Elfogadás és új élet építése. Ez nem egy cselekvés. Ez két mozdulat: először elengedni, majd elfoglalni. Először megállni azzal, hogy küzdünk azzal, ami van. Ezután kezdeni létrehozni azt, ami lesz. De közöttük egy szakadék van. Egy szakadék, ahol az ember elveszíti a megszokott talajt. Ebben a cikkben ezen az úton haladunk: a megtagadásból az elfogadásba, az elfogadásból a cselekvésbe, a cselekvésből az új életbe.

Mi az elfogadás?

Az elfogadás gyakran összetévesztik a megszokottal. Azonban az elfogadás nem gyengeség. Az elfogadás bátorságot igényel, hogy igazán szembenézzünk a valósággal. Amikor azt mondjuk "elfogadom", nem azt mondjuk, hogy "ezt szeretem". Azt mondjuk: "Nem pazarolok energiát a valósággal való küzdésre". Az elfogadás tiszta gondolkodás. Az illúziók elutasítása. Csak akkor kezdhetünk valamit a helyzettel, ha elfogadjuk, hogy ilyen. Amíg megtagadunk, felfagyunk. Az elfogadás az első lépés a szabadság felé.

Miért nem fogadjuk el?

Nem fogadjuk el, mert félni. Félünk, hogy ha elismerjük a veszteséget, végleges lesz. Félünk, hogy ha elismerjük a hibát, gyengék leszünk. Félünk, hogy ha elismerjük, hogy a világ nem igazságos, elveszítjük a jelentést. A megtagadás védelem. De egy olyan védelem, amely már nem működik. A megtagadás nem változtatja meg a valóságot. Csak késlelteti a fájdalmat. Az elodítva maradt fájdalom krónikus lesz. Az elfogadás nem fájdalommentesség. Az fájdalom elfogadása, hogy a fájdalom ne legyen a fő.

Hogyan fogadjuk el, amit nem változtathatunk meg?

Van olyan dolog, amit nem változtathatunk meg. Közeli hozzátartozó halála, gyógyíthatatlan betegség, szakítás, múlt. Elfogadni ezt azt jelenti, hogy megállítjuk a "miért?" kérdést és elkezdjük kérdezni "mi következik?". Technikája: engedélyezd magadnak a gyászolást. Adj magadnak időt. Engedélyezd magadnak, hogy dühös legyél. De ezt követően tedd fel a kérdést: "Mit tehetek a maradékkal?". Az elfogadás nem azt jelenti, hogy boldogok kell lenned. Az azt jelenti, hogy megállítod a széllel való küzdést és kezdeni keresni a szélvédőt.

Elköteleződés az elfogadásból a cselekvésbe

Az elfogadás nem a vége. Az indulás. Amikor elfogadtad a valóságot, elkezdődik a építés. Az új élet nem jön létre semmiből. Az épül azokra a dolgokra, amelyek maradtak. Az erőforrásokból, amelyek rendelkezésre állnak. Az kapcsolatokból, amelyek megmaradtak. Az ismeretekből, amelyeket megszereztél. Az új élet építése időt, türelmet és bátorságot igényel. De egy kicsi lépésből kezdődik. Valamit tenni, ami közelebb visz a újhoz. Akkor is, ha ez a lépés értelmetlennek tűnik.

Új jelentés létrehozása

A régi élet az régi jelentéseken támaszkodott. Az új élet új jelentéseket igényel. Lehet, hogy elvesztettél munkát, kapcsolatot, egészséget. De nem vesztettél el az új jelentés létrehozásának képességét. Ez az emberi kiváltság. Kérdezd meg magadtól: "Mi fontos most nekem? Mit tehetek, hogy ez a nap fontos legyen?". A jelentés nem készül előre. Az folyamatosban létrehozódik. Mások gondoskodásán keresztül, a kreativitáson keresztül, a szépség keresésén keresztül. Akkor is, ha romokban vagy, megtalálhatsz helyet a kertnek.

Az út akadályai

Az új élet félelmetes. Ismeretlen. Kezdeni építeni, majd megállni. Ez normális. Fontos megérteni, hogy a félelem nem az a jelzés, hogy nem kell tovább menni. A félelem az a jelzés, hogy oda tartasz, ahol van növekedés. Egyéb akadályok: a saját magunkon való sajnálkozás szokása, a bűntudat félelme, a saját erőforrásokba vetett hit hiánya. Ezek legyőzéséhez támogatásra van szükség. Barátok, terapeuta, közösség. Ne építsd az új életet egyedül. Engedélyezd mások jelenlétét.

Aidő mint szövetséges

Az új élet nem épül egy nap alatt. Ez egy folyamat. Néha lassan halad. Képzeld el, hogy semmi sem változik. De változások történnek egy olyan szinten, amely nem látható azonnal. Ahogy a fa növekszik. Ne adjad fel. Adj magadnak időt. Engedélyezd magadnak, hogy hibázolj. Engedélyezd magadnak, hogy visszavonulj. A legfontosabb, hogy folytasd. Akkor is, ha a lépések kicsik. Akkor is, ha körben jársz. Valamikor észreveszed: már nem ott vagy, ahol egy évvel ezelőtt voltál.

Az új élet nem a régi elfelejtése

Az új élet építése közben nem írjuk ki a régit. Ez volt részünk. Megköszönhetjük neki, ami adott. Az, ami értékes volt. Idézetek, szokások, azok a emberek, akik megmaradtak. Az új élet nem szakadás, hanem transzformáció. Nem válnak másokká. Válnak önmagukká. Tökéletesebbé. Szabadabbá. Mert elfogadtuk mindazt, ami múlt, és azt, ami érkezik.

Az elfogadás és az új élet építése nem lineáris út. Ez spirál. Visszatérni fogsz azonos témákhoz, de mindig új szinten. Legyél türelmes magaddal. Hidd el, hogy a porból is ki lehet nőni virágot. És emlékezz: nem vagy egyedül. Több ezer ember jár ezen az úton. És te is el fogsz menni.

Permanent link to this publication: