Szorongás és félelem a jövővel szemben – mintha árnyék, amely mindig melletted van. Lehet könnyű, szinte láthatatlan, de lehet, hogy elborít, elveszik az erődet és a tettvágyat. A jövő félelmet kelt a nemismeretességtől. Nem tudjuk, mi lesz a munkával, egészséggel, szeretteinkkel, a világgal. Félünk, hogy nem lesz időnk, hibát követhetünk el, veszteséget szenvedhetünk. Ez a félelem nem született hibája, hanem a psichikánk része, amely véd minket a veszélyektől. De amikor uralja az életet, elkezdi rombolni azt. Hogyan lehet vele szembenézni?

Miért félünk a jövőtől

A szorongás az ismeretlenségre adott reakció. Az agyunk nem szeret ráncosodni, megpróbálja kitölteni őket, de gyakran negatív szcenáriókkal. Ez egy evolúciós mechanizmus: „jobb megelőzni, mint figyelmen kívül hagyni a veszélyt”. A modern világ veszélyei megváltoztak: helyett a sabertooth tigerek – felmondások, vizsgák, hitelek, egyedüllét. De a mechanizmus ugyanaz maradt. Nem tudjuk megjósolni a jövőt, de megálmodhatjuk, és gyakran a legrosszabbra. Hozzájárul hozzá a hírek hatása, amelyek tele vannak katasztrófákkal. Nem veszünk észre, hogy például a életminőség nő, a bűnözés csökken, a vakcinák működnek. Fókuszálunk a kockázatokra. Ezért alakul ki a krónikus szorongás – állapot, amikor a félelem a mindennapok hátterét képezi.

Hogyan veszélyes a krónikus szorongás

Amikor a szorongás folyamatos, már nem hasznos. Nem mozgósít, hanem megparalyizál. Nem tudunk döntéseket hozni, mert félniük a következményektől. Elhalasztjuk a dolgokat, mert „minden egyébre rossz”. Elveszítjük az alvást, az étvágyat, a boldogságot. Fizikailag a szorongás tünetei a izomfeszültség, az acélcsökkentett szívverés, a fejfájás. Pszichológiai szempontból a tehetetlenség és a pesszimizmus. Az ember elkerüli minden nemismeretességet, így minden lehetőséget a fejlődéshez. A szorongás nem enged tervet készíteni, munkát cserélni, kapcsolatba lépni, utazni. Ez szűkíti a világot egy kicsi biztonságos cellába. Ezért kell vele szembenézni – nem azért, hogy eltűnjön, hanem hogy ne irányítsa minket.

Mit tehetünk most

A legfontosabb és legfontosabb – különböztesd meg a tényeket a képzelődéstől. Írj egy papírra: mi az, ami teket szorongat? Félhetsz munkát veszíteni? Jó. Milyen valós okok vannak rá? Vagy csak a félelem? Ha van ok, mit tehetünk? Frissítsd a önéletrajzod, kezdj el keresni állásokat, fejleszd a szakmai készségeidet. Ha nincs ok, akkor a szellemben vagy. Másodszor – korlátozd a szorongás időtartamát. Adj 15 percet egy napra, amikor szabadon szoronghatsz. Az összes többi időben, amikor szorongó gondolat merül fel, mondd el magadnak: „Ez a gondolatot a megfelelő időben foglalkozom vele”. Harmadszor – fordítsd a figyelmed a testedre. A szorongás a feszültségben él. Végezz lélegző gyakorlatot: mély levegővétel 4 számban, tartás 2 számban, lassú kilégzés 6 számban. Ez csökkenti a kortizol szintet. Negyedszer – kezdj el cselekedni, még akkor is, ha retteg. Kisebb lépésekben. Végezd el az egyik dolgot, amit a félelem miatt elhalasztottál. Ötödik – ne nézd a híreket lefekvés előtt. Ez a szorongás tápláléka. Hatodik – beszélj valakivel. Nem vagy egyedül a félelmeiddel. Az beszélgetés csökkenti a súlyosságát.

Hosszú távú stratégia: a beállításokkal való munka

A jövővel szembeni szorongás gyakran gyökerezik az elvételekben: „a világ veszélyes”, „nem fogok megfelelően kezelni”, „minden előrejelzhetőnek kell lennie”. Ezek az elvételek gyermekkorban alakulnak ki és erősödnek a stresszes helyzetekben. Ahhoz, hogy megváltoztassuk őket, szükséged van egy pszichológusra (például kognitív viselkedési terápia). De elkezdened önmagadtól is. Írj egy hálás naplókat: minden nap írd le három olyan dolgot, ami jól ment. Ez áthelyezi a fókuszodat a veszélyekről a lehetőségekre. Tanulmányozd a statisztikákat: a világ javul, nem romlik. Olvasd el azokat az emberek történeteit, akik átvészeltek kríziseket. Ezek bizonyítják, hogy a legnehezebb időszakok után is jön a fény. És legfontosabb – vedd észre, hogy a nemismeretlenség nem egy hiba, hanem egy funkció az életben. Ez az, ami élővé teszi. Helyett, hogy félni az ismeretlenségtől, próbáld meg úgy kezelni, mint egy kalandot. Mi van, ha holnap valami csodálatos történik? Nem tudod, mi fog történni, de lehet, hogy valami jó is lehet.

A jövő nem írva van. Nem egy elkerülhetetlen veszély. Egy választási mező. Igen, ott vannak a kockázatok, de vannak remények, lehetőségek, emberek, akik támogatnak minket. A szorongás nem fog teljesen eltűnni, és ez normális. Lehet, hogy csak egy csendes hang, és nem egy kiáltás. Ekkor leszünk elég erősek, hogy halljuk nemcsak a hangját, hanem a hiteles hangot is magunkban.

Permanent link to this publication: