Az emberi értékek Bertrand Russell filozófiájában: a szkepticizmus és a kozmopolita humanizmus között

Bevezetés: a dogmatizmus kritikája és a racionális alap keresése

Bertrand Russell (1872–1970) brit filozófus, logikus, matematikus és közéleti személyiség nem úgy közelítette meg az emberi értékek kérdését, mint egy erkölcsfilozófus, aki kész igazságokat hirdet, hanem mint szkeptikus-racionalista. Elutasította az erkölcs természetfeletti alapjait (vallási dogmák) és az intuícióelvű elméleteket, törekedve arra, hogy szilárd alapot találjon az értékeknek az emberi szükségletekben, a józan észben és az empirikus ismeretekben. Megközelítését nevezhetjük tudományos humanizmusnak vagy kozmopolita racionalizmusnak, ahol az egyetemes értékek nem tekintélyből, hanem az emberi jólét és együttélés feltételeinek elemzéséből származnak.

Az abszolútumok kritikája és a tények relativizmusa vs. a célok univerzalizmusa

Russell óvatos volt az „abszolút értékek” fogalmával kapcsolatban. A „Tudomány és vallás” című művében azt állította, hogy téves dolog önmagukban az értéket dolgokhoz rendelni, függetlenül bármilyen kívánságtól. Ez azonban nem jelentett erkölcsi relativizmust. Álláspontja így foglalható össze: az értékek relatívak az emberi természethez és a faj túlélési feltételeihez, de mivel ezek a feltételek az egész emberiség számára hasonlóak, ezek de facto egyetemes jelleget öltenek.

Russell két forrást jelölt meg az erkölcs számára:

Társadalmi ösztönök (együttérzés, együttműködés), amelyek biológiai evolúció gyökereiből erednek.

Az ész, amely lehetővé teszi megérteni, hogy mások vágyainak kielégítése és az együttműködés hosszú távon saját vágyaink teljesebb kielégítéséhez vezet.

Így Russell szerint az emberi értékek nem isteni parancsolatok, hanem az emberi közösség túlélésének és jólétének racionális elvei.

Fő emberi értékek: Russell etikai magja

Ez alapján kiemelhetünk néhány alapvető értéket Russell filozófiájában.

1. Az ész (Reason) mint legfőbb erény

Russell számára az ész az emberi problémák megoldásának fő eszköze és minden valódi erkölcs alapja. Az ész értéke abban rejlik, hogy képes:

Elnyomni a romboló szenvedélyeket (fanatizmus, hatalomvágy, agresszió).

Kompromisszumokat találni és elfogulatlanul értékelni a tényeket.

Alapul szolgálni a világ tudományos megismeréséhez, amely viszont az emberi élet javulásához kell, hogy vezessen.

Példa: híres cikkében, „Miért nem vagyok keresztény”, Russell nem más dogmából kritizálja a vallási dogmatikát, hanem az ész, az empíria és a logikai következetesség álláspontjából, állítva, hogy a vak hit akadályozza az igazság szabad keresését és gyakran a szenvedések igazolására szolgál.

2. Együttérzés (Compassion) és a szenvedés csökkentése

Russell úgy vélte, hogy az etika alapvető célja a világban a szenvedés csökkentése kell legyen. Írt: „A jó élet szeretettel ihletett és tudással irányított élet.” A „szeretetet” nem csak személyes érzésként értette, hanem aktív, egyetemes együttérzésként (benevolencia) – a mások javára irányuló vágyként. Ez az érték közvetlenül következik az együttérzés képességéből és az észszerű felismerésből, hogy a szenvedés rossz, bárhol is történjék.

Érdekesség: az első világháború alatt Russell pacifista álláspontot képviselt, amiért elbocsátották a Cambridge-i egyetemről és börtönbe zárták. Antiháborús tevékenysége közvetlen következménye volt az együttérzés értékének és annak a hitnek, hogy az észnek kell keresnie a konfliktusok megoldását, nem pedig azok eszkalációját.

3. A gondolat és önkifejezés szabadsága (Freedom)

Russell számára a szabadság elengedhetetlen feltétele az ész megvalósításának és a személyes fejlődésnek. Három formában látta a szabadság fenyegetettségét: vallási dogmatizmus, politikai zsarnokság és gazdasági kizsákmányolás. Klasszikus műve, a „Szabadság és szervezet” ezeket a fenyegetéseket vizsgálja. Különösen hangsúlyozta a gondolat és a szólás szabadságát, amelyek nélkül sem a tudományos megismerés, sem az egészséges társadalom nem lehetséges.

4. Igazságosság (Justice) mint elfogulatlanság

Russell az igazságosságot nem platóni vagy vallási értelemben értette, hanem mint az érintett felek érdekeinek elfogulatlan figyelembevételének elvét. Az észszerű és együttérző ember Russell szerint nem részesíti előnyben saját vagy csoportja érdekeit pusztán a hovatartozás alapján. Ez egyetemes érték, amely az észszerű általánosítás képességéből fakad.

5. Tudományos szellem és szkepticizmus (Scepticism)

A kételkedés és a meggyőződések új bizonyítékok fényében történő felülvizsgálatának értéke az ész kultuszának része. Russell szerint a dogmatizmus a legtöbb társadalmi rossz (háborúk, üldözések) forrása. A tudományos módszert, amely bizonyítékokon és cáfolhatóságon alapul, erkölcsileg felsőbbrendűnek tartotta bármely más igazságállítási megközelítéssel szemben.

Az univerzalitás megalapozása: min megyek keresztül ezek az értékek?

Russell nem tartotta ezeket az értékeket „veleszületett eszméknek”. Egyetemes státuszuk két pilléren nyugszik:

Az emberi természet közösségén: Minden ember törekszik a szenvedés elkerülésére, különböző mértékben képes együttérzésre és az együttműködéstől függ a túlélésben.

Utilitarista-racionális számításon: Az észszerű lény, amely érti a világ összefüggéseit, látja, hogy az észen, együttérzésen és igazságosságon alapuló társadalomban való élet jobban szolgálja saját mély biztonsági, fejlődési és boldogság iránti szükségleteit, mint az erőszakon, csaláson és elnyomáson alapuló társadalom.

Gyakorlati megvalósítás: politikai és társadalmi aktivizmus
Russell értékelmélete nem volt elméleti szinten ragadt. Életben is megvalósította, mint nyilvános értelmiségi és aktivista:

A világi oktatásért és a nők jogaiért folytatott küzdelem.

Aktív antiháborús és antimperialista álláspont (ellen a vietnami háborúnak, a nukleáris leszerelésért a Pugwash-mozgalom keretében).

Támogatta a társadalmi reformokat, amelyek csökkentik a gazdasági egyenlőtlenségeket (szimpatizált a céhes szocializmussal).

Híres manifesztuma, amelyet Albert Einsteinnel közösen írt, a kormányokat arra szólította fel, hogy mondjanak le a háborúról és békés úton oldják meg a konfliktusokat, ami közvetlen kifejezése volt ész, együttérzés és igazságosság értékeinek a nemzetközi kapcsolatokban.

Összegzés: illúzióktól mentes humanizmus

Bertrand Russell elméletében az emberi értékek a metafizikai alapoktól mentes racionális humanizmus projektje. Nem felülről adottak és nem a világmindenség titkos törvényei. Ésszerű konvenciók, amelyeket az emberiség alakított ki (és alakít tovább), hogy a közös élet a korlátozott bolygón ne váljon pokollá. Erejük nem szentségükben, hanem gyakorlati célszerűségükben és azokban az emberi természet vonatkozásaiban rejlik, amelyek az építéshez vezetnek, nem pedig a romboláshoz.

Russell filozófiája emlékeztet arra, hogy az értékek törékenyek és folyamatosan védeni kell az észt az irracionális szenvedélyektől. A mai világban, amelyet új fanatizmus- és irracionalitásformák tépnek szét, az ő hívása az észre, együttérzésre, szabadságra és igazságosságra, amely nem hitből, hanem az emberi szükségletek józan elemzéséből fakad, nem kevésbé aktuális, mint egy évszázaddal ezelőtt. Ez egy felnőtt humanizmus, amely vállalja értékeiért a felelősséget és kész azokat érvek erejével, nem pedig fegyverek erejével védeni.

Permanent link to this publication: