Zaha Hadid (1950-2016), Baghdad született, gyakran a nyugati kontextusban globális, denacionalizált avantgárd építésznek tartották. Azonban művészete egy összetett és innovatív párbeszédet folytatott az arab és iszlám kultúra örökségével. Ez a párbeszéd nem közvetlen idézés volt, hanem mély dekonstrukció és újraértelmezés a tér, a geometria és az esztétikai elvek keleti alapjain keresztül a parametrikus és a modern forma filozófiájának lencséjén keresztül. A literalizmus elutasítása: nem minaretek és ívek, hanem absztrakt elvek Hadid szándékosan kerülte el a közvetlen történelmi utalásokat. Az érdeklődése nem a stílusos klisék volt, hanem az alapvető gondolatok: Az örökkévalóság és mélység ötlete. A nyugati statikus, központi kompozíció ellenállása az iszlám végtelen minta koncepciójának, amely folytatódik a látható határokon túl. Az ő építészetében ez az eltűnő horizontokban, folyékony formákban, a padló, fal és tető közötti határok hiányában fejeződik ki. A tér egy végtelen folytatódó mezőként érzékelhető, nem egy zárt szobák sorakozása. Geometria és kaligráfia. Az arab írás és a díszítés (ghirih, arabeszk) a vonal átalakításán, dinamikáján, gördülésén és fonódásán alapul. Hadid munkái háromdimenziós építészeti kaligráfia. A vonal nála nem körvonalat ír le, hanem egy erőTrajekcióvá válik, amely minden tér szervezését végzi. Példa: a Zaha Hadid Architects Beiruti lakóépülete (2019) falával, amely hatalmas, mozgásban megfagyott vonalakat emlékeztet. A fény és árnyék anyagaként. A hagyományos arab építészetben a maszrabia (részletesen faragott kerítés) és a bonyolult fényjáték misztikus, változó hangulatot teremt. Hadid ezt az elvet a bonyolult geometria szintjére viszi át. A Heydar Aliyev Központban Bakuban (2012) a fény sima fehér felületeken csúszik, folyamatosan változó árnyékokat és lángolást teremt, amely összefonódik a mecsetekben a fény végtelenességeivel. Kontextusális értelmezés: regionális projektek A kontextushoz való kapcsolat leginkább a Közel-Kelet országai számára készült projekteiben mutatkozott meg, ahol sikerült olyan építészetről létrehozni, amely egyszerre ultra-modern és gyökerezik a helyi lelkületben. Az Iszlám Civilizáció Művészeti Múzeuma Sharjahban (2013-as projekt, a halála után megvalósítva). Ez nem tipikus Hadid folyékony forma, hanem bonyolult kompozíció, amely metsző kristályos térfogatokat tartalmaz. A ZHA irodájának építészei az régiót történelmi vizsgálták és interpretálták mint "rétegzett archeológiát". Az épület egyszerre emlékeztet egy geológiai képződményre és a hagyományos barjil (szelepcsárna) absztrakt változatára, és az áttetsző felületével a maszrabia emlékeztet, de hatalmas, monumentális méretben. A Dubai-i Operaház projekt (nem valósított meg). A forma a sivatagi dűnék és vízfolyások lándszapatait inspirálta, amelyeket parametrikus algoritmusokon keresztül dolgoztak ki. Ez nem természet utánzás, hanem annak dinamikus erőinek megtestesítése — egy elv, amely mélyen gyökerezik az arab költészetben és művészetben, ahol a természet gyakran metaforikus. A Katar "Al-Wakra" stadionja a 2022-es VB számára. Ez talán a legярkitagabb és legvitataltabb példa. A stadion forma a hagyományos arab paruszhajókat — dohát — utalja, amelyeket évszázadokon keresztül használtak gyémántfogásra és kereskedelemre a Perzsa-öbölben. Hadid azonban a konkrét képet absztrakt, technológiai metaforává alakította. A tető és a fal hullámzó vonalai nem a hajó siluettjét, hanem a széllel telt paruszt dinamikáját és a víz felületén való tükröződését ábrázolják. Ez egy épület-szimbólum, amely a régió történelmét kapcsolja össze a jövőbeli ambícióival. Kritika és az identitás bonyolultsága Hadid arab motívumainak használata nem egyszerű vagy vitatlan volt. "A posztkolonialis exotizmus" vádolása. Nyugaton néhány kritikus a keleti projektekben a nyugati "keleti" estetika elvárásának utánozását látta, amelyet avantgárd formában csomagolva kínálnak a régió új politikai és gazdasági elitjének kielégítésére. A közvetlen idézet hiánya mint kihívás. A konzervatív körökben az arab világban az építészetét túl radikálisnak tartották, hiányoznak az érthető vallási vagy történelmi szimbólumok. Ő a globális avantgárd nyelvén beszélt, nem a helyi hagyomány nyelvén. A szintézis mint pozíció. Hadid egyedi pozíciót foglalt el kulturális fordítónként. A decstrukcióval és a parametrikus modellezéssel (Derrida dekonstrukciója) és a technológiával (parametrikus modellezés) az arab-islám elveket új, keveredett nyelvbe dekonstruálta. Ez egy egyenrangú párbeszéd volt, nem egy nosztalgiázás. Hagyaték: új nyelv a régió számára Hadid az arab világnak nem stílust, hanem módszert kínált. Megmutatta, hogyan lehet teljesen modern lenni, anélkül, hogy elhagyná a kulturális gyökereket, ha ezek a gyökerek egy absztrakt elveket rendszerének tekinti, nem a kanonikus formáknak. Az ő megközelítése felszabadította a regionális építészetet a múlt másolásának kötelezettsége alól. Megmutatta, hogy az iszlám művészet geometriai bonyolultsága és absztrakciója az XXI. század legmodernebb építészeti gondolkodásának alapjává válhat. Munkái egy hidat képeztek a mély kulturális emlékezet és a futurisztikus városi valóság között (a sivatag, a kaligráfia, a fény). Egy érdekes tény: Hadid londoni stúdiójában egy gyűjteményt őrzött az iszlám művészetből, különösen a XII-XIII. századi fémáruk. Lenyűgözte őket, hogy ezek az objektumok a dekoratív felület és a struktúra nem voltak elválasztva — egy elvet, amelyet az ő építészetében fejlesztett ki, ahol az héj, a szerkezet és a tér egybeolvad. Záró gondolat Zaha Hadid arab motívumai az építészetben nem dekoratív elemek, hanem genetikai kód, amelyet a digitális technológiák átszabtak. Az ő kulturális örökségéből nem képeket, hanem operációs rendszereket hozott elő: az örökkévalóság minta, a vonal dinamikája, a fény játék, az ökoszisztéma organikus kapcsolata. Ezután ezek a rendszerek egy erős számítási parametrikus tervezési eszközön keresztül kerültek át. Eredményként egy olyan építészet született, amely egyszerre otthonérzést és Bagdadban, és a kosmikus korban érzi magát. Ez nem regionális stílus, hanem globális nyelv, amelynek grammatikájában elolvasható egy egész civilizáció története. Zaha Hadid nem épített "arab építészetet"; épített olyan építést, amelyet csak az arab kultúra mély megértése és tér és forma, amelyet az arab kultúra kifejlesztett, lehetett volna. A hozzájárulása az az, hogy bizonyította, hogy az avantgárd nem szakítani a gyökerekkel, hanem a legradikálisabb és legtermékenyebb folytatása lehet.
© elibrary.at

Permanent link to this publication:

https://elibrary.at/m/articles/view/Zaha-Hadid-és-az-arab-motívumok-az-építészetben