Közszünet. Gyerek számára – szabadság. Felnőtt számára – fejfájás. A gyerek álmodik a délutáni alvásról, a számítógépes játékokról, a sétákról. A felnőtt pedig gondolkodik: hová hagyhatja, mit csinálhat, hogyan ne ütközzön a falba. A megértési különbség colossális. De miért van így? És lehetséges-e, hogy a közszünetet mindenki számára boldogá teszi?

A gyermek szemeivel

A közszünet egy hosszú várt pihenő az iskolától. A tanároktól, a jegyektől, a házi feladatoktól. Ez az idő, amikor végre lehetőség van a kedvenc tevékenységekkel foglalkozni. Aludni, amennyit akarsz. Találkozni barátokkal (nem csak a szünetekben). Utazni a családdal. Semmit sem tenni („pihenni a kanapén” – teljes tevékenység). A gyerek nem gondolkodik a hasznosságról. Ő a boldogságról gondolkodik.

A számára a közszünet ajándék. Akár otthon is, boldogan van, hogy nem kell korán kelni.

A felnőtt szemeivel

A felnőtt (szülő) a közszünetet problémaként látja. Kivel hagyhatja a gyermeket, ha mindketten dolgoznak? Hogyan szervezze meg a szabadidőt, hogy ne nézzen telefont egész nap? Mennyibe kerül (tábor, tanárok, klubok)? Hogyan ne felejtsék el az iskolai programot? Végül a közszünet egy logisztikai kihívássá válik.

A felnőtt szeretné, hogy a gyermek pihenjen, de fejlődjön. Gyakran ezek az célok konfliktusba kerülnek. Ezért a szülők stresszben vannak, és a gyermekek csalódottak.

Mi a gyerek véleménye a felnőtt terveiről

Szülők: „Beíratjuk a táborba, ott lesz szórakozás”. Gyerek: „Nem akarok táborba, haza akarok”. Szülők: „Olvasunk nyáron 20 könyvet”. Gyerek: „Nem szeretem az olvasást”. Szülők: „Elutazunk a tengerre, vásárolunk turákat”. Gyerek: „Jobb, ha a telefonon játszom”. A felnőttek gyakran rákényszerítenek saját képzelkedéseiket a jó pihenésről. A gyerek ellenáll.

A megoldás: választást adni. „Mit szeretnél: tábor vagy nagymama-hoz látogatás?” Nem „mit fogunk tenni”, hanem „melyik a két lehetőség közül”.

Mi a felnőtt véleménye a gyermek vágyairól

Gyerek: „Teljes napokat szeretnék a telefonon tölteni”. Felnőtt: „Ez káros, a látás, a testtartás”. Gyerek: „Szeretnék délutánig aludni”. Felnőtt: „Akkor te fáradt leszel”. A konfliktus elkerülhetetlen. De lehet megállapodni. Kompromisszum: 2 óra telefon a napban + séták. Aludni 10 óráig, de délután ne üljön pihenni.

Fontos, nem tiltani, hanem korlátozni és alternatívát ajánlani.

Ideális közszünet: egyensúly keresése

A gyermek számára: szabadság, játék, barátok, minimális kötelezettségek. A felnőtt számára: biztonság, fejlődés, a gyermek és a saját pihenés. Az ideál elérhető, ha: a gyereknek van egy napi terv, de nem szigorú. Például: reggel hasznos, délután szórakozás, este mozi. Egy részt a gyerek a szülőkkel tölt (k közös hobbi, konyha). Egy részt önállóan (barátokkal találkozás, klubok). Van idő a „semmittevésre”.

A legfontosabb: a gyerek részt vesz a tervezésben. Ezáltal érez magát felelősségteljesnek.

A gyermek és a felnőtt közszüneti megértése különböző, de nem ellentétes. A gyerek a boldogságot szeretné, a felnőtt a nyugalmat. Ha leülnek és megegyeznek, megtalálhatják a középutat. Ekkor a közszünet lesz az éves legjobb időszak, nem a próbaidőszak.

Permanent link to this publication: