Sporthoz 10 éves korban: amikor nem kell erőltetni, hanem megszerettetni

Tíz éves kor az a kor, amikor a gyermek teste aktívan növekszik, megváltozik a hormonális háttér, kialakul az állkapcs, és a koordináció. A fizikai aktivitás ebben a korban nem csupán hasznos szokás, hanem szükségesség. De mi a teendő, ha a gyermek nem szeretne futni a pályára vagy eljutni az edzésekre? Hogyan találjuk meg a egészség, a szabadság és a fejlődés közötti egyensúlyt? Tegyük fel a kérdéseket extra nyomás nélkül, de megértéssel a fiziológia és a pszichológia iránt.

Miért fontos a sport a 10 éves korban

Tíz éves korban a gyermek szervezete jelentős változásokat vesz át. A csontok gyorsabban nőnek, mint az izmok, kialakul az állkapcs, és fejlődik a szív- és érrendszer. Pontosan ebben az időben alakulnak ki a szokások, amelyek egész életre szólnak. Ha a gyermek megszokja a mozgást, könnyebb lesz számára a egészség megőrzése a felnőttkorban. Az ellenkező esetben, ha ezt a időszakot mozgásszegény állapotban tölti, a gerincvelő, a plusz súly és még a mentális egészség problémáinak kockázata nő.

Emellett a sport nem csak fizika. Ez a szokás, a csapatmunka képessége, a türelem, a veszteség és a győzelem képessége. Ez a feszültség és a depresszió megelőzése. Ezért a kérdés „kell vagy nem kell” itt sem áll. A kérdés az, hogyan tegyük a sportot a barátunkká, nem a kötelezettségünknek.

Milyen terhek felelnek meg a 10 éves gyermek számára

Ebben a korban az organizmus még nem kész az intenzív erőedszerek edzésére. A fő hangsúlyt a kitartás, a rugalmasság, a koordináció és a sebesség fejlesztésére kell helyezni. Íme az olyan tevékenységek, amelyek ideálisak a tíz éves gyermekek számára:

Paddokking. Az egyik leguniverzálisabb sport. Egyenletesen terheli minden izomcsoportot, fejleszti a lélegzést, erősíti a gerincet és az ízületeket. A paddokking minden gyermek számára megfelelő, még azok számára is, akiknek problémái vannak az állkapcsal.

Légkondicionálás. Futás, ugrás, lövés — mindez fejleszti a robbanóerőt, a koordinációt és a kitartást. Ez a sport nagy előnye, hogy a gyermek választhatja a kedvenc diszciplinát. Néhányan szeretik futni, mások ugrani.

Csapat sportok. Focis, kosárlabda, vízilabda — ezek a sportok nem csak fizikai képességeket fejlesztenek, hanem társadalmi készségeket is. A gyermek megtanulja, hogyan működik együtt másokkal, döntéseket hoz a dinamikus környezetben, és dolgozik az együttes eredményért. Ez különösen hasznos a gyermekek számára, akiknek nehéz barátokat találni.

Önvédelem. Dzsedzsú, karate, szambo — ezek a sportok szokásokat fejlesztenek, és megtanítják a test és az érzelmek kontrollálását. Azonban fontos, hogy a tréner jól képzett legyen, és a kemény sparringokat nincs szükség gyorsítani. Ebben a korban fontosabb a alapok megtanulása és a test irányításának megtanulása, mint a győzelem.

Gimnasztika és tánc. Ezek a sportok fejlesztik a rugalmasságot, a koordinációt és az ütőhangulatot. Ezek a gyermekek számára megfelelnek, akik jól nyújtanak és szeretik a mozgást.

Az intenzitás tekintetében 10 éves korban optimális a sport 3-4 alkalommal hetente, 45-60 percig. Az egyéb napokon aktív sétákat, kültéri játékokat, kerékpározást vagy gördeszkázást kell tartalmazniuk. Fontos, hogy a fizikai aktivitás rendszeres, de nem kimerítő legyen.

Mi a teendő, ha a gyermek nem szeretne sportolni

Ez az egyik leggyakoribb probléma a szülők számára. A gyermek nem szeretne eljutni az edzésekre, elutasít minden ajánlatot, azt mondja, hogy „ez unalmas” vagy „nem szeretem”. Mi a megoldás?

Először és legfontosabb, ne erőltessük. Az erőltetés elpusztítja az érdeklődést, és a sportot büntetésnek változtatja. Ha a gyermek kényszerrel megy az edzésekre, örökre meg fogja utálni őket. Ehelyett próbáljunk más megközelítéseket.

Változtassuk meg a sportfajtát. Lehet, hogy a gyermek nem szereti a focit, de szívesen úszik. Vagy nem szereti az önvédelmet, de imád kerékpározni. Adjunk neki lehetőséget többféle sportfajta kipróbálására. Regisztráljunk próbaidőpontra több szakaszba. Néha elég egy sikeres egyezés, hogy felkeltsük a tűzet.

Csökkentsük a követelményeket. Ha a gyermek fél a versenyektől vagy a szigorú trénerektől, találjunk kevésbé formális formátumot. Ez lehet egy udvarjátékok, családi séták aktív elemekkel vagy egyszerű napi edzés zenei kíséretében. A sport nem kell feltétlenül profi legyen.

Vesszük példaként. A gyermekek utánozzák a szülők viselkedését. Ha ön maga is aktív életet él, a gyermek ezt a normának fogja tekinteni. Futjatok együtt, sétáljatok, hóvitorlázzatok vagy kerékpározzatok. Amikor a sport a családi élet részét képezi, nem fogalmazódik meg, mint kötelezettség.

Keresse a mozgást, nem a sportot. Lehet, hogy a gyermek nincs érdeklődése a sport iránt a klasszikus értelemben, de szereti táncolni, felfedezni a fákra vagy játszani a mozgásos játékokat. Támogassuk ezt. A legfontosabb, hogy mozogjon, ne üljön a számítógép előtt.

Ne állítsunk fel célként „champion” lenni. A legtöbb gyermek számára a sport nem karrier, hanem egészség és boldogság biztosítása. Ha eltávolítjuk a versenyzési szempontot, és csak a mozgás örömét hagyjuk meg, a gyermek nagyobb valószínűséggel marad a sportban.

Adjunk időt. Az érdeklődés nem jelentkezik azonnal. Néha a gyermeknek néhány hónapig kell, hogy „bejózanodjon”. Adjunk neki ezt az időt. Ne várjuk az azonnali eredményeket és ne kérjünk sikereket.

Alternatívák a sportnak: ha semmi sem segít

Ha a gyermek kategorikusan elutasít minden sportcsapatot, ez nem jelenti azt, hogy el van ítéltve a mozgásszegény életmódhoz. Léteznek sok más módja annak, hogy megőrizzük a fizikai aktivitást:

— Aktív kültéri játékok: frisbi, badminton, kispályás labda, üldözgetős játékok.

— Hosszú séták érdekes útvonalon.

— Kerékpározás és gördeszkázás.

— Tánc online órák.

— Síkládok és kötélparkok.

— Otthoni segítség, amely mozgást igényel (takarítás, kertészet).

A legfontosabb, hogy a gyermek ne töltsön az összes szabadidejét statikus helyzetben. Bármi is legyen, a mozgás mozgás.

Összegzés: a sport nem cél, hanem eszköz

Tíz éves korban a sport nem a díjak és rekordokról szól. Ez az egészség, a boldogság és a szokás, amely egész életre szól. Ha a gyermek nem szeretne eljutni a szakaszba, ez nem ok panaszra. Lehet, hogy a mozgás útja más tevékenységen keresztül vezet. Az Ön feladata nem az erőltetés, hanem a segítség, hogy megtalálja ezt az utat. Legyen türelmes, rugalmas és figyelmes az érdeklődésére. Ekkor még a legkevésbé sportos gyermek is megszeretheti a mozgást.

Permanent link to this publication: