Spányi epigramma a bírák, ügyvédek és igazságtalanságról: nevetés az évszázadokon át

Spánia az a ország, ahol a szenvedély és az ironia mindig is kéz a kézben járt. Itt a flamenco a fájdalomról mesél, a korrida az élet és a halálról, és az epigramma arról, amit szokás csendben hagyni. A bírák, az ügyvédek, a bíráskodási dolgozók alakjai évszázadokon át nemcsak megdöbbentést, hanem gúnyos nevetést is kiváltottak. A spányi epigramma az az eszköz, amely lehetővé tette a egyszerű emberek számára, hogy az árulásról, a bürokráciáról és az igazságtalanságról beszéljenek, anélkül, hogy félniük kellene a bosszútállástól. Rövid, éles, mint a kard, és közvetlenül a célba találta. Ma, a nagy nyilvános korruptációs botrányok és bírósági drámák korában is hallhatjuk ezt az éltető visszhangot — a nevetést, amely nem hagyott csendben.

Mi az a spányi epigramma: versben rejtett kard

Az epigramma, a görög «követett a kőre» kifejezésből származik, Spanyolországban különleges életet nyert. Ez nem egyszerű vers, hanem egy ütés, amely a rím mögé rejtőzik. Rövid, éles, gyakran gúnyos, és a társadalom hibáit gyalázta. Spanyolországban az epigramma a Nagy Korszak költőinek, mint Francisco de Quevedo, Luis de Góngora és Lope de Vega kedvelt műfaja lett. Ők a szerelemről, a halálról írtak, de különösen a bíráskodásról. Az ő epigrammáik nem csupán irodalom voltak — társadalmi megjegyzések is, amelyekért szabadságot, sőt életet is kockáztathattak.

A spányi epigramma a bíráskodásról egy olyan műfaj, ahol minden szó aranyat ér. A bírák, akik vesztegetést fogadnak el, az ügyvédek, akik évtizedekig húzzák a pert, a bíráskodási dolgozók, akik elveszítik a dokumentumokat, mind a ezek miniaturizált költeményeinek hősei. Az ironia az, hogy a bírák gyakran maguk is okleveles emberek voltak, és elolvasták ezeket a verset. De nem tudták betiltani őket, mert a nevetés erősebb a törvénynél.

A spányi sarkazó irodalom aranykora: Quevedo és a szívélyes tolla

Francisco de Quevedo az egyik leggúnyosabb költő az espány irodalom történetében. Az ő epigrammái a bírák és ügyvédekről klasszikus műfajok. Quevedo nem egyszerűen kritizált — elpusztított. Egyik szonetében a bírákról írt, hogy «a igazságot piacra adják», és a törvényekről, hogy «csak azoknak szolgálnak, akiknek van aranyuk». A szavai annyira élesek voltak, hogy olvasniuk is nevetéssel és remegéssel lehetett — és nemcsak nevetéssel.

Íme egy híres példája: «A bírák Spanyolországban nem a törvény alapján ítélik, hanem a pénztárcájuk alapján. Ha te szegény vagy, te bűnös vagy, ha te gazdag vagy, te bűntelen vagy, de fizetni kell». Quevedo nem félt nevezni a dolgok
© elibrary.at

Permanent link to this publication: