Hasonló-e a kutya az gazdájához: mítoszok, kutatások és a hasonlóság varázsa

Valaha is megnézté a "gazda-kutya" párt, és azt gondoltad: "Ó, ők egy arccal egyek!"? Vagy éppen ellenkezőleg, észrevetted, hogy a kutyus csodálatosan harmonizál az emberének külsőjével és viselkedésével? Ez a jelenség már régóta népi bölcsesség, anekdoták és még tudományos kutatások tárgya is. A "pohaszkodik-e a kutya az emberéhez" kérdése nemcsak a laikusok, hanem a pszichológusok, etológusok és még a genetikusok agyát is foglalkoztatja. Ahogy gyakran előfordul, az válasz sokkal bonyolultabb és érdekesebb, mint a egyszerű "igen" vagy "nem".

A hasonlóság jelensége: miért látjuk magunkat a háziállatainkban

Kezdjük azzal, hogy az ember és a kutya hasonlóságának ötlete nem üres. Létezik egy teljes irány a pszichológiában, amely tanulmányozza, miért választunk olyan kutyákat, amelyek hasonlóak hozzánk. Ez a jelenség "rezonancia hatásnak" vagy "belsőleges választásnak" is nevezik. Tendenciósan azt választjuk, ami ismerős számunkra, ami tükrözi az ownak identitását. Ha körte alakú arcod és puha vonások vannak, nagyobb valószínűséggel választasz egy "körte alakú" arcú, barátságos arckifejezésű kutyát. Ha vékony testalkatod és éles vonások vannak, akkor valószínűleg egy jobban izmosod, "sarkantyús" kutyát preferálsz.

De van egy másik mechanizmus is: a projekció. Az állatokra olyan tulajdonságokat ruházunk, amelyeket saját magunkban szeretnénk látni, vagy amelyek vonzóak számunkra. Például, ha te magad nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak érzed magad, akkor egy olyan kutyát választasz, amelyet "filozófusnak" és lassúnak tűnik. Idővel észreveted benne azokat a tulajdonságokat, amelyek már benned vannak, és ez erősíti a hasonlóság érzését.

Tudományos kutatások: mi mondják az tudósok

2012-ben egy kutatócsoport a Kaliforniai Egyetem Southfromán Intézetében egy érdekes kísérletet végzett. A résztvevőknek emberi és kutyafotókat mutattak be, majd kérdezték meg, hogy kik állnak a párokban. A résztvevők nagy pontossággal azonosították a "gazda-kutya" párokat, még akkor is, ha nem ismerték azokat az embereket. A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy az emberek valóban hajlamosak arra, hogy olyan kutyákat válasszanak, amelyek külsőleg megfelelnek nekik.

Más kutatások is megerősítették: a hasonlóság nemcsak a külsőre, hanem a karakterre is vonatkozik. A kutyák, mint az emberek, extrovertáltak vagy introvertáltak lehetnek, nyugodtak vagy idegesek, és gyakran "megfelelnek" az emberének temperamentumának. Ez annak köszönhető, hogy sok időt töltünk a kutyákkal, és ők átvéve a szokásainkat, életritmusunkat és még az arckifejezésünket is. Mi, részben, tudatosan ösztönözzük azt a viselkedést, amelyet közelnek érezzük.

Kutyai mimika: miért látjuk az emberi érzelmeket

Az utóbbi évek egyik legizgalmasabb felfedezése a kutya mimikája. Kiderült, hogy a kutyák képesek emelni a szemhéj belső részét, ami nagyobbá teszi a szemüket és "sajnálkozó kutyus" arckifejezést ad. Ez a képesség az ődomásítás során jelent meg, és kifejezetten az emberi interakcióra van "beállítva". Amikor a kutyád "érthető" tekintettel néz rád, ő egyszerűen manipulálja az empátiád, másolva azokat az arckifejezéseket, amelyeket emberinek tartasz.

A kutatások azt mutatják, hogy a gazdák gyakran emberi érzelmeket tulajdonítanak a kutyáknak - szomorúságot, örömöt, bűntudatot, még humorérzéket is. Természetesen ezek az érzelmek "projektálódnak" a háziállatra. Így jön létre az illúzió, hogy a kutya "megért" minket a szavak felett, és még azokat az érzelmeket is kifejezi, amelyeket mi érzünk.

Életmód és hasonlóság: miért válnak hasonlóvá egymáshoz

Nem szabad elfelejteni, hogy a hasonlóság nemcsak a választásból ered, hanem a közös életből is. Ha aktív életet élhetsz, sokat sétálsz, utazol, a kutyád jó formában lesz, izmos testalkattal és ragyogó szőrrel. Ha inkább csendes esteit szeretnéd otthon, a kutyád lazább lesz, talán kicsit kövér is.

Ezen kívül a szokásaink is befolyásolják a kutya viselkedését. Ha te ideges vagy, a kutya is ideges lehet. Ha te nyugodt vagy, a kutya is kiegyensúlyozott lesz. Ez nem misztika, hanem alapvető pszichológia: a kutyák a hangunkból, szagokból, mozdulatokból és mimikájából érzékelik a állapotunkat, és hozzájuk igazodnak. Ez hozza létre azt az érzést, hogy mi és ők "egy vére".

Az őshazai szelekció ötlete: mi választunk magunkra

Egy érdekes tényező az, hogy gyakran olyan kutyákat választunk, amelyek nemcsak hasonlóak hozzánk, hanem fontos embereknek is, akik a múltunkban voltak. A pszichológusok szerint tudatosan keresünk a háziállatban olyan tulajdonságokat, amelyeket szerettünk vagy utáltunk. Ezért néhány ember olyan kutyát választ, amely hasonló a dédunokájához, a volt párjához vagy még magához a gyermekkorában. Ez hozzáadja mélységet a hasonlóság jelenségéhez.

Jellemkutatás: mennyire hasonlóak vagyunk a viselkedésben

2019-ben egy nagy léptékű kutatást végeztek, amely vizsgálta a gazdák és kutyáik személyiségjegyeit. Kiderült, hogy közöttük valóban létezik korreláció olyan jellemvonásokban, mint a neurotizmus, a barátságosság és az extroverzió. A magas szintű idegességű gazdák gyakrabban választottak olyan kutyákat, amelyek is tüneteket mutattak az idegességből. A magas szintű nyitottságú emberek gyakran olyan kutyákat választottak, amelyek könnyen alkalmazkodtak az új helyzetekhez.

Megfigyelték, hogy az agresszív kutyák gyakrabban élnek azoknál az embereknél, akik maguk is hajlamosak az agresszív viselkedésre. Ez nem jelenti azt, hogy a rossz emberek rossz kutyákat választanak, hanem azt jelzi, hogy bizonyos jellemvonások a "ember-kutya" párban erősödnek meg.

Miért szeretnénk hinni, hogy a kutya hasonló a miénkhez

Az, hogy a kutya tükrözi magunkat, mély pszichológiai jelentést hordoz. Ez erősíti a kapcsolatot, és érzést ad az egység és megértésről. Érzünk, hogy valaki "látni" és "elfogadni" minket. Amikor a kutya megismétli a szokásainkat, vagy még azonos pozícióban alszik, mint mi, ez nevetést és varázslat érzését kelti. Mi a legjobb verzióunkat projektezzük a háziállatunkra, és ő is ugyanígy viszonz.

Továbbá, ha úgy gondoljuk, hogy a kutya hasonló a miénkhez, ez erősíti a saját magunk értékelését. Mert ha én egy jó ember vagyok, és a kutyám hasonló hozzám - akkor ő is jó.

Van-e kivétel: amikor a kutya teljesen nem hasonlít az emberére

Természetesen vannak olyan példák is, amikor a kutya teljesen különbözik az emberétől. Az extrovertált ember nyugodt, flegmatikus kutyát választ, és az a félelem a zajtól élő ember egy hangos, energikus kutyát választ. Itt lép fel egy másik mechanizmus: mi keresünk a kutyában azt, ami hiányzik nekem. Ez is egy forma kompenzáció, és ez is működik.

Például egy olyan ember, aki szégyenlős, és nem mer megnyilvánítani az érzéseit, egy olyan kutyát választ, amely nyíltan kifejezi a örömét. Így a kutya a "megoldás" arra az érzésre, amelynek hiányzik bennünk.

Morál: a hasonlóság nem ítélet, hanem lehetőség

A kutya és az ember hasonlósága nem genetikai rokonod, hanem a hosszú távú közös lakás, a pszichológiai projekció és a kölcsönös befolyás következménye. Akit vonzunk, majd erősítjük ezt a hasonlóságot a szokások, az érzelmek és a gondozás által.

De ha a kutyád teljesen nem hasonlít rád, ez nem teszi a kapcsolatodat kevésbé fontosnak. Éppen ellenkezőleg, a különbségek lehetnek forrása a növekedésnek és a kölcsönös gazdagodásnak. A kutya taníthat minket boldogan élvezni a egyszerű dolgokat, és mi adhatunk neki biztonságot.

Zárás

Tehát vajon hasonló-e a kutya az emberéhez? A kutatások azt mondják - gyakran hasonló. Külsőleg és karakterben is. De ez nem szigorú szabály, hanem inkább egy tendencia, amely a mi szükségünknek köszönhető, hogy lássuk magunkat másokban. A hasonlóság nem véletlen, hanem egy hosszú út eredménye, amelyet együtt tölthetünk a háziállatunkkal. Éppen ez az út teszi a barátságunkat egyedivé és egyedivé.

Permanent link to this publication: