Az allergiások életfilozófiája a nevetés és a jó nevetés tükrében

Ők köhögnek a legnagyobb nem megfelelő pillanatokban. Egy virágzó fa látványa is megilleti őket. Ők a termékek összetevőit tükörlupával olvassák, és detektívnek érzik magukat a élelmiszergyártó anyagok világában. Ezek az allergiások. De ellentétben az általános nézetekkel, ők nem a szenvedésben élő emberek, hanem a nevetés filozófusai. Mert amikor nem tudod megenni a felét a menünek, és a természet válasza az orrdugulás, van két út: sírni vagy nevetni. Az igazi allergiás a másodikat választja, és saját korlátaitforrásként alakítja jó nevetésvé.

A nevetés immunrendszere: miért menti meg a nevetés az allergiásokat

Az allergia valójában egy hipertrófált védekezés. Az organizmus túl erősen reagál a harmotlan dolgokra. De ugyanúgy hipertrófáltan reagálhat rája az ember is. Az allergiát személyes drámaként vagy végtelen nevetésforrásként lehet kezelni. A pszichológusok szerint a nevetés csökkenti a stressz szintjét, és még az allergiás reakciók intenzitását is csökkentheti, mert a stressz hatására felszabaduló kortizol csak súlyosbítja a gyulladást. Többé nem a saját allergiájáról kellene nevetnie az embernek, hanem az allergia általános szokásairól.

Nevetés a fő összetevő életében: az ételről

Az allergiás első és legfontosabb harcfrontja az étel. A restaurant egy harctér, ahol minden kérdés az étel összetevőiről egy diplomáciai misszió. Az allergiások legkedvelt nevetése: „Én nem igénylős, csak nagyon选择os az immunrendszerem”. Vagy: „A szervezetemnek az mandula nem étel, hanem tömegpusztító fegyver”. Ilyen nevetések nemcsak a stresszt csökkentik az asztalnál, hanem a kellemetlen helyzeteket is nevetnivalóvá teszik. Az allergiás nem az ártalomérzékeny személy, hanem a társaság nevetsége.

Egy másik klasszikus módszer a nem tudás játék. „A vacsorára mindig a leghosszabb és legnehezebb nevetést rendelem meg. Minél bonyolultabb a név, annál kisebb az esélye annak, hogy tudom, mi van benne”. Vagy: „Én minden édeset allergiás vagyok”. Ilyen önironikus kijelentések könnyebbé teszik a helyzetet mind az allergiás számára, mind azok számára, akik körülötte vannak, és megállítják, hogy a körülöttük lévők nőljének szorulttá.

Az tavaszi szezon: az szerelem és a köhögés ideje

Az allergiások számára a tavasz nem az szerelem és a remény ideje, hanem az, amikor a természet hadat üzen neki. De itt is van hely a nevetésnek. „ Tudom, hogy a tavasz elérkezett, amikor a szemeim többször úgy sírnak, mint én magam”. Vagy: „Az allergiám a szerelemre… legalábbis a virágzásra”. A pollenallergia nevetései már gyakorlatilag népi folklór: „Az én torkomban nem tüsszentés van, csak az természettel beszélek”. „A legjobb jele a tavasznak nem a bodzák, hanem az üres dobozaim az anti-hisztaminból”.

Ilyen nevetések nemcsak könnyebbé teszik az életet, hanem közösségi érzést is teremtenek: milliók élnek ugyanígy a világon, és a nevetés összeköt. A közösségi média tele van tavaszi allergiával kapcsolatos memekkel, és ezt az egyéni problémát kollektív farsanggá alakítja.

Az allergiás vendég, a vacsora és a rezervált étel doboz

Az allergiás társadalmi élete egy különálló műfaj nevetés. Belépni egy házba, ahol a asztalon sütemények, halételek és búzát tartalmazó ételek vannak, olyan, mint egy orosz rulett játék. Nevetés: „Nem jöttem ide hozzátok, jöttem az ételhozzádaszához. De ha van benne mandula, inkább várom a kívülre”. „A legjobb barátom a saját étel dobozam. Nincs elválasztásunk, még az étteremben sem”. Az önirónia segítségével az allergiás nem idegen, hanem egy karakteres személy.

Elképesztő a „hostékkel” való „diálogus” is: „Kérdezték, van-e allergiám? Rövid válasz: igen. Hosszú válasz: biztos vagyok benne, hogy szeretné meghallani?”. Ilyen nevetések nem sértik meg, hanem inkább lazítják az atmoszférát, és megértik az otthoniakat, hogy nincs szükségük speciális menüre, mert az allergiás már mindent megtervezett.

Az allergiás és a utazás: a túlélés kihívása

Az allergiások számára a utazás nem csak pihenés, hanem egy igazi kaland, amelyben vannak elemek. Előre meg kell tanulni a éttermek menüit, ellenőrizni, hogy van-e közel kórház, és a legfontosabb, hogy megtalálják azokat a gyógyszertárakat, ahol nincs orvosi rendelvény szükséges az anti-hisztamin. Nevetés: „Nem tervezek útvonalat, tervezek útvonalat a legközelebbi gyógyszertárhoz”. „Ismerem a szabadságot? A szabadság az, amikor egy idegen országban találsz egy olyan terméket, amelyre nincs allergiám”.

Egy irodalmi „játék” az idegen nyelvekkel: „Az allergia szava minden nyelven ugyanúgy hangzik – segítségre van szükséged”. Ilyen nevetések segítenek csökkenteni a utazás félelmét, és a utazást egy érdekes történetévé teszik, amelyet meg lehet osztani a barátokkal.

A család és a közeli hozzátartozók: hogyan közelítik meg a nevetés a szorosabb közeget

Az allergiás számára a család tagjai különbségek a mindennapi nevetés részévé válnak. „Mam, ne aggódj, nem fogok meghalni ettől a salátától, csak úgy nézem ki, mint egy horrorfilm karaktere”. Vagy: „Az öcsém azt mondja, hogy nem vagyok allergiás, hanem túl drámás vagyok”. Ezek a nevetések nincs irigykedés, van szeretet és elfogadás. A közeli hozzátartozók tanulják meg nem félni az allergiásért, hanem együtt nevetni vele. Ez egy különleges támogató és meleg légkört teremt.

Előfordul, hogy a rokonok is nevetésként válnak az allergiások számára: „Mikor belépsz a szobába, tudjuk, volt-e mandula ott – az orrod mondja ki a veled”. „Megvettünk neked egy születésnapi ajándékot nem, hanem egy éves készlet anti-hisztaminból. Boldog születésnapot!”. Ez a jó nevetés nem teheti a problémát, hanem egy családi legendát, amelyet ünnepi asztalnál mesélnek el.

A doktor, a gyógyszertár és az reggeli rítus

Az allergiológushoz való látogatás sokak számára egy rutin, de itt is találhatunk okot nevetni. „Az allergiológushoz járok annyiszor, hogy már „te” vagyok”. „Minden alkalommal, amikor megyek a látogatásra, a doktor mondja: „Úgy nézem, újra tavasz van?”. Az anti-hisztaminok szedése is egy rituálé lehet egy kis nevetéssel. „A reggelem nem a kávéval kezdődik, hanem az anti-hisztaminokkal. A kávé csak aztán következik, amikor kinyitom az szememet”.

Ironikus az gyógyszeres dobozhoz való viszony is: „A táskámban van minden, csak nem ételt. De van tabletta az étel ellen”. Ezek a nevetések a mindennapi szükségletet egy szokásná alakítják, amely nem idegesíti, hanem szórakoztat.

A nevetés filozófiája: hogyan tanít az allergia élni

Az önmagán nevető allergiás az az ember, aki elfogadja a sérülékenységét, és ezt a sajáterejűerejévé alakítja. Nem pazarolja az energiáját a világ harcba, hanem megtanulja megegyezni vele. Tudja, hogy a boldogság nem a minden megszerezése, hanem a jelenlegi örömökből élvezni. És a nevetés az allergiáról nem egy védekező reakció, hanem egy tudatos választás: nem hagyom, hogy ez a probléma meghatározza az életem, én magam határoztam meg.

A jó nevetés az allergia felett nemcsak az allergiás, hanem az körülötte lévők számára is terápia. Az mutatja, hogy az ilyen fájó korlátokat is örömmel és közösségként alakíthatjuk. Egy olyan világban, amely tele van súlyossággal, az allergiás humorral való szembenálló személy az az ember, aki emlékeztet bennünket: az élet nem az, ami velünk történik, hanem az, hogyan észleljük azt. És ha nevetni lehet egy tüsszentésről – akkor minden nem olyan rossz.
© elibrary.at

Permanent link to this publication: