Örökös kívánságok: miért tesszük ezt, és mit szeretnénk elérni

Örökös kívánságok kívánságolása az egyik leguniverzálisabb és legrégebbi emberi tevékenység. Ezt tesszük, amikor csillagot látunk hullani, amikor elblégezünk egy torta gyertyáit, amikor egy rézjegyet dobunk egy vízcsárdába vagy amikor a újév közeleg. Ez a tevékenység nincs kulturális határokon belül, nem függ kortól és társadalmi státusztól. Ezt mindenki belül magában hordozza gyerekkorától kezdve. De miért? Miért hiszünk a számok varázslatában, az időben és a véletlen egybeesésekben, mint racionális lények a 21. században? És miért folytatjuk tovább a kívánságok kívánságolását, tudván, hogy senki, csak mi magunk nem tudjuk őket teljesíteni?

Miért szereti az ember kívánságolni

Első oka a kontrollra való szükség. Egy olyan világban, amely gyakran kaotikus és előre nem látható, a kívánságok kívánságolása ad számunkra egy jövő irányításának illúzióját. Nem tudunk befolyásolni az időjárást, a politikát, a szeretteink egészségét, de kiálthatunk vagy magunkban mondhatjuk: «Szeretném, hogy...». Ez a tevékenység visszaadja számunkra az agentitás érzését, még ha csak szimbolikus is. Pszichológiai szempontból a kívánságok kívánságolása egy coping-stratégia formája, amely segít a nem bizonyosodás kezelésében.

A második oka a remény. Az ember egy olyan lényeg, amely a jövőben él. Nem tudunk létezni anélkül, hogy valami jóra várnánk. A kívánságok kívánságolása a remény krystallizálása, amelyet az általános érzésből konkrét formává alakít. Amikor kívánságolunk, elmondjuk magunknak: «Hiszem, hogy a jövő jobb lehet, mint a jelen». Ez egy erős pszichológiai rögzítő, amely segít nekünk haladni, még akkor is, ha a körülmények ellenünk állnak.

A harmadik oka a rítus. Az emberek rítusi lények. Szükségünk van ismétlődő cselekvésekre, amelyek életünknek struktúrát és értelmet adnak. A kívánságok kívánságolása egy rítus, amelyet másokkal osztunk meg. Amikor elblégezünk egy születésnapi tortán a családban vagy kívánságolunk az újév éjjelén, részt veszünk egy közös cselekvésben, amely megerősíti a társadalmi kapcsolatokat és ad egy érzést a közösséghez tartozásból.

Végül, ez egy játék. A kívánságok kívánságolása egy játék a sorsal, a világgal, önmagunkkal. Tudjuk, hogy senki sem garantálja a teljesítést, de mégis játszunk, mert benne van egy varázslat eleme, amely életünket kevésbé szürkévé és előre láthatóvá teszi.

Melyik kívánság a leggyakrabban kívánságol

Ha lehetséges lenne egy statisztikai felmérés minden ember által kívánságolt kívánságokról, az eredmények előrejelzhetők lennének, de ettől nem kevésbé meghatók. A leggyakoribb kívánságok a szerelem, az egészség és a szeretteink boldogsága. Szeretnénk, hogy a szeretteink egészségesek legyenek, hogy megtaláljuk a második felünkét, hogy a családban békesség és egyetértés uralkodjon.

A második helyen a anyagi kívánságok állnak. Pénz, ház, autó, utazás, karrierfejlődés. Ez is a mi természetünk része: szeretnénk stabilitást, biztonságot és lehetőséget adni magunknak arra, ami az életet kényelmessé és érdekesévé teszi. Azonban, ahogy az emberek vizsgálatai mutatják, az anyagi kívánságok gyakran helyet cserélnek a nem anyagiakkal, ahogy az emberek értékelik a időt, a kapcsolatokat és az belső békét, mint a dolgokat.

A harmadik helyen az egyéni fejlődéssel kapcsolatos kívánságok állnak. Szeretnénk okosabbak lenni, erősebbek, bátrabbak. Szeretnénk megszabadulni a félelmektől, tanulni valami újat, legyőzni korlátainkat. Ezek a kívánságok megmutatják mély szükségünket a növekedésre és a saját megvalósulásra.

Érdekes, hogy függetlenül a kulturális kontextustól, a leggyakoribb kívánságok változatlanok maradnak. Az emberek ugyanazt szeretik, függetlenül attól, hogy hol élnek és mire hisznek.

Miért van a Kívánságok Napja

A Kívánságok Napja nem csak egy véletlen dátum. Ez egy szimbolikus emlékeztető arról, hogy van joga a álmodni. Egy olyan világban, ahol folyamatosan elfoglaltak vagyunk, ahol ritkán megállunk, hogy elgondolkodjunk arról, mi az, amit valójában szeretnénk, ez a nap egy szünet. Ez arra hív, hogy emlékezzünk vissza, hogy az élet nem csak kötelezettségek, hanem álmodozás is.

Az ünnep története nincs egyértelmű gyökerei, de megjelenése tükrözi az ember mély szükségletét a kívánságok legitimizálására. A mindennapi élet zúgolódásaiban gyakran elhalasztjuk az álmodozást «későbbre», úgy gondolva, hogy ezek a dolgok komolytalanok vagy elérhetetlenek. A Kívánságok Napja engedélyt ad arra, hogy álmodozzunk bűntudat nélkül. Ez a nap, amikor megengedhetjük magunknak, hogy kicsit gyerekek legyünk, kicsit naivak és hitem legyen abban, hogy a kívánságaink teljesülhetnek.

Továbbá, ez a nap terápiás funkciót is betölt. Amikor kívánságolunk, nem csak álmodozunk, hanem kimondjuk, ami azt jelenti, hogy elismerjük létezését. Az elismerés az első lépés ahhoz, hogy a kívánság egy cél, és a cél egy valóság. A Kívánságok Napja egy emlékeztető arról is, hogy az álmodozások nem élnek önmagukban. Csak akkor válnak valóságokká, amikor azokat tervévé alakítjuk.