Római jog — nem egyszerű jogszabályok gyűjteménye egy ősi civilizációban. Ez az alap, amelyen a kontinentális (római-német) jogi rendszer épült, amely a legtöbb európai, latin-amerikai országban, valamint Oroszországban és sok más államban működik. Az angolszász rendszer (common law) is közvetlenül érintette. Kifejezések, mint a "névtelenség feltételezése", a "tulajdon kötelezi" és a híres tétel "ex injuria jus non oritur" is a római jogászoktól származnak.

A római jog egyedisége abban rejlik, hogy először különítette el a jogot a vallástól és a moráltól, és formális, logikailag jól strukturált rendszerként alakult ki. A rómaiak olyan jogi struktúrákat hoztak létre, amelyek olyan általánosak voltak, hogy túléltek az ők saját birodalmának bukásán, és az új idő jogának alapjává váltak.

1. A római jog időszaka

A római jog evolúciója több mint ezer évet ölel fel (a VIII. századtól a Kr. e. 6. századig). Két főbb időszakot különböztetünk meg.

Archaikus időszak (753–367 év előtt Kr. e.)

Ez időszak jogát "kvirit" (jus Quirіtium) nevezték el. Ez a jog szigorúan formális volt, szent jellegű, és csak a római polgároknak (kviriteknek) volt elérhető. Az alapvető forrás a szokások (mores maiorum) és a XII. táblázatok törvényei (451–450 év előtt Kr. e.) voltak — a római jog első írott forrása, amelyet annak érdekében hoztak létre, hogy korlátozzák a patrícius papok jogi uralmát. Ezeket a törvényeket bronz táblákra vésték és kiállították a római forum főterén.

Klasszikus időszak (367 év előtt Kr. e. – 235 év Kr. e.)

Ez az időszak a római jogi tudomány csúcspontja. A periódus kezdetét a Petelius-törvény (326 év előtt Kr. e.) jelentette, amely megszüntette a római polgárok számára a hitelrabotást. Pontosan ebben az időben alakultak ki az alapvető intézmények, amelyeket még mindig használnak: szerződési jog, tulajdonjog, öröklés, kötelezettségek döntései (jogszegések). A retorika és a jogtudomány a legmagasabb művészet lett. A legismertebb jogászok ebben az időszakban Gaius, Papinianus, Paulus, Ulpianus, Modestinus voltak. A munkáikat később a híres kodifikáció alapjául tették.

Postklasszikus időszak (235–476 év Kr. e.)

Ez az időszak a krízis és a domináció (nem korlátozott monarchia) időszaka. A jog durvább lett, a formális megközelítés helyett az egyszerűsítés dominált. Az imperiális konstitúciók (rendeletek) a jog fő forrásaivá váltak. Ebben az időszakban készültek el az első hivatalos gyűjtemények az imperiális törvényekből — a Gregorius-kódex (kb. 291 év) és a Hermogenianus-kódex (kb. 295 év).

Justinianusi időszak (527–565 év Kr. e.)

Az Osztriget császárság nagy uralkodója, I. Justinianus hatalmas kísérletet tett arra, hogy összegyűjtsék és kodifikálják az összes római jogot. Ennek eredményeként létrejött a híres Corpus Juris Civilis ("Gyűjtemény a polgári jogról"), amely a későbbi római állam tanulmányi és jogi forrása lett. Pontosan ez a gyűjtemény lett "megnyitva" a középkorban Boloniában, és az európai római jog recepciójának alapja lett.

A Corpus Juris Civilis négy részből állt:

• Justinianus intézményei — a kezdő jogi könyv (a hallgatók számára kötelező).
• Diggeszek (vagy Pandektek) — a legnagyobb rész; a klasszikus római jogászok műveiből származó részletek, amelyeket 50 könyvre osztottak fel.
• Justinianus kódexe — az imperiális törvények-alkotmány gyűjteménye.
• Novellák — Justinianus által 534 év után kiadott új törvények.

2. Mi adta a világnak a római jogot: kulcsfontosságú fogalmak

A jog szétválasztása közhatalmi és magánjog (jus publicum et jus privatum)

A rómaiak először különböztették meg: a közhatalmi jog a római állam és intézményeinek helyzetéhez kapcsolódik, a magánjog pedig az egyéni személyek közötti kapcsolatokat szabályozza (családi, ingatlan, szerződési). Ez a megosztás megmaradt minden jogi rendszerben egészen napjainkig.

A keresetrendszer (actio)

A római jogot, ahogy a jogászok mondják, "keresetrendszernek" nevezik: nincs jog, nincs védelem sem. A híres tétel "ubi remedium, ibi jus" (ahol a védelem eszköze, ott van a jog). Az új életkörülmények megjelenése új kereset létrehozását igényelte. Később ez átalakult a "szerződésből származó kereset" (actio ex stipulatu) és a "jogszegésből származó kereset" (actio ex delicto) lett.

A tulajdonjog (dominium)

A rómaiak teljes és abszolút tulajdonjogot fejlesztettek ki a dologra — "aki birtokol, az használja". Ebből a tulajdonlás (possessio), a tartás (detentio) és a szolgáltatások (a másik dologra vonatkozó korlátozott jogok, például a közúti jog) származtak.

Szerződési jog

A rómaiak négy szerződést különböztettek meg: verbális (szóbeli, például a stипуляция — eskü), írásos (literate), valós (amikor a szerződés a dolog átadásával lépett hatályba: kölcsön, hitel, bérlet) és consensuális (megállapodás, amely egyszerű megállapodásra épül: vásárlás, bérlés, megbízás).

A személy jogi státusza

A római jog részletesen dolgozta ki az ember három jogi státusát: a szabad státusz (ingenui — szabad születésűek, libertini — szabadon született szolgák, servi — rabszolgák); a polgári státusz (civis, latini, peregrini — idegenek) és a családi státusz (pater familias — a család atyja, aki hatalmat gyakorol minden házastagnál).

3. A római jog recepciója Európában

A Nyugat-Római Birodalom bukása után, 476 évben a római jog formálisan megszűnt. Azonban a helyi nép szokásai és a templomi kanonokokban tovább él. A fordulópont a XI. század végén Boloniában következett be. Irnerius (a jog tudósa, aki "a jog fénye" néven ismert) elkezdem olvasni a Justinianus Diggeszét, amely megnyitotta a Boloni-i Egyetemet — Európa legrégebbi egyetemét.

A római jog iránti érdeklődés hatalmas volt, mert kínált kész, racionalizált megoldásokat az új gazdasági valóságokra — kereskedelem, hiteladóság, szelvények, amelyeket a feudális széthullás nem tudott szabályozni. A római jog recepciója XII. és XVIII. század között zajlott, és hozzájárult a kontinentális jogi alapelvek létrehozásához.

A római jogi hagyomány közvetlen örökösei a francia (Napóleon kódexe 1804), a német (BGB 1896), a svájci, az olasz és sok más ország polgári kódexei lettek. A revolúciós orosz jog is erős hatással volt a német pandektistikán keresztül.

Permanent link to this publication: