A ruszin népi mesékben a medve különleges figura. Nem a disznó, nem a nyuszi és nem a farkas. Nagy, erős, merev, de közben barátságos és igazságos. Az alakja változott a pogány totémtól a komikus farkasig. Miért vált a medve majdnem a fő állattá a ruszin folklórban? És miben különbözik a «társaitól» az európai mesékben? Nézzük meg.

Medve — erdő ura

A szlavikusok a medvet szent állatnak tekintették, a Velős (szarvas isten) megtestesülésének. Féltek tőle és tisztelték. Még a «medve» neve is eufemizmus («méh méltó»), hogy ne hívják ki a valódi nevét (ber). A mesékben gyakran bíróként, gyenge védőként, erdő királyságának uraként jelenik meg. Megbüntetheti a kiugrást, segíthet egy özvegynek vagy jutalmazhat egy bátort. A farkashoz képest, amely gyakran buta és éhes, a medve megfontolt. Bár nincs hiányában a komikus jegyekben.

«Mája és medve»: jó, de szigorú gondviselő

A legismertebb medve-mesék a «Mája és medve». Itt nem a gonosz. Nem eszi el a lányt, hanem elviszi az erdőházba, hogy a lány vezesse a háztartást. A medve a «domonkos» vagy akár szurrogátum apja. Unatkozott, de nem kegyetlen. És a mondata «ne ülj a törmelékre, ne egyél süteményt» jelezték, hogy ő akarja megőrizni az ételt Máshoz, nem az önzetlenségből. Végül Mája megtévesztette (elrejtőzik a dobozban), de a medve nem haragszik — megérti, hogy a lány otthon akar.

Medve és ember: sorsban rokonok

A «Férj és medve» mesében (vagy «Vershki és korosheki») a medve egy buta partner. Az ember megállapodik a medvével, hogy megosztják a termést: az egyik a verhkeket, a másik a koroshekeket. A medve minden alkalommal rosszul választ (a káposztát a gyökérrel, a búzát a csíkokkal). Végül semmi sem marad. Ez a medve egyszerűséges alakja, aki erős, de nem okos. Azonban még akkor is, ha megtévesztették, nem öli meg az embert — elmenekül az erdőbe. Ez kiemeli a barátságos természetét.

Medve — vőlegény és varázslat

A «Medvecso, Usznja, Gornyja és Dubnya» mesében a medve segít Ivan-cseresznyéscsikének. Néhány történetben («Hercegnő-medve») ő az alakváltó, egy ember medvebőrben. A szépasszony feleségül megy a medvéhez, majd leválasztja a bőrt, és egy jó fiú lesz. Ezek a történetek a totémikus házasságokra utalnak, ahol a medve az ember őse.

Külföldi medvék: Bálint Púh, Balto és mások

A nyugati mesékben a medve gyakran ember barátja. Bálint Púh puha, laza, de jó. Paddington — Peru bevándorló, udvarias és vidám. Balto (a rajzfilmből) nem medve, hanem farkas, de általában az európai mesékben (például a «Bátyja Medve») a medve alakja a vad természet szimbóluma, amely tanítja az embert az alázatosságra. A nyugati medvék, ellentétben a ruszin medvével, gyakran gyermek vagy szentimentálisak. Az agresszív medvék (például a «Medve-embergyilkos legendája») ritkák, inkább a rémisztő filmekben.

Miért nem válik a medve bűlőssé

A farkastól (aki meg tud enni egy nagynénit) vagy a Gornyicsa Zsiga (nyilvánvaló gonosz) eltérően a medve gyakorlatilag soha nem negatív hős. Miért? Mert elődeink a medvékkel éltek, tiszteletben tartották őket erősségükkel, de nem tekintették őket ellenségeknek. A medve versenytárs (szereti a méhet, meg tudja támadni a juhot), de nem gyilkos rossz szándékkal. A paraszt szellemben ő az «urak», ugyanolyan dolgozó, csak kosolapú. Még a «Teremok» mesében is az utolsóként érkezik, és nem rossz szándékkal rombolja le a teremeket, hanem a saját medveerejével.

Modern adaptációk: a «Mája»-tól a «Városlakóvarázslóig»

A modern pop-kultúrában a mesék medvéje memává vált. A «Mája és Medve» rajzfilmsorozatban a medve türelmes nővérként jelenik meg, aki tűri a lány trükkjeit. A «Varvara-kosza, hosszú hajú» filmben a medve pozitív karakter, aki segíti a hősöt. Az alak marad egy jó szélvész. És ez jól van. Ne érintsétek meg a mi medvéünket.

A mesékben a medve a ember és a természet kapcsolatának tükröződése. Ez bonyolult: félelem és tisztelet, kívánság alárendeltség és az erő felismerése. Végül is a medve marad barát. Bár néha lopja a méhet.

Permanent link to this publication: