Állósideges jólét modellje ma: az ökológia, gazdaság és boldogság integrációja

A fenntartható jólét (Sustainable Well-being) koncepciója a XXI. század kihívásaira adott kulcsfontosságú választ, újraértelmezve a fejlődés ötletét. Lemond a jólét kizárólag gazdasági növekedéssel (GDP) való azonosításáról és egy holisztikus modellt kínál, amelyben az emberi életminőség minősége elválaszthatatlan az ökoszisztémák egészségétől és a hosszú távú társadalmi stabilitástól. Ez a modell a fenntartható fejlődés (sustainability) és a jólét tudománya (well-being science) ötvözete.

1. A korábbi paradigmák kritikája: miért elég a GDP.

A hagyományos gazdasági modell, amely a siker mérését a bruttó hazai termék (GDP) növekedésén alapítja, nem elég hatékonynak bizonyult. A GDP minden pénzügyi tranzakciót regisztrál, de nem különbözteti meg a hasznos és a káros tevékenységeket (például az ökológiai katasztrófák felszámolására fordított kiadások növelik a GDP-t). Elhanyagolja:

A természeti tőke hozzájárulását (erőforrások kihasználása, szennyezés).

A nem piaci tevékenységeket (otthoni gondozás, önkéntesség).

A jóléti eloszlást (ingyenlenség növekedése).

A szubjektív jólétet (boldogság szintje, érték, társadalmi kapcsolatok).

A Easterlin paradoxon (Easterlin paradox) azt mutatta, hogy a jövedelem elérése után a további növekedés nem korrelál a boldogság növekedésével. Ez új alternatív indikátorok kereséséhez vezetett.

2. A fenntartható jólét modelljének strukturális komponensei.

A modern modell három alapvető oszlopra épül:

A) Ökológiai fenntarthatóság (biofizikai határok).
Ez a modell alapja. A jólét lehetetlen egy kihasználott vagy szennyezett környezetben. A "planetáris határok" (planetary boundaries) koncepciója, amelyet a Stockholmi Fenntarthatósági Központ dolgozott ki, meghatározza az emberiség biztonságos határait a Föld kulcsrendszereire (klímaváltozás, biodiverzitás, kémiai szennyezés stb.). A jólét modellje ezek keretek között kell elhelyezkednie. Példa: Kates Raworthék "torta gazdasága" (doughnut economics), amely vizualizálja az emberiség "cukrászati pontját" a társadalmi minimum (belső kör) és az ökológiai tető (kívüli kör) között.

B) Társadalmi igazságosság és integráció.
A fenntarthatóság lehetetlen magas ingyenlenség mellett, amely meggyengíti a társadalmi összetartást, a bizalom és a nemzet egészségét. A modell tartalmazza:

A források és lehetőségek egyenlő elosztása.

Szilárd társadalmi kapcsolatok és bizalom (társadalmi tőke).

A döntéshozatalban való részvétel (demokratikus intézmények).

A alapvető jóléti hozzáférés: oktatás, egészségügy, lakás.

Fontos tény: A boldogság ranglistákon vezető országok (például a skandináv országok) általában nem a legmagasabb GDP-t mutatják be az egy főre jutó GDP esetében, hanem alacsony ingyenlenségi szintet (Gini mutató), magas társadalmi bizalmat és hatékony állami intézményeket.

V) Szubjektív és pszichológiai jólét.
Ez a modell magja, amelyet a következők mérnek:

Hedonista komponens (érzelmek): pozitív és negatív érzelmek egyensúlya, az élet elégedettsége.

Eudaimonista komponens (személyes fejlődés): értékérzés, önrendelkezés, képesség, kapcsolatok másokkal (Ryan és Deci öndeterminációs teóriája).
A kulcsfontosságú gondolat az áttérés a fogyasztó társadalomból a virágzás társadalomba (flourishing), ahol a jólét az interneális, nem csak anyagi erőforrásokon alapul.

3. Mérőeszközök és megvalósítás eszközei.

A modell bevezetéséhez alternatív fejlődési indikátorokat fejlesztenek ki:

A jobb élet indexe (Better Life Index) az OECD értékeli az 11 aspektust, a levegő minőségétől kezdve a munka és pihenés egyensúlyáig.

A boldog bolygó indexe (Happy Planet Index) egy radikális mutató, amely mérik, hogy mennyire hatékonyan alakítják át a világ országai a természeti erőforrásokat a polgárok hosszú távú boldogságára.

A Bhután vallási nemzeti boldogsága (GNH) — a legismertebb állami politika, amely ezen modellen alapul, amely a jólétet kilenc mérőszám alapján mérik, beleértve a pszichológiai egészséget, az ökológiai sokféleséget és a fenntarthatóságot.

A városok és közösségek szintjén megvalósulnak a "15 perces elérhetőségű városok" (ahol az összes alapvető igény kielégül a gyaloglás távolságában), a zöld területek fejlesztése, a ciklikus gazdaság és a társadalmi innovációk ösztönzése.

4. Praktikus megvalósítási példák.

Eko-faluak és kollaborációs falvak: Közösségek, amelyek életet építenek a lokális, minimális ökológiai lábnyom, közös fogyasztás és erős társadalmi kapcsolatok elvein (például a "Treehouse" projekt Hollandiában).

Cégpraktikák: A vállalatok bevezetik az ESG-elveket (ökológiai, társadalmi és vállalati irányítás), áttérnek a 4 napos munkahétára (kísérletek Izlandon, Japánban), befektetve a munkavállalók jólétébe, mint hosszú távú hatékonysági tényezőként.

A "zöld" áttérés politikája: Az európai "Zöld út" (European Green Deal) — egy hatalmas kísérlet, hogy átalakítsa az economiát, hogy klímatudatos, igazságos és integratív legyen.

5. Kihívások és kritika.

A modell súlyos kihívásokkal szembesül:

A mérés és operacionalizáció bonyolultsága: Hogyan mérhető objektíven az élet értéke vagy a társadalmi tőke?

A politikai ellenállás: A modell kihívja a meggyökerezett érdekeket és forrásainak átcsoportosítását igényli.

A kulturális relativizmus: A jólét fogalma különbözik különböző kultúrákban.

A "zöld" diktatúra kockázata: A szabadság korlátozása érdekében az ökológiai célok érdekében történő indoklás lehetősége.

Összegzés.

A fenntartható jólét modellje nem utópia, hanem szükséges keret a emberi fejlődés céljainak újraértelmezésére az anthropocén korban. Elismeri, hogy a jelenlegi jólét nem építhető a jövő generációitól és a természettől felvett hitelre. Ez egy integratív rendszer, ahol az ökológiai egészség, a társadalmi igazságosság és a személyes virágzás kölcsönösen erősítik egymást. Az implementációja új paradigmaváltást igényel — a rövid távú nyereségmaximalizálástól a hosszú távú befektetésekig az emberi, társadalmi és természeti tőke iránt. Ez egy nehéz út, de a legSCIENSZI és ETIKÁLISAN indokolt válasz arra, hogyan élhetünk méltósággal és boldogan, anélkül, hogy megrongáljuk az egyetlen otthonunkat. A fenntartható jólét nem végső állapot, hanem dinamikus egyensúlyozási folyamat, amely célja egy társadalom létrehozása, ahol az ember virághat a bolygó harmóniájában.

Permanent link to this publication: