Ízlés mint cselekmény: az étel és sua elkészítése a filmmiben, irodalomban és az művészetben

A sült hagyma szaga, a friss kenyér ropogása, a fűszeres brod aromája. Az étel nem csak megélhetési mód. Ez egy nyelv, amellyel beszélünk a szerelemről, a memóriáról, a hatalomról, a veszteségről. Az művészetben az étel hős lesz, a cselekmény motorja, metafora és még filozófiai kijelentés módszere is. Amikor az képernyőn látjuk, ahogy a séf figyelmesebben vágja a hagymát vagy elolvassuk a családi vacsorák leírását a könyvekben, akkor érjük meg: nem kalóriákról van szó. Az életről van szó. Ebben a anyagban követjük a finom étel nyomait a filmmiben, az irodalomban és az képzőművészetben — és meglátjuk, hogy az elkészítése gyakran a legfontosabb mozzanat a cselekményben.

A film: ahol a tál a világ középpontjába kerül

A filmmiben az étel régen elvesztette a egyszerű kiegészítő szerepét. Ez egy teljes értékű karakter lett — néha csendes, néha sokkal beszélőbb bármelyik dialógusnál. Nézzük meg például a 2007-es «Ratatouille» című rajzfilmet. Itt a finom étel elkészítése nem csak egy szakma, hanem egy filozófia. A patkány Remy nem csak főzni szeretne, hanem alkotni is. Az ázséja: «Mindenki főzhet». Ez az állítás mély jelentést tartalmaz: az művészet nem függ a származásunktól, az étel pedig egy mindenki számára elérhető módszer a kifejezésre. A Remy által készített híres ratatouille szcenék valódi konyhai versenyek. Minden mozdulat, minden fűszer, minden textúra ilyen szeretettel van bemutatva, hogy a néző tényleg érezni tudja a ízt a nyelvében. «Ratatouille» egy film arról, hogy a finom étel elkészítése nem egy mesterség, hanem egy művészet, amely hozzáférhető annak, aki képes meghallgatni az alapanyagokat.

Egy másik példa a 2009-es «Julie & Julia» című film, amely az étel elkészítésével összekapcsol két női sorsot két különböző korból. Julia Child, egy amerikai Párizsban, felfedezi a francia konyhát és azt saját szenvedélyévé válik. A könyve, a «French Cooking Masterpiece», nem csak egy receptgyűjtemény, hanem egy manifestum: az étel öröm, kitartás, egy módja annak, hogy önmagunk legyünk. És ötven év múlva egy másik nő, Julia Powell, egy év alatt kísérletet tesz arra, hogy az összes 524 receptet elkészítse. A film megmutatja, hogy az étel elkészítése egy dialógus a múlt és a jelen között, egy módja annak, hogy jelentést találjunk a mindennapokban.

Elkerülhetetlen emlékezni a 2000-es évek elején bemutatott «Chocolat» című filmen, amelyben a csokoládé szimbólumává válik a szabadság és a kísértés. Egy konzervatív francia városban a főszereplő egy csokoládé boltot nyit, és az ajándékozásai megváltoztatják az emberek életét. Minden desszert nem csak édesség, hanem félelem, egyedüllét, prudensség elleni gyógyszer. Az étel itt egy szabadság eszköze. És ebben a filmben a csokoládé elkészítése egy varázslat: olvasztás, keverés, formázás — mindez varázslatos és hipnotikus.

A 2014-es «A konyha kereke» című filmben az étel gyógyító módszer lesz. A főszereplő, aki elvesztette a munkáját, megtalálja önmagát, amikor elkezdi főzni mások számára. A konyhája egy furgon, de az ételét művészeti alkotásoknak nevezi. A film megmutatja, hogy a finom étel elkészítése nem a drága termékekről és a bonyolult technikákról szól. Az figyelem, a gondoskodás, és az a vágy, hogy mások boldoguljanak.

Az irodalom: ahol az ízlés szóvá válik

Az irodalomban az étel legalább olyan fontos szerepet játszik. A nagy írók vacsorák leírásai nem csak oldalak betöltése. Ez egy módja annak, hogy elmeséljük a karaktert, a lelki állapotát, a világban való helyét. emlékezzünk meg a Roald Dahl híres jelenetéről a «Charlie és a csokoládégyárban». Itt a csokoládé nem csak egy édesség, hanem egy varázslatos világ, ahol folynak a felmelegedett csokoládé folyók, és a faföldön nőnek a lollipopszobrok. A finom édességek elkészítése itt varázslat, amely a gyárat varázslatos birodalmává változtatja. És ezen keresztül az író a jó és a rossz, a szenvedély és a szűkszentimentális beszél.

A russian irodalomban az étel mindig is részét képezte a nemzeti kódnak. Gogol «A régi szlovákok» című művében az étel egy otthonosság és békesség képe: «A ravioli, amely így olvad a szájban». Tchékhov «A szerelemről» című elbeszélésében az ebéd egy dráma háttérszereplője, ahol a szavak a torokban akadnak meg, és az étel az egyetlen tanú az elbeszélt érzésekről. Bulgakov «A mester és Margarita» című művében a Várye-i bankett egy groteszk és szatirikus előadás, ahol az étel a pokoli előadás része.

Az irodalom különleges helye van a poétában. Iosif Brodsky szavai, ahol az étel idő metaforája: «Az élet, mint kenyér, felvágva darabokra». Vlagyimir Vissotszkij «A finom termékekről” című dala, ahol ironikus leírja a szovjet hiányt, de ezen az ironia mögött rejtőzik a valós tiszta iránti sóvárgás.

A modern irodalom is aktívan használja a minőségi elkészítés témáját. Martin Caparros «Géghajtás” című regényében az étel politikai kijelentéssé válik. Az író világutazik, és bemutatja, hogyan kapcsolódik az étel termelése és fogyasztása az egyenlőtlenséghez, az környezetvédelemhez és a hatalomhoz. Itt az elkészítés nem művészet, hanem a társadalmi valóság tükröződése.

A képzőművészet: a nézetkép filozófiaként

A képzőművészetben az étel már az ősidők óta egy из fő témák. Az egyiptomi sírkamra falai rajzolatai a vacsorákat ábrázolják, hogy a halottak élvezhessék az ételt az alvilágban. De a konyakorai témák valódi fejlődése a XVII. században Hollandiában történt, ahol megjelent a természetes nézetkép. Gyümölcsök, sajtok, vadászat és kenyér ábrázolása nem csak «csak szép képek». Ez filozófiai gondolkodás a élet rövidsége. A szilárd, friss színek és a részletesség az ételt a bőség szimbólumává változtatja, amely elkerülhetetlenül eltűnik.

Különösen fontosak a pikkelyesek, a citromok és a boros poharak nézetképei — ők emlékeztetnek a mulandóság örömére. Itt a minőségi elkészítés nem kerül bemutatásra, de feltehető: az ételnek készülnie kell, hogy élvezet legyen. És a művészek, amikor megjelenítik őket, egy otthonosság és bőség képet hoznak létre.

A XX. században a pop art az étel lett a főszereplője. Andy Warhol a Campbell's soup bankkokkal megváltoztatta a konzerveket művévé. Ez is arról beszél az ételről, de már mint a tömeggyártott termékről, amely elvesztette a minőségi elkészítés kapcsolatát. Azonban ebben a mozdulatban is van szerelem — a egyszerűségre, a mindennapi életre, arra, ami táplál minket.

Ma a modern művészek ételből készült installációkat hoznak létre. Használják a csokoládét, a kenyeret, a gyümölcsöket, hogy beszéljenek az időről, a sérülékenységről, az életről. Ebben a munkában az elkészítés már nem csak egy folyamat, hanem egy mindenki számára elérhető alkotás.

Micsoda köti össze ezek az alakzatokat

A finom étel és a minőségi elkészítés az művészetben mindig is az emberiről szól. Róla, hogy hogyan gondoskodunk egymásról. Hogyan találjuk meg a helyünket a világban. Hogyan kezeljük a fájdalmat. Az étel segítségével mutatjuk meg a szerelem, az étel segítségével bocsánatot adunk, az étel segítségével emlékezünk. A finom étel elkészítése nem a Michelin csillagokról szól. Az részletek figyelembevétele, az alapanyagok meghallgatása, és a megosztás készsége. A filmmiben, az irodalomban és az művészetben az étel egy híd az emberek között, még ha más nyelveken is beszélnek.

Ebben az értelemben a finom étel témája soha nem fogy el. Míg van éhínség (nem csak fizikai, hanem lelki), míg van a meleg és otthonosság iránti igény, az művészet visszatér a konyhába. Minden alkalommal más formában. Mert az étel elkészítése valójában az ugyanaz a történet a teremtésről. A nyers, kaotikusból a készre, harmonikusra, szépre. És ebben van az örök varázslat.

Permanent link to this publication: