Vilmos Udhe szent szívű énekesek koncepciója

Mi van közös egy éjszaka szent angyalokat rajzoló szolgával, egy Párizst megörökítő postás és egy testet daloló cirkuszi harcos között? Azokat a köztük összekötötte a német gyűjtő és művészettörténész, Vilmos Udhe. A 1920-as években bevezette a "szent szívű énekesek" (Peintres du Sacré-Cœur) kifejezést. Ez a kifejezés azt a művészeket jelöli, akik nem rendelkeztek akadémiai képzéssel, de belső hangjuk, hitük, a világ szeretete hatására alkottak. Ikonográfiájuk nem "magas" vagy "alacsony", hanem hierarchiák felett áll. Udhe koncepciója a naiv művészet manifestuma lett, és még mindig befolyásolja, hogyan tekintünk a "primitív" művészetre. Tegyük fel, hogy kiderítsük.

A kifejezés eredete

A "szent szívű énekesek" kifejezés a párizsi Szent Szív bazilika, amelyet a Montmartre hegyén építettek, hivatkozást tesz. Udhe, aki vallásos ember volt (bár zsidó), ezekben a művészekben valami szentet látott: ők művészetet nem pénzért vagy hírnévért alkottak, hanem mint imát. A "dolgozók" szó hangsúlyozza a munkáik zeneiségét, ritmusát. Udhe a "hideg" avantgárdista művészekkel szemben állította őket, akik az eszükkel építették meg az művészetet. A "dolgozók" lélekkel énekeltek. E csoportba tartozott: Szeraphina Louis (Szeraphina Sanlis), Camille Bombois, Louis Vivien, André Boussoin, valamint Henri Rousseau (bár Rousseau meghalt, mielőtt Udhe kifejezést alkalmazott, őt előfutárként tartották).

A "szent szívű énekesek" jelei

A szakmai képzés hiánya (nem tudtak perspektívát, anatómiát rajzolni). Mély személyes inspiráció (gyakran vallási vagy misztikus). Az intuícióból származó technika, nem a szabályokból. Hszonestesség (nem volt szándékuk megrövidíteni vagy megragadni, mint a surrealista művészek). Mindenki dolgozott elismerésért, nem az akadémizmusban. Az ő művészetük gyakran véletlenül nyert el gyűjtőket, nem galériákon keresztül.

A modernizmus ellenállása

Udhe nem tagadta az avantgárdot. Barátkozott Picasso-val, gyűjtötte a kubistákat. De azt hitte, hogy a modernizmus túl intellektuális, logikus, és a "dolgozók" visszahozták az művészetet az ő alapjaira — az világ előtti csodálkozásra. 1928-ban Udhe szervezte meg a "Modern primívumok" kiállítást Párizsban, ahol Szeraphinát, Bomboist, Vivient, Boussoint és Rousseaut állította ki. A közönség nevetett, de Udhe kitartott: ez ugyanolyan művészet, mint Picasso. Picasso, emellett, támogatta társát: több Szeraphina és Rousseau művét is megvásárolta.

A vallási kontextus

Udhe zsidó volt, de koncepciója keresztény szimbólumokkal volt átszőtt. A "szent szív" Jézus szíve, a bожi szeretet és szenvedés szimbóluma. Udhe ezek művészekben valami szentet látott: ők művészetet nem pénzért vagy hírnévért alkottak, hanem mint imát. A "dolgozók" szó hangsúlyozza a munkáik zeneiségét, ritmusát. Udhe a "hideg" avantgárdista művészekkel szemben állította őket, akik az eszükkel építették meg az művészetet. A "dolgozók" lélekkel énekeltek. E csoportba tartozott: Szeraphina Louis (Szeraphina Sanlis), Camille Bombois, Louis Vivien, André Boussoin, valamint Henri Rousseau (bár Rousseau meghalt, mielőtt Udhe kifejezést alkalmazott, őt előfutárként tartották).

A kereskedelmi és marketing aspektus

Udhe nem volt altruista. Munkáikat alacsony áron vásárolta meg, magas áron adta el (amikor megjelent a kereslet). Létrehozta a "naiv művészet" márkát és népszerűsítette. A kritikusok vádolták őt kihasználással. De nélküle ezek a művészek ismeretlenek maradtak volna. Udhe adott nekik pénzt a festékekhez, néha a kezeléshez. Szóval a szerepe kétséges.

A koncepció öröksége

A "szent szívű énekesek" koncepciója legitimálta a naiv művészetet a múzeumok és kritikusok szemében. Ma műveiket a Louvre, a MoMA, a Pompidou Központ gyűjteményeiben találjuk. Az ő hatásuk nyomán nyomon követhetjük a modern művészek-primívumok, valamint az art brut és a kívülálló művészet művészetében. A kifejezés ritkábban használják, de az ötlet él.

Vilmos Udhe nem egyszerűen megnyitott néhány zsenit. Megváltoztatta az művészetről alkotott képünket. A "szent szívű énekesek" bizonyították: a remekmű egy szegény mансzádban, egy konyhában, egy szolgány szívében születhet. Fontos nem az, hol és hogyan, hanem miért.

Permanent link to this publication: