Elégancia és öncsaltás. Előszörre szinonimák. De közöttük egy szakadék van. Egészséges öncsaltás — az önbizalom érzése, az önmagad iránti tisztelet mások megsértése nélkül. Az öncsaltás az körülvélők iránti gyalázat, a saját fölényben való meggyőződés. Az egyik felvirrad, a másik rombol. Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hol van a határ, miért szenvednek a magabiztos emberek és hogyan lehet megkülönböztetni az öncsaltást az önbizalomtól.

Mi az öncsaltás

Az öncsaltás sokféle lehet. Van olyan, hogy „csodálom a fiúmat” — másak sikerei iránti öröm. Van olyan, hogy „csodálom a munkám” — elégedettség a saját munkája eredményeiből. Van olyan, hogy „egészséges öncsaltás” — megfelelő önértékelés, ismerete a saját erősségeiről. Ilyen öncsaltás nem zavarja, hogy észrevegye mások sikereit és elismerje a saját hibáit. Ez ad stabilitást: nem veri ki a lábad alól a kritika, de nem emelkedel is fel. A pszichológusok ezt „self-esteem”-nek nevezik a narcissizmus ellenében. Az öncsaltás egy belső gerinc, amely nem igényel folyamatos külső támogatást.

Mi az öncsaltás

Az öncsaltás egy védelmi maszka. Általa gyakran rejtőzik a gyenge önértékelés, a kirejtőzés félelme, az bizonytalanság. Az öncsaltó ember folyamatosan összehasonlítja magát másokkal és keres okot magasztalni magát. Az ő kedvenc mondatai: „ez túl egyszerű nekem”, „ezt nem értheted meg”, „nem kell a segítséged”. Az öncsaltás elűzi az embereket, rombolja az kapcsolatokat, gátolja a karriert. Ezen kívül az öncsaltó ember gyakran nem veszi észre a maga viselkedését vagy azt normálisnak tartja.

A viselkedés közötti különbségek

Az öncsaltó ember: meghallja a beszélgetőt, nem zavarja meg. Megismeri, hogy nem tudja az választ. Tiszteletben tartja a másik véleményét, még ha nem is értenek egyet. Nem hazudik. Elfogadja a dicséreteket méltóan. Az öncsaltó: zavarja meg, elhanyagolja (“ez mind csak bolondság”), nem hallgat, várja a sorát beszélni. Hazudik kapcsolatokról, pénzről, intelligenciáról. Nem viseli a kritikát — azonnal áttér a támadásra. A dicséreteket mint természetes dolgot fogadja el (“hát, én egy zseni vagyok” ). Az asztalnál megbeszélheti az eltűnteket, megalázhatja az oltalmazókat. Ez a viselkedés kinyilvánítja őt.

Az öncsaltás okai

Honnan származik az öncsaltás? Gyakran a gyermekkorból. A gyermeket vagy túl sokat dicsérték, hogy „特別” és „jobb másoknál”. Vagy, ellenkezőleg, megsértették, és egy védekező burkot hozott létre a fölény érdekében, hogy ne érje a fájdalom. A második lehetőség — egy fontos felnőtt példájának utánozása (például egy szigorú apától). A harmadik — a bántalmazás védelmi reakciója az iskolában: „nem vagyok rosszabb nálad, én vagyok jobb”. Az öncsaltás lehet egy narcisszis személyiségzavar tünete. De lehet helyzetileg is — mint egy újabb siker reakciója (csillagbetegség).

Az öncsaltás következményei

Az öncsaltó ember elveszíti a barátait — senki nem szeretne vele dolgozni. A munkahelyen a beosztottak nem szeretik és nem tiszteletben tartják a társakat. Nehezen épít családot vele. A partner előbb-utóbb elfáradt az elhanyagolás miatt. A magabiztos szülők gyermekei alacsony önértékeléssel nőnek fel vagy maguk is ilyen lesznek. Hosszú távon az öncsaltás elvezet az egyedüllетtséghez. Ez a kutatások bizonyította: az öncsaltó emberek gyengébb társadalmi kapcsolatokkal rendelkeznek és gyakrabban szenvednek depresszióban.

Hogyan lehet megkülönböztetni az egészséges öncsaltást az öncsaltástól

Az öncsaltás azt mondja: „én jó, de mások is jók”. Az öncsaltás: „én a legjobb, mások csak pocsék”. Az öncsaltás lehetővé teszi, hogy elmondja: „hibáztam”; az öncsaltás nem ismeri el a hibákat. Az öncsaltó ember örül mások sikereinek; az öncsaltó irigyli. Az öncsaltás a valós eredményeken alapul; az öncsaltás a meghamisított önértékelésen. Az öncsaltás nem igényel folyamatos megerősítést; az öncsaltás a csodálatot igényli, mint drog. Egyszerű teszt: képzelje el, hogy elvesztett egy versenyt. Az öncsaltó ember megöleli a győztest. Az öncsaltó keres magyarázatokat.

Hogyan lehet megszabadulni az öncsaltástól

Az első lépés — elismerje a problémát. Ha észreveszi, hogy a körülötte lévők távolodnak, hogy gyakran kritizálják a „csillagosság” miatt, akkor talán a saját hibája. A második — kérjen visszajelzést a közeli emberektől. Készüljön fel arra, hogy rossz dolgokat halljon. A harmadik — tanulja meg a hálát. Minden nap jegyezze fel három dolgot, amiért hálás másoknak. A negyedik — egyenlő viszony gyakorlása: bármely beszélgetés során próbáljon többet hallgatni, mint beszélni. A ötödik — terápiás csoport (ha az öncsaltás mélyen gyökerezik).

Az öncsaltás, amely rombol

Fontos: néha az egészséges öncsaltás is átülhet az öncsaltásba, ha nem ellenőrzi. Az sikerek a fejét körülveszik. A paradoxon az, hogy éppen azok, akik sokat értek el, kockáztatják, hogy öncsaltókká válnak. Ezért az okos emberek kultiválják a megfontoltságot. Ne keverje össze a sajátcsúfolással. A megfontoltság az önmagunk határainak ismerete, a másoktól való tanulás képessége. Ez megőrzi az öncsaltást stabilnak, nem hagyja, hogy mérgezővé váljon.

Az öncsaltás és az öncsaltás egy vékony határon választják el egymást. Könnyű átlépni, de nehéz visszatérni. Figyeljen önmagára. És emlékezzen: az a személy, aki önmagát magasabbra teszi másoknál, valójában a legalacsonyabb helyen áll — egyedül.

Permanent link to this publication: