A háziállatokhoz való viszony a Britanniában: a kommodifikációtól a családtagokig

Bevezetés: az állatok társadalmi-kulturális jelenségként

A háziállatokhoz való viszony (companion animals) a Britanniában egy összetett jogi, gazdasági, társadalmi és érzelmi gyakorlatok összessége, amelyet a viktoriánus morális, az urbanizáció és a modern humanizációs trendek alakítottak ki. Ez nem csupán személyes kötődés kérdése, hanem egy institutionalizált rendszer, ahol az állatok egyedi köztes pozíciót foglalnak el az ingatlan és a különleges jogokkal és társadalmi státusszal rendelkező személyek között. A jelenség tudományos elemzése multidiszciplináris megközelítést igényel, amely magában foglalja az történelmet, a szociológiát, az antropológiát és a jogtudományt.

Történelmi gyökerek: a viktoriánus forradalom az állatokhoz való viszonyban

A modern viszony az 1800-as években kezdődött, amikor Nagy-Britannia elindult az állatok védelme terén.

Religió-morális diskurzus: A púriánus önzetlenségi és a Просветительские концепции érzékenysége hatására a állatokkal való kegyetlenség már morális bűnnek kezdett tűnni, amely veszélyezteti az társadalmi alapokat.

Jogi kezdeményezések: 1822-ben elfogadták a «Marti Act»-ot — az első olyan törvény, amely a nagyállatokkal való kegyetlenséget kriminalizálta. 1824-ben alapították a «Royal Society for the Prevention of Cruelty to Animals»-ot (RSPCA) — a legrégebbi és legnagyobb ilyen típusú jótékonysági szervezet. Ezek a lépések legitimizálták az ötletet, hogy az állatok a közösségi, nem pedig csak a magán gondoskodás tárgyai.

A tartás kultúrájának kialakulása: A viktoriánus kor, amely a családi otthon kultuszát és a szentimentális érzést erősítette, hozzájárult az állatok otthoni térbe való integrálódásához. A kutyák és macskák a tiszteletlenség, a morális jellem és az érzelmi kényelem szimbólumává váltak a család számára.

A modern jogi és társadalmi infrastruktúra

A brit jog elismeri az állatokat «érzékeny lényeknek» (sentient beings), ami különleges kötelezettségeket ró a tulajdonosokra.

Az Állatok jóléte Act 2006: Az alapja a «Öt szabadság» (Five Freedoms) konceptus, amelyet a mezőgazdaságból vett át, de az összes tulajdonos számára etikai standardt képez: 1) Szabadság a éhség és szomjúság alól; 2) Szabadság a diszkomfort alól; 3) Szabadság a fájdalom, sérülés és betegség alól; 4) Szabadság a természetes viselkedés alól; 5) Szabadság a félelem és stressz alól. Az ezek megsértése bűncselekménynek minősülhet.

A gazdasági szektor: A háziállatok termékei és szolgáltatásai ipara milliárdok fontot ér. Ez nemcsak a takarmány és a állatorvosi ellátás, hanem az biztosítás, a kutyakorrekció szakemberek (Clinical Animal Behaviourists), a fodrászsalonok, az állatokat befogadó szállodák (boarding kennels/catteries), kávézók és éttermek, amelyek megengedik a háziállatok látogatását. Az állat jelentős gazdasági szereplő.

A társadalmi emelkedés és az identitás: A nemesi állatok, különösen a meghatározott fajtájú kutyák (labrador, corgi, cocker spaniel), történelmileg a társadalmi státusz jelzői voltak. Ma a háziállat inkább az identitás tulajdonosának projektuma és a szociális integráció eszköze (megismerkedés a sétálás közben, a parkok látogatása).

Paradoxonok és ellentmondások

A látszólagos általános megszeretettség mögött rejtőzik rendszeres problémák és etikai dilemmák.

Antropomorfizáció és túlzott gondoskodás: Az állatokhoz való viszony a «puha gyerekekhez» mintájára a túlevés, a túl sok gondoskodásból fakadó stressz, valamint a veleszületett patológiákkal rendelkező fajták iránti kereslet (brachycephalicus fajták kutyák és macskák), amelyek életük folyamán szenvedéseket tapasztalnak.

A bányászott állatok krízise és a felelőtlen tenyésztés: Bár a jól fejlett menedékhelyek (például a Battersea Dogs & Cats Home) léteznek, a probléma továbbra is fennáll. A jogszabályok küzdenek a nemleges tenyészetekkel (puppy farms), de a kereslet támogatja azok fennmaradását.

Klasszisbeli különbségek: A kutatások szerint az állatok birtoklása és a minőségi állatorvosi ellátáshoz való hozzáférés a jövedelmi szinttel korrelál. A problémás területeken magasabb az eutanázia szintje az gazdasági okokból.

Az állatok «jogai» és az ökológia közötti konfliktus: A szabadon sétáló házi macskák veszélyeztetik a biodiverzitást, évente milliók állatokat ölnek meg, ami közösségi vitákat eredményez azok szabadon tartásának korlátozása terén.

Érdekességek és példák

Nemzeti identitás: A welsh corgi pembroke fajta szorosan összekapcsolódik a királyi családdal és része az ország nemzeti imidzsének. A királyi corgik halála rendszeresen jelentős központi eseményként került a média figyelmébe.

A világ első törvénye a kegyetlenség ellen: Az említett 1822-es «Marti Act» az ír politikus Richard Martin, a «Human Dick» lobbizása eredményeként született, aki személyesen üldözte a megsértőket és demonstrációs tárgyalásokat szervezett.

Az állatok számára nyújtott pszichológiai szolgáltatások: Nagy-Britanniában széles körben jelen vannak a hitelesített állatviselkedési korrekció szakemberek (Clinical Animal Behaviourists), whose work is accredited by veterinary associations, highlighting the scientific approach to well-being.

A «dog-friendly» mint normál: Allatok engedélyezett a pubokban, néhány üzletben (John Lewis, néhány Marks & Spencer áruház), valamint sok nyilvános történelmi helyiségben (például az English Heritage által kezelt kastélyokban). Léteznek még speciális útmutatók a «kutyabarát» helyekről.

A gyász és a memória: Széles körben elterjedt a gyakorlat, hogy az állatok eltemetése, a sírjai létrehozása és a síremlékek állítása. A háziállatok temetői (például a Hyde Park Pet Cemetery Londonban) történelmi és kulturális helyek.

Záró gondolatok

A háziállatokhoz való viszony a Britanniában egy fejlett társadalmi-kulturális rendszer, ahol az érzelmi kötődés egy erős jogi és kereskedelmi infrastruktúra mögött áll. Az állat itt nem csupán tulajdon, hanem a közösségi szerződés jogi bérce, amely jóléte az egész társadalom egészségének jelzője.

Ez a viszony azonban nem mentes belső feszültségektől: a szentimentálisság és a felelősség között, az állatok «jogai» és a vadon élő állatok jogai között, a «luxus» szolgáltatások elérhetősége és a háziállatok nélküliség alapvető problémáinak megoldása között. A rendszer jövője valószínűleg a további dekommodifikációval fog összefüggni: a nem etikus tenyésztés elleni jogszabályok erősítése, a menedékhelyekből történő örökbe vétel előmozdítása és a biológiai, nemcsak antropomorf igényeik mélyebb megértése. Végül, a brit modell azt mutatja, hogy az állatokhoz való viszony az nem magánügy, hanem a nemzet etikai és kulturális értékeinek történelmi fejlődésének tükre. A háziállat a brit házban nem csupán állat, hanem a bonyolult társadalmi színpad résztvevője, ahol a gondoskodás, a kontroll, a státusz és az érzelmi kapcsolatok keresése játszik szerepet a modern urbanizált világban.

Permanent link to this publication: