Remény. Mi az? Érzés? Életérzés? Megnyugtató illúzió? Vagy valami ennél nagyobb? A filozófia és a vallás a reményt nem gyengeségként, hanem ontológiai erőként jeleníti meg. Az erő, amely strukturálja az időt, jelentést ad a szenvedésnek és lehetővé teszi az emberek számára, hogy haladjanak tovább, amikor az ész azt mondja "állj meg". Lehet-e objektív valóságnak tekinteni a reményt? Igen, ha megértjük mint a lét alapvető tulajdonságát, amely a jövő felé irányul.

Remény mint létezés feltétele

A remény nem üres területen jelenik meg. Ott van, ahol van az idő és az ész. Az állat nem reménykedik — csak vár. Az ember reménykedik, mert tudja a saját végességét és arról, hogy a jövő nem előrejelzett. A remény az nemelközítetlenséghez való hozzáállás módja. Nem garantálja az eredményt, de létrehoz egy cselekvési teret. without remény az ember nem tud kiugrani otthonról, nem tud felkelni reggel. A remény a szándék tüze. Ebben a senszusban olyan objektív, mint a gravitáció. Nem látjuk, de érjük az ő hatását.

Remény a filozófiában: az ókortól a kortársakig

Az ókori görögök számára a remény ambivalens volt. A Pandóra dobozának mitológiájában a remény marad a doboz alján, amikor már minden baj kiszabadult. Ez nem optimizmus, hanem emlékeztető: még a legkevésbé reménytelen helyzetben is marad az utolsó támasz. Platón a reményt "éber álomnak" tekintette. A sztoikusok számára a remény fölösleges volt — ők inkább a nyugodt elfogadást preferálták. De a kereszténység emelte a reményt a jóság szintjére. Apostol Pál a hit és a szeretet mellett helyezi el a reményt. A XX. század filozófusai (Bloch, Marcel, Levinas) visszatérnek a reményre mint kategorikusként, amely meghatározza az emberi létet. A remény nem a valóság elkerülése, hanem annak átalakítása.

Remény objektivitása

Hogyan lehet objektív az, ami a fejben él? A remény objektív nem mint fizikai objektum, hanem mint az emberi tapasztalat struktúrája. Létezik abban, hogyan építik be a terveket, hogyan viszonyulnak a múltjukhoz és a jövőjükhez. A remény be van ágyazva a nyelvbe, a kultúrába, a társadalmi intézményekbe. A forradalmak, a tudományos felfedezések, a gyermekek születése mind azok nélkül lehetetlenek, amelyek a remény nélkül. A következményei valósak. Ezért a remény is valós.

Religiós nézet: remény mint ajándék

A vallási hagyományokban a remény gyakran ajándéknak tekintik. A kereszténységben a remény a feltámadás és a megmentés hitével van összekapcsolva. Ez nem egyszerűen az a hit, hogy minden jól lesz. Ez a hit, hogy van egy olyan jelentés, amely meghaladja a halált. A remény a transzcendenssel való kapcsolat fenntartásának módja. A buddhizmusban a remény is van - de a szenvedés megszüntetésének módja. Az iszlám a mohamedek istenének kegyelmére támaszkodik. Minden esetben a remény összekapcsolja a földi és az égi világot. Nem vonja vissza a szenvedést, hanem ad erőt annak átvészeléséhez.

Remény és cselekvés

A remény nem passzív várakozás. Ez egy aktív hozzáállás. Az, aki reménykedik, nem ül egyszerűen. Cselekszik a remény irányába. Ezért a remény fontos az etikában: ha nem reménykedünk a legjobbban, miért tennénk jó dolgokat? A remény a társadalmi változások motorja. Without remény nem lenne a jogokért, a igazságosságért, a békéért folytatott küzdelem. A remény a rossz elfogadásának elutasítása.

Remény mint objektív valóság a 21. században

Az ökológiai krízisek, a háborúk és az ismeretlenség a normává vált világában a remény új hangot nyert. Nem tudjuk, milyen lesz a jövő. De választhatunk reményt - nem mint megnyugtatást, hanem mint módszert. Mert without remény nem keresnénk megoldásokat. A remény nem érzés. Ez az élet iránti akarat. Ebben a senszusban marad az egyik legobjektívebb valóság, amely rendelkezésünkre áll.

Permanent link to this publication: