a stigmatizált kisebbségek (homeles, fogyatékkal élők, etnikai csoportok) gyakran metaforikusan leírhatók mint „szennyezett”, „illatos”, „gorcslatott”, ami az ő segregációjuknak az indoklását szolgálja.

A társadalmi hierarchia fenntartása: A gyűlölet az afektív alapja a kastélyrendszereknek és a raszizmusnak. Julia Kristeva klasszikus munkájában, a „Horror erői” (1980) című könyvében bevezeti az „objektum” fogalmát – valami, amit elutasítanak, de amiről nem lehet teljesen elszakadni (holttest, váladék). Az objektum fenyegeti az identitást, emlékeztetve ránk az állati természetünkre. A társadalmi „alsók” gyakran töltik be az „objektum” szerepét a „felsők” számára, elvégzve a „szennyezett” munkát (tisztítás, ápolás, hulladékkezelés, temetés), ami lehetővé teszi az elit számára, hogy fenntartsa a tisztaságuk és transzcendenciájuk illúzióját.

Morális és politikai gyűlölet: A biológiai gyűlölet érzése könnyen metaforikusan átvihető a morális szféra területére. A „szennyezett politikai technikák”, „gorcslatott cselekedetek”, „merész árulók” kifejezések. Ez lehetővé teszi az ellenfél dehumanizálását, hogy ne racionális versenytársként jelenjen meg, hanem egy veszélyforrásként és szennyezettségforrásként, amely ellen nincs dialógus, csak elpusztítás.

Fontos tény: A neuropszichológiai kutatások (például Pollack és társai munkái) azt mutatják, hogy a gyűlölettel kapcsolatos morális ítélkezés (például öccsmunka, korupció) során azok ugyanazok agyterületek aktiválódnak, mint a fizikailag gyűlöletes stimulusok (rothadt étel, ürülék) esetén. Ez azt mutatja, hogy a fizikai és a társadalmi gyűlölet közötti neurobiológiai kapcsolat mély.

3. Testesség, nem és gyűlölet

A nemtanulmányok felfedik, hogyan használják a gyűlöletet a női test ellenőrzésére.

A menstruáció a legtöbb kultúrában történelmileg tabuk és gyűlölettel körülvett volt, amely a nők társadalmi aktivitásának korlátozására és „szennyezett”ként való jelölésére szolgált.

A „vaginális gyűlölet” koncepciója a társadalom által belsőleg elfogadott képzetekről a női nemi szervekről, mint valami postisztos és elutasítóval.

Ellenben a „hiányzó” maszkulinasság gyűlölete (például a homoszexualitás homofóbiás társadalmában) a szigorú nemzeti normák fenntartására szolgál.

4. A gyűlölet gazdasága: ki és miért végez „szennyezett” munkát?

Az amerikai szociológus Everett Hughes bevezette a „szennyezett munka” fogalmát – fizikailag, morálisan vagy társadalmilag stigmatizáló tevékenység. A modern társadalom az ösztönzésre épül.

A globális szétválasztás: A gazdagabb országok életkörülményeinek hulladékai ( elektronikus hulladék, műanyag) gyakran kiszállítják a szegényebb országokba, ahol a helyi lakosok dolgoznak rajtuk, egészségügyi kockázatot vállalva. A gyűlölet „exportálódik” a hulladékkal együtt.

Etnikai és kastélyi munkamegosztás: Indiaban a holttestekkel való foglalkozást, a szennyvíz tisztítását hagyományosan a daliták (neprikusoltak) végzik. A nyugati országokban a alacsony fizetésű ápolási, tisztítási és hulladékgyűjtő munkát gyakran migránsok végzik. A munkájuk tiszta és privilégiumos csoportok életkörülményeit teszi „tisztavá”.

Példa: A szociológus Elizabeth Aynsworth kutatása Ausztráliában azt mutatja, hogy a hulladékeltávolítással foglalkozó munkások aktívan konstruálják a szakmai büszkeséget és testvériséget mint védelmi mechanizmus a társadalmi gyűlölet ellen, amely rájuk irányul. Újraértelmezik a munkájukat mint társadalmilag fontos és „maszkulin” munkát.

5. A gyűlölet fogyasztása: média és kultúra

A modern médiakultúra paradox módon eladja és fogyasztja a gyűlöletet.

A „shock-kontent” (a katasztrófákról szóló valóságshow-tól a hórhorror filmekig, amelyekben sok testi borzalmat ábrázolnak) lehetővé teszi a néző számára, hogy biztonságosan élje át a tilos érzéseket, miközben egyidejűleg gyűlöletet és fascinationt érez.

A fud-porno és az extrém konyha (rovarok, romlott termékek fogyasztása) kultúrája is a gyűlölet és az élvezet határán játszik, és kipróbálja a kulturális tabukat.

Záró gondolat: A gyűlölet mint társadalmi diagnózis

A gyűlölet szociológiája felfedi, hogy a személyes és irrationális reakció mögött egy társadalmi koordinációs rendszer rejlik. Azon, hogy mi és ki számít a társadalom számára „gyűlöletes”nek, az lehet megérteni a mély lélekszagokat, a rejtett konfliktusokat és a hatalom fenntartásának mechanizmusait.

A gyűlölet nem egyszerű érzés, hanem társadalmi eszköz, amely:

Cartografizálja a társadalmi teret, amelyet tiszta és szennyezett zónákra oszt.

Legitimálja az egyenlőtlenséget, átváltva a társadalmi távolságot biológiai kényszerességre ("ők természetesen gyűlöletesek"). Stabilizálja az identitást, lehetővé téve a csoport számára, hogy önmagát az Állító másik elutasításán keresztül definiálja. Az érzelmek szociológiája kritikusan fontos a diskrimináció, a stigmatizáció és a társadalmi kizárás elleni küzdelemben, mivel lehetővé teszi az ezek reakcióinak "természetességének" dekonstruálását és a hatalom és a kontroll kulturális kódjainak és kontrolljainak megértését. Az, hogy hogyan "osztjuk el" a gyűlöletet a társadalomban, az a társadalmi rend építészeteinek tanulmányozása.

© elibrary.at

Permanent link to this publication:

https://elibrary.at/m/articles/view/Sociológia-gyűlölete