Szociális tőke és annak megszerzése: a teória a gyakorlatoktól a közösségi jólétig

A szociális tőke egy szociológiai fogalom, amely a társadalmi hálózatokban rejlő erőforrásokat, a hitelt és kölcsönös együttműködést írja le, amelyek megkönnyítik a közös cselekvést és növelik a társadalom hatékonyságát. A pénzügyi vagy emberi tőkéhez képest nem egyéni, hanem az emberek közötti kapcsolatok struktúrájához tartozik. A Pierre Bourdieu, James Coleman és Robert Putnam munkái által indított tanulmányozása kulcsfontosságú annak megértéséhez, miért virágzanak egyes közösségek, míg mások stagnálnak.

1. A szociális tőke szerkezete és típusai.

A szociális tőke nem homogén, és több tengely mentén osztályozható:

Összekötő (bridging) vs. Összefogó (bonding) tőke (R. Putnam):

Összekötő (bridging) — az "horizontális" kapcsolatok különböző csoportok között (más kor, jövedelem, etnikum). Ezek gyenge, de széles kapcsolatok, amelyek hozzáférést biztosítanak új információkhoz, erőforrásokhoz és innovációkhoz. Példa: ismerkedés egy szakmai konferencián keresztül.

Összefogó (bonding) — az "垂直" kapcsolatok azonos csoportokon belül (család, közeli barátok, vallási közösség). Ezek erős kapcsolatok, amelyek érzelmi támogatást és szolidaritást biztosítanak a válság idején, de néha elvezetnek a csoport izolálódásához.

Növekvő (linking) tőke (M. Woolcock): Kapcsolatok a hatalommal, intézményekkel, befolyással rendelkező emberekkel és erőforrásokhoz való hozzáféréssel. Ezek az hierarchián keresztüli kapcsolatok, amelyek szükségesek az külső erőforrások és politikai befolyás mozgósításához.

A társadalom magas szintű jóléte akkor érhető el, ha ezek az három típus egyensúlyban van.

2. Mérhető előny: miért fontos a szociális tőke.

A tapasztalati kutatások közvetlen kapcsolatot mutatnak a szociális tőke és a kulcsfontosságú mutatók között:

Gazdasági fejlődés: A magas szintű hitel növeli a tranzakciós költségeket (kevesebb kell a kontrollhoz és jogi adminisztrációhoz), serkenti az investmenteket és az üzleti tevékenységet. A kutatások azt mutatják, hogy a magas szociális tőkével rendelkező régiók gyorsabban helyreállnak az gazdasági válságok után.

Egészség és hosszú élet: A híres Harvardi felnőtt fejlődési kutatás (1938 óta folytatódik) egyértelműen megmutatja, hogy a közeli kapcsolatok minősége a legfontosabb előrejelző a boldog és hosszú életű élet számára, amelyet a genetikát és az jövedelmet is megelőz. A társadalmi támogatás csökkenti a stressz szintjét (kortizol) és a depresszió kockázatát.

Ügyvezetési minőség és demokrácia: Robert Putnam klasszikus munkájában, a "Demokrácia működése" (1993) című könyvében, amelyben az olasz régiókat összehasonlította, bizonyította, hogy a délen, ahol hagyományosan fejlett a polgári bevonódás (gildek, kórusok, labdarúgóklubok), az intézmények hatékonyabban működtek, mint a délen, ahol alacsony a szociális tőke. A közös hitel (hiteles) a külső emberekhez — egy fontos indikátor.

Individuális biztonság és közösségi rugalmasság: A magas szociális tőkével rendelkező területeken alacsonyabb a bűnözés szintje (a szomszédság figyelme), és a katasztrófák esetén az emberek gyorsabban szerveződnek a kölcsönös segítségnyújtás érdekében.

Érdekes tény: Az ekonomista Paul Zak bevezette a "többoldalú beporzás" (cross-fertilization effect) fogalmát a szociális tőke terén. Megmutatta, hogy a 1970-80-as években a Sílvány-völgyben a tudósok és mérnökök közötti szoros hálózat (nemformális találkozók, bárkocsi chat, a személyzet magas mobilitása a cégek között) a kritikus tényezője volt az innovációs bővülésnek, még akkor is, ha a cégek közötti verseny formális volt.

3. Gyakorlati stratégiák a szociális tőke megszerzéséhez.

A szociális tőke megszerzése célzott tevékenység az egyén, az szervezet és a társadalom szintjén.

Individuális és helyi szinten:

"Gyenge kapcsolatok" befektetése (M. Granovetter): Szakmai események látogatása, networinking, részvétel multidiszciplináris projektekben. A gyenge kapcsolatok ereje az, hogy ezek a új társadalmi körök és információk közötti hidak.

Tagozódás egyesületekben és klubokban: Könyvklubok, sportklubok, kertészek társasága. Ez a klasszikus "edzőgép" az általános hitel és kölcsönös együttműködés generálásához (amit Putnam "sociálisizálásnak" nevezett).

Önkéntesség és proszociális viselkedés: Nélkülözeti segítség a szomszédnak, részvétel a hétvégi munkálatokban, jótékonykodás. Ezek az cselekvések kölcsönös együttműködés normáit hozzák létre és megerősítik a hírnevet.

Cigitális higiénia és az online kapcsolatok offline átalakítása: A közösségi média használata nem passzív fogyasztásra, hanem helyi találkozók, kölcsönös segítségnyújtás szervezésére (például szomszédsági csoportok, ahol segítséget kínálnak).

Szervezeti és intézményi szinten:

A nemformális kommunikációhoz ösztönző térkép tervezése: Nyitott konyhák az irodákban, közös munkaterületek, padok és parkok a lakóterületeken. Az építészet vagy megöli, vagy serkenti a társadalmi interakciókat.

A belső közösségek és kezdeményezések támogatása: Korporatív sportversenyek, érdeklődési körök, mentorprogramok.

Az átláthatóság és a döntéshozatalba való bevonás: A participatory budgeting gyakorlatok (a lakosok részvétele a helyi önkormányzat költségvetésének elosztásában), az NPO-k nyilvános jelentései növelik az intézmények hitelességét.

Makro szinten (állami politika):

A civil társadalom támogatása: Az NPO-k bejegyzési eljárásának egyszerűsítése, helyi kezdeményezések támogatása.

Az közösségi terek befektetése: Parkok, könyvtárak, közösségi központok, mint a szociális tőke "olvasztófolyamatai".

A társadalmi egyenlőtlenségek elleni küzdelem: Az túl nagy gazdasági és társadalmi egyenlőtlenség a fő ellensége az általános hitelnek, amely megsemmisíti az közös sors érzését.

Oktatási programok, amelyek célja a szociális és érzelmi készségek (empatia, kooperáció) fejlesztése már gyermekkorban.

4. Kockázatok és a szociális tőke "sötét oldala".

Fontos megjegyezni, hogy a szociális tőke használható károsra is:

Izoláció és kizárólagosság: Az összefogó tőke egy zárt csoportban (bandidák, radikális szekta) megerősítheti a csoportot a társadalom elleni cselekvésekhez.

Formálkozás nyomása: A szoros közösségekben erős a társadalmi szankciók az eltérések ellen, amelyek gátolják az innovációkat és az egyéni szabadságot.

Korrupciós hálózatok: A nemformális kapcsolatok használhatók a törvények kerülésére és a rokonok előnyben részesítése (nepotizmus)hoz.

Összegzés.

A szociális tőke megszerzése stratégiai befektetés a közösségi rugalmasság és hatékonyságba. Ez egy folyamat, amely minden szinten igényel tudatos erőfeszítést: a mindennapi döntéstől kezdve a szomszéddal való beszélgetésig, a támogató állami politikaig, amely a polgári kezdeményezéseket támogatja. Az időszaki digitális széttagolódás, az egyedüllét és az intézmények iránti hitel csökkenése korában a szociális tőke növelése nem csupán teoretikus struktúra, hanem a túlélés és a virágzás gyakorlati eszköze. Ez a társadalom " ragasztója ", amelyet nem lehet megvásárolni, hanem közös tevékenységek, kölcsönös hitel és az közös jólétbe való befektetés révén nevelni.
© elibrary.at

Permanent link to this publication: