Tánc az ír és angol kultúrában: a rítusos mozdulatól a társadalmi kódig

Az ír és angol tánci hagyományok két mélyen különböző, de egyenértékű kulturális szöveg. Azok elemzése lehetővé teszi, hogy ne csak az esztétikai preferenciákat, hanem az két nép történelmi irányait, társadalmi szerkezetét és nemzeti mítoszait is megfigyeljük. Az ír tánc egy kollektív ellenállás és etnikai identitásformálás formája, míg az angol először is a társadalmi sztratifikáció és regulálás eszköze.

1. Ír tánc: a geometria mint manifestum

Az ír tánc, különösen a szóló formái, lenyűgöző a test felső részének merevségével. A kezek szorosan a testhez tapadnak, az arc hideg, miközben a lábak hihetetlenül gyorsak és összetett ritmusokat táncolnak. Ez az egyedi jellemző történelmi gyökerekből származik.

Politika és tiltások: Az Írország brit koronája alatt az XVI-XVII. században és a "büntető törvények" (Penal Laws) bevezetésével sok szempontból ír kultúra, beleértve a zenét és a táncot, üldözés alatt állt. A katolikusoknak tilos volt bármit tanítani, beleértve a táncot. Egyes hipotézisek szerint a test felső részének és kezeinek merevsége egy kényszerű intézkedés volt: a táncosok a kályha mellett ülve, csak a lábak munkáját figyelve, vagy a szűk helyeken (házakban vagy istállókban) táncolva, ahol a kezek mozgatása lehetetlen volt, finomították a mesterséget. A tánc elrejtett, titkos tudásként vált, amelyet szóban és személyesen adtak át, és kulturális ellenállásként vált.

Céilí és step táncok: Két fő irány létezik. A Céilí (Céilí) csoportos, gyakran páros táncok, amelyek a geometriai felépítéseken alapulnak (körök, vonalak), amelyek a régi kelta rítusokhoz vezetnek. A step-táncok (Ír stepdance) virtuóz soló vagy csoportos előadások, ahol a hangsúly a lábak technikáján van. A felső részének merevsége itt kiemeli a alsó rész testének bonyolult munkáját, és vizuális és kinetikus paradoxont hoz létre.

A "Riverdance" jelensége és a globalizáció: A "Riverdance" (1994) című show, amelyet az Eurovízió számára hoztak létre, kulturális robbanást okozott. Globalizálta az ír táncot, de radikálisan megváltoztatta az estetikáját: hozzáadta az arckifejezést, a testmozgást, az испán flamenco és a russian balet elemeit, és teátrálisabbá tette.

Érdekes tény: Az ír táncversenyek (feis) szigorúan szabályozott világ saját hierarchiával. A táncosokat a mesterség szintjéhez (kezdőtől a bajnoki szintig) sorolják be, és a bírák nemcsak a technikát, hanem a hagyományos ruhát is értékelik, ahol minden részlet (frizura, varrás, cipő típusa) jelentést hordoz.

2. Angol tánc: a rend és az hierarchia harmóniája

Az angol tánci hagyomány, szemben, a szigorúan meghatározott struktúra keretében lévő társadalmi interakcióra összpontosít.

Country táncok (Country Dances): Azok a táncok, amelyek a Tüdor-korban (XVI. század) jelentek meg, és elterjedtek egész Európában (beleértve Oroszországban "kontrdans" néven), nem a virtuozitásban, hanem a geometriai tökéletességben és a figurák betartásában rejlenek. A táncolók vonalakba, négyzetekbe vagy körökbe állnak, és előre meghatározott átmeneteket, partnercsereket és mozdulatokat hajtanak végre. Ez az ideális társadalom modellje: mindenki tudja a helyét és az útvonalát, és különböző partnerekkel interakcióba lép a közös rítus keretében. Jane Austen regényeiben kiválóan leírja, hogyan szolgáltak a bálok és a táncok a mikroszkopikus házassági piac modelljeként.

Morris tánc (Morris Dance): A rítusos férfi tánc, amelynek gyökerei valószínűleg a keresztény előtti termékenységi szertartásokig nyúlnak vissza. Ritmusos lépésekkel, botokkal, kendőkkel vagy a lábakhoz erősített kolompokkal jellemzik. Ez egy kalendáris és ünnepi tánc, gyakran előadva ünnepeken (például a Május napján). A Morris nem a nézők számára, hanem a közösség számára, és időt és helyhez való tartozást jelöl.

Báli kultúra és kontrdans: Az XIX. században a vidéki country táncok helyett a felső társadalmi körökben a szigorúbb báli táncok (tánc, polka, kaddilly) jelentek meg, amelyeket a kontinensről vitték át, de az angol etikettnek megfelelően alakítottak ki. A tánc itt a széleskörű társadalmi magatartások és az osztályhatárok fenntartásának eszköze lett.

Vergyelő elemzés: testiség ellen strukturális

A test eszközként: Az ír stepben a test kiképezett és szétválasztott: a felső rész gátlása, az alsó rész hipertrófiai fejlődése. Az angol country táncban a test a geometriának és a schémának van alárendelve, mozgásai funkcionálisak és a térben másokhoz való mozgás szolgálatában állnak.

Társadalmi funkció: Az ír tánc hosszú ideig a kolonizációs nyomás alatt álló identitás megőrzésének módja volt. Az angol tánc a szocializáció és a meglévő társadalmi hierarchia megerősítésének eszköze.

Irodalom: Mindkét hagyományban az improvisáció minimális. De míg az ír táncban az improvisáció a bonyolultabb lábkompozíciók variációira helyezkedik, addig az angolban a tökéletes ismeret és végrehajtás helyettesíti.

Scientific perspektíva: Az antropológus John Blacking táncot "a társadalmi kapcsolatok fizikai megtestesítése" néven definiálta. Az ír step, a zárt felső részzel és az expozíciós alsó részzel, metaforaként szolgálhat egy külsőleg sűrű, belül forró nemzeti karakter számára. Az angol strukturált kontrdans az a tökéletes modell a common law társadalom számára, ahol a szabadság csak a megállapodott és mindenki által elismert szabályok és eljárások keretében létezik.

Összegzés: Két módja annak, hogy közösségben legyünk

Az ír és angol tánci kultúrák két ellentétes, de kiegészítő választ adnak a kérdésre, hogy hogyan kapcsolódik az egyén a csoporthoz. Az ír táncos, még az együttesben is intenzív dialógust folytat a nővel, az identitását a merev iskolában végrehajtott virtuóz személyes ritmus által erősítve. Az angol táncos a partnerekkel és a térrel folytat dialógust, az egyéni mesterséget a tökéletes kollektív mintában oldva fel. Egy tánc a kultúra túlélésének történetét meséli el a test kiképzésén keresztül, a másik társadalom építésének történetét a kölcsönhatás kiképzésén keresztül. Mindkettő ugyanazzal a céllal szolgál: a mozgással az időben és térben a nép folyamatosának és egyediségének kijelentése.

Permanent link to this publication: