A rajzolás nem egyszerűen csak egy módja annak, hogy egy gyereket elfoglaljunk fél órára. Ez egy hatalmas fejlesztési eszköz. Amikor a baba megkapja a ceruzát, a szervezetében komplex folyamatok kezdődnek. Nem csak a ceruza tartását tanulja meg, hanem az érzéseinek kifejezését, a fantáziálást, az elemzést is. Sajnos sok szülő úgy tekint a rajzolásra, mint egy játékra: „Na, megfestett, jobban tette volna az iskolai feladatokat”. Ez egy hatalmas hiba. Annál hamarabb kezditek el ösztönözni a kreativitást, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy harmonikus, intelligens személyiséget neveltek ki.

A finommotoros képesség és az agy

Amikor a gyermek rajzol, több tucat finom izmot használ a kéz ujjai. Ez közvetlen刺激 a beszédért felelős agyterületek, a memória és a koordináció. Nem véletlen, hogy a logopédusok ajánlják a beszédzavarban szenvedő gyermekek számára, hogy többet gyússzanak és rajzoljanak. Minden vonal, minden vonás egy idegsejtkapcsolat. Minél sokoldalúbb a technika (ceruza, festék, szivárványkréta, ujjal festés), annál aktívabb a két agyfél közötti kölcsönhatás. A jövőben ez könnyebb tanulást eredményezhet a írásban, a feladatok gyorsabb átváltásában.

Az érzelmi intelligencia

A gyermekek nem mindig tudják megfogalmazni szavakkal, ami zavart okoz nekik. A rajz segítségével viszont megtehetik. „Család” – ahol mindenki a kezét fogja. „Az iskolában vagyok” – ahol a tanárnőnek széles fogai vannak. A rajzolás segítségével ki tudják fejezni a félelmeket, a haragot, a gyűlöletet. A szülő, aki megnézi a rajzokat, korai stádiumban észrevehet egy problémát. Továbbá, a rajzolás során a gyermek megtanulja megérteni az érzéseit: „ez a szín boldogságot jelent, míg ez a szín szomorúságot”. Így alakul ki az érzelmi intelligencia, amely fontosabb az IQ-nál a felnőtt életben.

A fantázia és a kreativitás

Egy világban, ahol az mesterséges intelligencia helyettesíti a rutin munkákat, a kreatív képességek a fő versenyelőnyök. A rajzolás megtanítja a gyermeket, hogy ne standard megoldásokat keressen. Hogyan lehet festeni az esőt? Pontokkal, vonalakkal, foltokkal. Hogyan lehet ábrázolni a szélét? Nem látható, de lehet mutatni a hajló fák. A gyermek megtanulja a szimbolizációt, az absztrakt gondolkodást. Megszokja, hogy ne féljen a tiszta laptól. Ez a képesség átvihető bármelyik területre: üzletből tudományig.

Az elszántság és a célok kitűzése

Egy macskát rajzolnihoz 15 perc figyelmet kell fordítani. Egy kép készítéséhez néha több napot. A gyermek megtanulja, hogy el kell érnie a célját, nem hagyja abba félúton. Kitűz egy célt (házat rajzolni) és elindul érte, átvészelve a nehézségeket (a vonás nem egyenes, kifogyott a festék). Ez erősíti a kitartást. Amikor a kép kész, a gyermek büszke lesz – „sikerült”. Ez erősíti az önértékelést és ad erőforrást a következő sikerekhez.

A tanulás előkészítése

A ceruza tartása az írás alapja. A rendszeres rajzolás megerősíti a kezét, megtanítja a nyomás szabályozását. A sokat rajzoló gyermekek könnyebben megtanulják a betűket, a rokon betűket. Továbbá, a rajzolás fejleszti a térbeli gondolkodást: jobb- bal, fent- lent, kompozíció. Ez hasznos lesz a matematikában (geometria), a olvasásban (sorok észlelése). Végül, a rajzolás megtanítja a figyelmet a részletekre – a minőség, amely szükséges az iskolában.

Hogyan szervezzük meg a folyamatot

Ne kényszerítsétek. A rajzolásnak öröm kell legyen. Ha a gyermek nem akarja, kínáljatok alternatívát: színezők, aszfalton való festés, ujjal festés. Hozzatok létre körülményeket: asztal, jó fény, hozzáférés a anyagokhoz. Ne kritizáljatok! „Milyen kaotikus!” – egy halálos lövés a kreativitásnak. Dicsértétek a folyamatot, ne a eredményt: „látszik, hogy nagyon keményen dolgoztál”. Kínáljatok témákat: „rajzolj, amit a zoológumban láttál”. Rajzoljatok együtt. Mutassatok példát.

A rajzolás nem egy hobbik, hanem egy szükséglet. Mint az étel és az alvás. Ne vegyétek el a gyermektől a ceruzát, még ha úgy tűnik, hogy csak bolondulásból rajzol. Lehet, hogy most születik egy kis Picasso. Vagy csak egy boldog ember.

Permanent link to this publication: