Myelünk, hogy a válság az, ami megnehezíti a dolgokat. De valójában a válság az, ami tanít. Tanít nem félteni. Vagy pontosabban — tanít félteni és haladni. A félelem a legnagyobb érzelmi erő. Paralyzál, visszavonulást okoz, védekezést keres. De a válság, amelyet fenyegetésként érzünk, valójában a legjobb edző a félelem legyőzésére. Ez állít minket egy választás elé: maradni a félelemben vagy átlépni azt.

A félelem és maszkjai

A félelem ritkán tiszta formában érkezik. Maszkot visel, mint bizonytalanságot, fáradtságot, apátiát, haragot. Amikor azt mondjuk: „Nem szeretném”, akkor valójában azt mondjuk: „Félek”. Amikor azt mondjuk: „Nincs időm”, akkor valójában azt mondjuk: „Félek, hogy nem boldogulok”. A válság leplezi le ezeket a maszkokat. Nem hagy minket bújni az ürügyek mögé. Kényszerít minket arra, hogy szembenézzünk a félelemmel. Ebben a találkozásban van egy lehetőség — nem kerülni el a félelemmel, hanem megállítani, hogy rabszolga legyen belőle.

A válság a félelem tükre

A válság tükrözi a mélyebb félelmeinket. Ha félelünk az egyedülléttől, a válság a kapcsolatokban fokozza ezt a félelmet. Ha félelünk a kudarcunktól, a válság a munkában hozza fel a félelmet a felszínre. Ez nem büntetés. Ez egy lehetőség, hogy lássuk, mi vezeti minket. Amíg a félelem elrejtőzik, titokban vezeti minket. Amikor láthatóvá válik, választani tudunk — alárendelődni neki vagy legyőzni.

Legyőzés a megértésen keresztül

A leghatékonyabb mód a félelem legyőzésére az, hogy megállítjuk a harcot vele. A harc csak erősíti a félelmet. Az elfogadás viszont gyengíti azt. Amikor azt mondjuk: „Igen, félek. De ez nem fog megállítani”, elvesztjük a félelem hatalmát. A válság lehetőséget ad arra, hogy gyakoroljuk ezt az elfogadást. Nem mondjuk: „Nem félek”.mondjuk: „Félek, de cselekszem”. Ez a bátorság. Nem a félelem hiánya, hanem a félelemmel szembeni cselekvés.

Az „egy lépés” technika

A félelem gyakran láthatatlanul nagynak tűnik, amikor az egész helyzetet nézzük. De ha felosztjuk kisebb lépésekbe, a félelem kezelhetővé válik. A válságban nem tudunk mindent egyszerre megoldani. De egy kicsi lépést megtehetünk. Hívni, írni, kilépni otthonról. Minden kicsi lépés győzelem a félelem felett. Ez mutatja, hogy mozogni tudunk, még akkor is, ha belül remegünk. És ez a mozgás létrehozza az inerciát.

A félelem átalakítása erőforrássá

Az adrenalin, amelyet a félelemmel érzünk, ugyanaz az energia, amelyre a cselekvéshez szükséges. A félelem nem gyengeség, hanem tüzelőanyag. A válságban tanulunk átirányítani ezt az energiát. Nem állunk meg, hanem rúgunk. Ez nem mindig sikerül azonnal, de a tapasztalat hozza. Azok, akik átélték a válságot, gyakran mondják: „Félek, de ez a félelem meggyorsította a cselekvésemet, élesítette, pontosabbá tette”.

Példák az életből

Az a személy, aki elvesztette a munkáját, félel, hogy soha nem talál újat. De ez a félelem arra készteti, hogy frissítse a önéletrajzát, tanuljon új nyelvet, bővítse a kapcsolatokat. Végül jobbat talál, mint korábban. Az a személy, aki átélt egy válást, félel az egyedülléttől. De ez a félelem arra készteti, hogy elkezdenek tanfolyamokra járni, új barátokat találni, újra megnyitni magát. A válság nem hagy minket maradni a kényelmi övezetben. Kivezeti minket a növekedési övezetbe.

A halál félelme mint az összes félelem alapja

Végül, minden félelem a halál félelméhez vezet — félelem a kontroll elvesztéséről, a ismeretlenségéről, a fájdalomról. A válság emlékeztet minket a végesre. Ez rettenetes, de ez is felszabadít. Amikor elfogadjuk, hogy halandók vagyunk, megállítjuk a kisebb kudarcok félelmét. Kezdjük értékelni az időt, kockáztatni, teljesebben élni. A válság emlékeztető: az élet rövid, és a félelem — az élet pazarlása.

Hogyan változtatja meg a válság a jövőhöz való hozzáállást

A válság előtt gyakran élünk egy ilлюзzióban, hogy a jövő előrejelzhető. A válság megdönti ezt az ilлюзziót. Megértjük, hogy a jövő nem előrejelzhető. Ez rettenetes, de ez is felszabadít. Ha a jövő nem előrejelzhető, akkor nincs „megfelelő” választás. Van egy választás, amit most hozunk. És bátran hozhatjuk meg.

Összegzés

A válság nem az félelem ellensége. Az tanítója. Tanít minket nem kerülni el a félelemmel, hanem használni. Nem tagadni, hanem elfogadni. Nem állni meg, hanem mozogni. Azok, akik átélték a válságot, megszűntek félni az élettől. Tudják, hogy a félelem normális. De tudják azt is, hogy a félelem nem szabad uralni őket. A válság ad nekünk ezt az élményt. És ez értékes.

Permanent link to this publication: