Rózsa a képzőművészetben — nem egyszerű virág a naturálképekben. Ez egy kód, titkosztás, üzenet. A reneszánsz művészek a szirmokba vették a vallási jelentést, az impressionisták a fény játék után kutattak benne, míg a surrealista művészek a tudattalan sötét oldalait. Ebben a cikkben végigjárjuk a múzeumokat (ne nevezzük meg őket) és megnézzük, hogyan változott a rózsa képzet a falfestéstől az installációig.

középkor és korai reneszánsz: a Szűz Mária szimbóluma

A gótikus bazilikákban a rózsa gyakran jelenik meg az üvegablakokban — mint "misztikus rózsa", a Szűz Mária szimbóluma. A szirmok öt örömöt társítottak Mariához, a szárnyaival a szenvedéseket. A kватрочентó festészetben (Fra Angelico, Botticelli) a Madonna gyakran ábrázolva van rózsás kertben vagy rózsával a kezében. Ez nem egyszerű díszítés, hanem teológiai jelkép. Botticelli "Vénusz születése" című festményében a rózsák a csillagokból esnek le, szimbolizálva a szerelem, amely a tengerhabból születik — itt az antik és a keresztény szimbolizmus összefonódik.

barokk és rokoko: érzelmesség és gazdagság

A XVII–XVIII századokban a rózsa lett a világi élvezetek attribútuma. Rubens és Watteau festményeiben a rózsák poroznak a nimfákra és Cupidoira. Ők gazdagok, világosak, majdnem tapinthatók. A rokoko művészek (Fragonard, Boucher) gyakran helyezték el a rózsákat a flört szcenéibe: a kavalér egy rózsát ad a hölgynek, ami érzelmekre utal. A naturálképekben a rózsák a mangókkal, a szőlővel és a vadon élő vadon élő állatokkal élnek együtt — emlékeztetve a élet széltsújtására (vanitas). Érdekes, hogy ebben az időben jelennek meg a "rózsák" az építészetben — rózsaszerű díszítő elemek.

rózsa a japán és kínai festészetben

A keleti művészetben a rózsa (főként a peony, amely gyakran összetéveszthető a rózsával) szimbolizálja a gazdagságot és a megtiszteltetést. De a valódi rózsa is megjelenik a kompozitumokon és a táblákon az Edo korában. Ott inkább feszes, ascetikus. Gyakran egy virágot ábrázolnak üres háttérrel — meditáció tárgya. A japán művészek kiemelték a szárat, a szirmok görbületét, a szárnyaak tapintását. A rózsa nem a szenvedély szimbóluma, hanem a pillanat gyorsan elszaporodó és a szépség jele (mono-no avare).

impressionizmus és posztimpressionizmus: fény és szín

Az impressionisták (Monet, Renoir) a rózsákat a terepen festették meg. Az ő érdeklődésük a napfény, amely megváltoztatja a rózsaszín árnyalatát. Monet egy egész sorozatot festett a rózsákkal a saját kertjében Givernyben. A rózsa itt nem az objektum, hanem a fény-vizes környezet része. Van Gogh a "Rózsák" (1890) című festményében egy virágcsokrot ábrázol zöld háttérrel, és a virágok úgy tűnnek, hogy pulzálnak energiával. Matisse pedig a "piros szobákban" a rózsákat dekoratív díszítőelemként használta, majdnem absztrakt módon. A posztimpressionisták is fordultak a szimbolizmus felé: Odilon Redon rózsái misztikusak, űrben lebegnek, szemekkel vagy anélkül.

surrealizmus és XX. század: a rózsa mint sérülés

Salvador Dalí egy rózsát ábrázolt, amely a sivatag felett lebeg ("Meditációs rózsa", 1958). Ez egy álomszerű virág, egy emlékező virág. A surrealista művészek gyakran szemben állnak a valósággal — lehet műanyag, sérült, a beton repedéséből növő. Frida Kahlo az autопортрétokban a rózsákat a hajába varrja, de ők szomszédságban állnak az éles szárnyaival, amelyek megsebesítik a nyakát. Itt a rózsa szimbóluma egyszerre szerelem és fájdalom, szenvedély és szenvedés. A pop artban (Warhol) a rózsa ismétlődik mint nyomtatvány, elveszítve az egyediségét, és a tömeggyártott szépség szimbólumává válik.

rózsa a szobrászatban és az installációban

A rózsát mészből faragták ki (Antonio Canova, "Amor és Psyché", ahol a rózsa Psyché kezében), bronzból öntötték, üvegként készítették el (Dale Chihuly). A modern művészetben hatalmas rózsák papírmaséból és műanyagból töltik meg az kiállítótereket, meghívva a nézőt arra, hogy elgondolkodjon az emberi szépségről. Az élő rózsákból készült installációk (Ilya Kabakov, "Vörös kocsi") egy illatos, de gyorsan elszaporodó világot hoznak létre. A rózsa a festészetből elvonul a térbe, de nem veszít el a varázsát.

rózsa a heraldikában és az emblematikában

Nem szabad elmulasztani a heraldikai rózsát. A fehér és a piros rózsák a harcoló klánok szimbólumai Angliában (Az Alacsony és a Fehér Rózsa Háborúja). A rózsa is díszíti sok város címerét (Litvánia, Firenze). A masonók a rózsát a kereszttel kombinálják (Rózsa és Kereszt). A szovjet művészetben a rózsa majdnem eltűnt (burzsoá szimbólumként), de virágzott a "könyvjelzős" leveli női számára — kitch, de is művészet.

a rózsa ábrázolásának technikája: a falfestéstől a képernyőig

A festők évszázadokon keresztül keresik a módját annak, hogy ábrázolják a szirmok textúráját. Az olaj festék lehetővé tette a sima átmenetek létrehozását, az akvarell levegőséget. A holland naturálképek mesterei a rózsákat olyan módon festették meg, hogy mintha levágni szeretnék a rózsavízt. Az impressionisták különálló ecsetvonásokat használtak, létrehozva a vibrációt. Ma a digitális művészek a táblákon festenek rózsákat, de a probléma marad: hogyan ábrázolni a finomságot? Lehet, hogy éppen ez a rózsa rejtélye — nem lehet teljesen másolni, csak megérteni.

A rózsa képzet az művészetben nem halál. Ő mutálódik, újjászületik, de felismerhető marad. Amíg a művészek keresik a választ a szépségre, addig festeni fognak rózsákat. Mert a rózsa maga az művészet: szép, csúszka, gyorsan elszaporodó és örök.

Permanent link to this publication: