A "Nagy Könyvek" oktatása a klasszikus nevelésben az Egyesült Államokban: filozófia, történelem, gyakorlat

A "Nagy Könyvek" program az Egyesült Államok XX. századának egyik legnagyobb hatású és legvitatottabb pedagógiai innovációja. Ez nem egyszerűen egy könyvsorozat, hanem egy átfogó oktatási filozófia, amely a nyugati civilizáció alapvető szövegeivel való közvetlen találkozás révén kíván egy intelligensen független és etikailag felelős embert formálni.

Filozófiai és történelmi gyökerek

Az ötlet a nyugati humanizmus hagyományához kötődik, de modern formáját az amerikai filozófusok, John Erskine, Mortimer Adler és Robert Maynard Hutchins munkássága adta. A 1920-as években Erskine bevezette a Columbia Egyetemen a "nagy könyvek" című előadást, ahol a hallgatók az eredeti szövegeket olvasták és vitatták Homérosztól Freudig, kikerülve a másodlagos kritikát. Az igazi laboratórium és a mozgalom szimbóluma azonban a Chicago Egyetem lett Hutchins rektor időszaka alatt (1929-1951). Hutchins, aki az amerikai oktatás szűk pragmatizmusát és korai specializációját elszomorította, Adlerrel együtt kidolgozott egy általános oktatási modellt, amely kizárólag az eredeti források olvasására és dialógikus megbeszélésére épült.

Érdekesség: Hutchins és Adler, akik nem voltak klasszikus filológusok (egyikük jogász, a másik filózófus), a "nagy könyvek"ben a "nagy gondolatokat" (Great Ideas) látták. Adler később létrehozta a monumentális "Синтопикон"-t — két kötetes jegyzéket 102 kulcsfontosságú gondolathoz (a "isten" és "oktatás"tól a "rabsághoz" és "a háborúhoz"), amelyeket az összes Great Books of the Western World sorozat kötetei (54 kötet, 1952-ben kiadva) követnek.

Célok és módszerek: A szókratikus dialógus mint magja

A program célja nem a tudás összefoglalása, hanem a kritikai gondolkodás fejlesztése, a racionális vita képessége és az emberi lét örök problémáinak megértése. A módszer egy szókratikus dialógus formájában zajló előadás, ahol a tanár nem előadóként, hanem moderátorként (тьютор), feltevő nyitott kérdéseket. A hallgatók megtanulják figyelmesen olvasni, az érvek azonosítását, saját pozíciójuk kialakítását a Pлатон, Avгустин, Макиавелли vagy Ньютон dialógusában.

Fontos példa: a előadás során egyszerre is megvitatásra kerülhet a Pлатon "állam" című művében a igazságosság definíciója, a természetes törvény Fomai Akvinsinál és Milla utilitarizmusának értelmezése. A hallgatók feladata nem az ő nézeteik megtanulása, hanem minden logikájának megértése, a különbségek azonosítása és ezek a rendszerek alkalmazása a mai etikai dilemmákhoz.

Kanon és kritika: "Ki a Nyugat? Ki a könyvek?"

A "Nagy Könyvek" kanonja történelmileg a nyugati intelligencia hagyományának alapvető szövegei köré alakult: a görög epikus és tragikus művektől kezdve a középkori filozófusok, teológusok és tudósokon át a reneszánsz és a modern kor gondolkodóinak.

Azonban a kanon a kritika tárgya lett, különösen a 1980-1990-es évek "kulturális háborúinak" idején. A programot elitizmusnak, eurocentrizmusnak, patriarchálisnak és a nők, az európai kultúráktól eltérő nemzetek és társadalmi kisebbségek hangjának kizárásának vádolták. A kritikusok híres szlogenje — "Ki a Nyugat? Ki a könyvek?" — késztette a program támogatóit, hogy átgondolják a listákat. Sok modern változatban (például a Columbia Egyetemen) a "Great Books" kurzus kiegészül vagy korrelál a globális és multikulturális szövek tanulásával, hozva létre hagyományok közötti dialógot.

A modern állapot és jelentőség

Mára a program különböző formákban létezik:

A vezető egyetemeken: mint az általános oktatás alapvető eleme (például a híres "Columbia ciklus", amely magában foglalja a "Humanitás tudományait" és a "Modern civilizációt").

A szabad művészetek kollegiumaiban: mint az oktatási terv alapja (a Szent János-kollegium Annapolisban és Santa Fében a legjobb példa, ahol az egész diplomás program, beleértve a matematikát és a természettudományokat, az eredeti források olvasására és megbeszélésére épül).

A polgári oktatásban: mint a közös kulturális alap megteremtése a széttagolt társadalomban.

Bár kritikát kapott, a program hatása hatalmas. Bizonyította, hogy a bonyolult szövegek közvetlen érintkezése egy különleges típusú intellektuális bátorságot és mélységet formál. Az információs zúgás és a klip-művelés korában a gondolkodó, lassú olvasás és a múlt nagy gondolkodóival való dialógus ideálja továbbra is releváns a felszínesség és a dogmatizmus elleni védekezés szempontjából. Így a "Nagy Könyvek" az Egyesült Államokban nem archaikus maradvány, hanem egy élő, folyamatosan átalakuló pedagógiai hagyomány, amely az emberi szabadság és felelős állampolgár fejlesztésének értékét védi.

Permanent link to this publication: