Mióta gyerekkorunkból tanítjuk a szabályokat: mondd meg a köszönöm, mosolyogj a vendégeknek, ne szakítsd meg az idősebbeket. Az etikett egy rítusrendszer, amely simítja a társadalmi szőrzeteket. De mi van, ha az etikett konfliktusa van az őszinteséggel? Kell-e hálásnak lenni egy nem kívánt ajándékért? Kell-e mosolyogni annak a személynek, aki nem tetszik nekünk? Hová esik a határ a udvariasság és az arcukra húzás között? Az őszinteség és az etikett közötti konfliktus egy örök dilemmája.

Az etikett mint társadalmi olaj

Az etikett valójában egy biztonsági szelep. Lehetővé teszi, hogy emberekkel kölcsönhatunk, anélkül, hogy minden apróságnál konfliktusba kerülnénk. Ha mindenki csak azt mondja, amit gondol, a világ egy folyamatos csatává válna. «Hogyan vagy?」a sztenderd kérdés, amelyre ritkán várnak őszinte választ a combfájdalomról vagy a válásról. Az etikett formula lehetővé teszi az üdvözlési rítusok cseréjét és a továbbiakban történő haladást. Ezért az etikett nem az őszinteség ellensége, hanem kontextusa. De a probléma akkor kezdődik, amikor a rítus helyettesíti a tartalmat.

Miért konfliktus az őszinteség és az etikett között

A konfliktus akkor merül fel, amikor a szabályok egyetlen dologot követelnek, míg az érzések egy másikat. Példa: meglátogattál egy helyet, ahol undort okozó ételeket szolgálnak fel. Az etikett elkötelezi az üdvözlést, az őszinteség pedig csendben maradni vagy igazat mondani. Vagy: a főnök adott neked egy gagyi tárgyat. Az etikett: «köszönöm, nagyon tetszik». Az őszinteség: «eltávolítsd ezt a szemetet». Egy másik példa: egy kolléga mesél egy olyan hosszú történetet, amit már száztöbször hallottál. Az etikett: mosolyogva hallgatózni. Az őszinteség: mondani, hogy elég volt. Az, aki mindig az őszinteséget választja, durvának tűnik. Az, aki mindig az etikettet választja, arcukra húzásnak.

A «udvarias hazugság»: előnyök és hátrányok

Az etikett hívei szerint az udvarias hazugság szükséges, hogy mások érzéseit ne sebesítsük. A nagymamának, aki egy szörnyű pulóvert varrt, jobban mondani: «köszönöm, nagyon meleg», mint «te csak tréfálsz?». A barátnak, aki rosszul vágta le a haját, ne mondjunk «horribilis», inkább tartsuk a szánkat vagy találjunk valami pozitív dolgot. Ez a hazugság az empátia kifejezése. Az ellenségek szerint a hazugság megsemmisíti a bizalmat. Ha mindig dicsérsz, a komplimented semmit sem ér. Végül, az udvarias hazugság egy nem tiszteletlenség formája: úgy gondolod, hogy a beszélgetőtársad túl gyenge ahhoz, hogy hallja a igazságot.

Az őszinteség különböző kultúrákban

Németországban és Hollandiában a közvetlenség normális. A «nem, ez nem tetszik» nem durvaság, hanem őszinteség. Japánban pedig még a «nem» is úgy van kifejezve, hogy ne sérelmezze: «ez nehezen megy». Oroszországban az őszinteség és az etikett közötti egyensúly bonyolult: egyoldalról értékelik a «igazságot-matka»-t, másoldalról a szigorúságot elítélik. Nálunk gyakran mondják: «jobb a keserű igazság, mint a csokoládé hazugság». De a gyakorlatban sokan választják a hazugságot, hogy ne rombolják meg az kapcsolatokat. A kulturális kontextus határozza meg, hogy mennyire lehet őszinte.

Hogyan tarthatjuk fenn az őszinteséget, anélkül, hogy megsértjük az etikettet

Kifejezhetjük az igazi érzéseket, de az etikett csomagolásában. Inkább mondj: «szerintem, lehetett volna jobb», helyett «ez borzalmas». Helyett «te nem vagy helyes» mondj: «ezt másképpen látom». Helyett «minden egyben érdekel» mondj: «később térjünk vissza ehhez». A «mijus» technika: «gyengélkedem», nem «te megbántalmaztál». A kompliment anélkül, hogy hazudnál: «nagyszerű a szemed» — igaz, még ha nem is tetszik a frizurád. A legfontosabb, hogy ne hazudj, hanem válaszd ki azokat a dolgokat, amelyek tényleg őszinték neked. Ha nincs őszinte téma, jobb csendben maradni.

Az etikett és az őszinteség a családban és a szerelemben

A közelebbi kapcsolatokban az etikett gyakran háttérbe kerül. Megmondjuk: «zárj be a ajtót» anélkül, hogy «kérlek», kifejezzük a csalódottságunkat anélkül, hogy bántalmaznánk. Ez normális — a családban a bizalom szintje magasabb, és a szabályok szabadabbak lehetnek. De az etikett teljes elhanyagolása rombolja az kapcsolatokat. A szerelemben is fontos, hogy néha mondd el a «köszönöm» és «bocsánat»-ot. Az őszinteség nélkül az etikett durvasággá válik, az etikett nélkül az őszinteség elidegenedéssé. Az arany középutas: udvarias lenni, de ne rejtsd el az igazi érzéseidet a rítusok mögött.

Miután az etikett fontosabb az őszinteségnél (és fordítva)

Az etikett fontosabb: hivatalos eseményeken, idegenekkel való kapcsolatban, gyászünnepségeken, olyan helyzetekben, ahol az őszinte beszéd sértést okozhat (például mondd el a betegnek, hogy rosszul néz ki). Az őszinteség fontosabb: közelgő barátságban, súlyos problémák megbeszélésekor, amikor a hazugság katasztrófához vezethet (például elrejteni az infektációt vagy a betegséget). Az egyéb esetekben működik a egyensúly.

Hogyan neveljünk egy gyermekben az őszinteség és az etikett egyensúlyát

Ne tanítsd a gyermeket, hogy hazudjon. Ne kényszerítsd, hogy «köszönöm»-et mondjon szájával. Magyarázd el, hogy az érzései fontosak, de van módja kifejezni őket, anélkül, hogy másokat sértene. Játssz játékokat: «hogyan mondhatjuk el az igazságot udvariasan?». Dicsérd a gyermeket, amikor megtalálja a jó szavakat a kritikához. És ami a legfontosabb: legyél példa: ne hazudj az udvarias hazugság miatt, de se ne legyél durva. A gyermekek érzékenyek a hazugságra. Ha látják, hogy az anyja mosolyog a nagynénire, de mögöttesben megsérti, megtanulják, hogy az udvariasség a hazugság.

Az őszinteség és az etikett nem ellenségek. Két szárnya. Csak együtt repülhetnek. Ne áldozz egyiket a másik kedvéért. Legyél udvarias, de maradj önmagad.

Permanent link to this publication: